MyWay... MyFaith...

“életem legnagyobb megtiszteltetése volt, hogy first lady lehettem” Michelle Obama

 

Akik felszínesen foglalkoznak politikával, csak úgy ismerték, hogy ő volt az a mosolygós asszony, aki a korábbi amerikai elnök oldalán részt vett a különböző protokolláris eseményeken. Arra gondoltam, hogy a mai bejegyzésemmel kicsit pontosítom ezt a képet. Valahol nagyon találóan így jellemezték: “A laza, közvetlen, mosolygós „szomszéd lány”, aki baromi jól táncol, gyönyörűen énekel, és teli szájjal hahotázik.” Michelle Obama, az Egyesült Államok 44. elnökének felesége esetében is igaz a bölcsesség, mely szerint “minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll”. Noha Obama elnöki teljesítménye sokak által vitatott, Michelle szerepvállalásaiban kevés kivetnivalót találtak. Sokan úgy gondolják, hogy ő a 21. század Jackie Kennedyje.

Michelle Obama, születési nevén Michelle LaVaughn Robinson, 1964. január 17-én született Chicagóban, egy (alsó)középosztálybeli metodista családban. Michelle már a hatodik osztálytól egy tehetséges gyerekeket tömörítő osztályba került, onnan pedig Chicago első olyan középiskolájában tanult, amely több iskolai körzetből vonzza a jól teljesítő gyermekeket, és ilyen módon is ellene dolgozzon a gyakorlatban még mindig létező szegregációnak. A végig kitűnő tanuló és az iskolai közösségi életben is jeleskedő leányzó érettségi után a Princeton egyetemre ment, ahol szociológia és afrikai-amerikai tanulmányok szakpáron diplomázott. Ezután  a Harvard jogi kara következett, így Michelle volt a Fehér Ház harmadik olyan hölgylakója, aki két diplomával büszkélkedhetett.

Első munkahelye egy ügyvédi iroda volt, ahol Barack Obamával is megismerkedtek. Amikor 1992 októberében összeházasodtak, Michelle már chicagói polgármesteri hivatalban dolgozott, később pedig a Chicagói Egyetemi Kórház közösségi és külső kapcsolataiért felelős igazgatóhelyettesi pozícióját töltötte be.

Férje politikai karrierjét kezdettől fogva támogatta, kettejüket erősen összekötötte a közösségi szerepvállalás és a színes bőrűek teljes társadalmi elfogadásáért vívott harc is. Kezdetben nem volt túl lelkes, ami a nyilvános szerepléseket illeti. Ez az időszak a házasságukat is megpróbálta. Obama második könyvében utalt is a nehézségekre: „Fáradtak voltunk és stresszesek, nem sok időnk volt beszélgetni, romantikára pedig még kevesebb.” Férje elnöki ambíciói kapcsán csupán egy feltételt támasztott: az ura szokjon le a dohányzásról.

Obamáék két lányának, Maliának (1998) és Natashának, akit Sashának neveznek (2001) nem kellett sokat nélkülöznie az édesanyjukat az első kampány idején: Michelle ígéretet tett nekik, hogy mindössze hetente egy éjszakát tölt az otthonuktól távol. A 2012-es kampány idejére a gyerekek is nőttek már, így több időt tudott a férjével tölteni. Lányaik ellátásába az édesanyját is bevonta, aki maga is a Fehér Házban lakott.

Amikor 50. születésnapja kapcsán arról kérdezték, hogy most érzi-e magát pályája csúcsán, azt válaszolta, hogy mindig úgy tekintett az életére, mint ami folyamatosan emelkedő pályán van, és mivel a lányai már egyetemen vagy annak közelében lesznek az elnöki ciklus lejártakor, „hát akkor, hű, határ a csillagos ég”.

