MyWay... MyFaith...

Topmenedzserből szerzetesnő

A mai összeállításom szintén egy személyes kedvencemről szól. Talán 2010-ben, a HVG-ben olvastam róla először, és totál lenyűgözött az életútja.

Baritz Saroltából, a Pepsi- Cola magyarországi leányvállalatának kereskedelem-fejlesztési menedzseréből Laura nővér, Domonkos-rendi szerzetesnő lett. Vagyonáról lemondott, rendházba költözött. Korábban milliókról döntött és emberek munkáját irányította, most a kolostor körüli teendők jutottak neki – de ő örömét lelte a templom rendszeres díszítésében is. 2001-ben halálig szóló, örökfogadalmat tett, a rend pedig befogadta őt. A meglévő közgazdász diplomája mellé először egy hit- és egy etikatanári diplomát, majd közgazdaságtani doktori fokozatot szerzett. A haszonelvűséget az arisztotelészi erény-etikával összevető tanulmányai nemcsak az alternatív közgazdaságtan iránt érdeklődők figyelmét keltették fel.

Menedzserként bejárta a fél világot, volt idő, amikor szinte már-már hazajárt New Yorkba. Ha az üzlet érdeke úgy kívánta, átugrott valami problémát megoldani Indiába, de intézendő ügyek szólították Németországba, Izraelbe, Szingapúrba is.

Szeme és hangja fiatalos, mozgása kimért, beszéde lendületes. Zenei pályafutását még indulása előtt kettétörte a gyakorlások elleni kamaszos lázadása, végül a közgazdaság-tudományi egyetemre jelentkezett. Bulizott, síelt, egyetemi klubokba járt, mint mindenki más. Közben megmaradt kiváló tanulónak is, és bejutott a kevesek kiváltságának számító külgazdasági szakra, ahol 1983-ban diplomázott. Fiatal külkeresként a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat akkor alakuló élelmiszer-kereskedelmi osztályán kapott lehetőséget a bizonyításra. Apja halála után kettesben maradt édesanyjával, mindennapjait munkája töltötte ki

Magyar mezőgazdasági termékeknek kellett piacot találni a világban úgy, ahogyan előttünk senki nem csinálta – eleveníti fel. – Nagy mennyiségű almakoncentrátumra volt például felhatalmazásom, ami az üdítőitalgyártás egyik alapanyaga volt. New Yorkban felhívtam a Pepsi-Cola központját, hogy Magyarországról jöttem, és almakoncentrátumot akarok eladni nekik. Ezen úgy meglepődtek, hogy fogadott egy középvezető, és üzletet is sikerült kötni”

A következő években beutazta a világot. Újabb kihívást keresve talált rá a Pepsi- Cola álláshirdetésére. 1990-ben, ugyancsak az ő szavait kölcsönözve, megkezdődött a Pepsi-élete.

Élete reggeltől késő estig a cégépítéssel telt. Amikor például új teherautókat vásároltak, nem habozott felmászni egy öreg IFA platójára, megszámolni a kólás rekeszeket, hogy tudja mihez viszonyítani a MAN és a Volvo ajánlatát. Hófehér cégautóval járt, és annyit keresett, amennyit más nagyvállalatoknál a vezérigazgatók kapnak.

Nem sokkal később kiderült, hogy édesanyja rákos. Baritz Sarolta akkor azt kérte amerikai felettesétől, hogy több időt tölthessen a gondozásával. Az amerikai azt felelte, neki fontos, hogy a munkatársaival minden rendben legyen. A cég értékes menedzserének beteg anyukája így lett Pepsi-mama, akit egy egész vállalati részleg látogatott.

Édesanyjával egyre több időt töltött a közeli templomban. Dolgozni csak azután indult, amikor hazavitte őt a reggeli miséről, délutánonként a templomi kórusban énekelt.

Édesanyja halála után mindennap misére járt a domonkosok zuglói templomába. Esténként egyedül üldögélt a zuglói lakásban, ahol olyan mély volt a csend, amilyen csak lehet egy vastag falú pesti bérházban. A csendben a Megváltóhoz vezető utat kereste gondolatban. Olyan problémákon törte a fejét, hogyan adhatna pénzt a templomban megismert rászorulóknak. Hajnali órákban címezetlen borítékban csempészte a postaládákba a pénzt. A Domonkos-rendi pap egyszer azt mondta neki: nagy utat tett meg, és nem lenne jó, ha visszaesne régi, csak a munkából álló életébe. Egy évvel később Baritz Sarolta a szombathelyi domonkos-rendi zárda ajtaján kopogtatott.  Úgy éreztem, hazaérkeztem – mondja. “A rendet jellemző kemény munka, tudományos és gyakorlatias szemléletmód, a racionalitás, a holtig való tanulás eszménye és az elfogadó, vidám légkör nagyon tetszett.”

Beköltözése előtt csaknem mindenét elajándékozta. Mindent hátrahagyott, ami az előző életéhez kötődik. A jelöltek és novíciák napjai a félhatos ébresztőtől kezdve gondosan beosztott napirend szerint telnek, melyben az imára, tanulásra, munkára és az aktív, közösségi életre helyezték a hangsúlyt. Szerzetesi hivatásuk – egy mondatban talán így összegezhetnénk – a “Jézus Krisztusban megtapasztalt örömhír” átadása más embereknek. A Baritz Saroltából lett Laura nővér “örökfogadalma” után a budakeszi rendházba költözött. Számos közgazdasági tanulmányt írt, és rengeteg előadást tartott, és ez egy kicsit a korábbi életére emlékeztette, bár értékrendje, a dolgok fontossága és célja alapvetően megváltozott.

Baritz Sarolta Laura arra gondolt: új életében végül mindent visszakapott, amiről a régiben lemondott.

FOLYT. KÖV.!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!