Michelle nem az a First Lady volt, aki a stábja nélkül elveszett a közszereplői pozíciójában. Beszédeit állítólag maga írta, és azok színvonalára és hatására jó példa volt, amit 2016-ban az amerikai Demokrata Párt jelöltállító nagygyűlésén mondott, amivel gyakorlatilag „ellopta a show-t”. Ebben önmagát és férjét elsősorban szülőként definiálta, és elmondta, hogy milyen érzés volt, amikor felismerte, hogy milyen hatással lesz lányaikra, amit elnökként és first ladyként csinálnak. Azonban nemcsak saját gyerekei, hanem minden amerikai gyerek jövőjét és életét befolyásolja, amit a tévében látnak az ország vezetőitől. Párhuzamot vont saját élete és az USA népének kitartása között, amikor olyan emberekről beszélt „akik érezték a kötelek szorítását, a szolgaság szégyenét, a megkülönböztetés fájdalmát, de akik tovább küzdöttek, reménykedtek és megtették, amit meg kellett tenni, ezért lehet az, hogy minden nap egy olyan házban ébredek fel, amelyet rabszolgák építettek. És nézem a lányaimat, két intelligens, fiatal fekete nőt, ahogy a kutyáikkal játszanak a Fehér Ház gyepén”. Mikor befejezte a mondandóját, a közönség üdvrivalgásban tört ki.

First Ladyként saját projektjei is voltak. Az egyik a gyerekek elhízása elleni küzdelem, ami az Egyesült Államok kétségtelenül legégetőbb közegészségügyi problémája, amelynek látványos momentuma a Fehér Ház déli gyepén létrehozott veteményeskert és az oda telepített méhkaptárak, amelyek az elnöki rezidencia konyháját gazdagították. Michelle az egészséges étkezési szokások és a rendszeres mozgás üzenetével minden lehetséges fórumon előállt, sőt úgy nyilatkozott: „Szeretnék valamit hátrahagyni, amiről azt tudjuk mondani: amiatt, hogy ez a személy ezt az időszakot itt töltötte, valami megváltozott. Remélem, ez a gyermekkori elhízás lesz.”

A másik inkább az első elnöki ciklusra tehető: nagy hangsúlyt helyezett a hadseregben szolgálók családjainak támogatására, illetve olyan programokon képviseltette magát, amelyek a dolgozó nőknek hivatottak segíteni a karrier és a család összeegyeztetésében. Ezenkívül a melegek jogainak kiterjesztése iránt is elkötelezettséget mutatott már 2008 óta. A homoszexuális közösség harcát a minden téren való „egyenjogúságukért” a feketék polgárjogi küzdelméhez hasonlította.

A feministák azonban sérelmezték, hogy Michelle Obama nem használta fel kellően a pozícióját a nők ügyeinek előmozdítása érdekében. Életútja valóban nem egy szélsőséges feminista képét rajzolja elénk, sokkal inkább egy céltudatos, fegyelmezett, csapatjátékos asszonyét.

A korábbi First Lady-re jellemző, hogy imádja a divatot, saját stílust teremtett, emiatt is gyakran hasonlították Jacqueline Kennedyhez. A Vanity Fair többször is beválogatta a világ 10 legjobban öltözött embere közé, és ő volt az első olyan elnökfeleség, aki a Vogue magazin címlapjáig vitte. Míg elődeinek a kosztüm volt az alapruhadarabja, és a kreativitásukat leginkább ennek a végtelen variálásában élték ki, Obama asszonyra nem ez volt jellemző. A 2008-as ciklus első hivatalos First Lady-fotójára például egy ujjatlan fekete ruhát választott. Az ujjatlan ruhák és a csónakkivágások továbbra is nagy kedvencei voltak. A mindennapi életben inkább a „fashion populist” megtestesítője volt, elsősorban a felső középosztálybeli amerikai nő stílusát prefelálta. Ez a laza stílus nagyon bejött neki.

Obamáék házassága – legalábbis kívülről megítélve – tökéletesnek látszik/látszott, nagy egyetértésben nevelik két lányukat. “Arra tanítom őket, hogy legyenek hálásak azért, ami nekik megadatott, de semmit ne vegyenek adottnak” – mondta Michelle. Igaz, egyszer úgy nyilatkozott, hogy ő tulajdonképpen “gyerekét egyedül nevelő anya”, hiszen a férje sokszor utazott, az államügyekkel volt elfoglalva, s neki magának kellett az apró döntéseket meghoznia, a lecke megírásától a különórák megszervezéséig.

A demokraták a vereségből még alig ocsúdtak fel, máris a következő választásokon kezdtek agyalni. Reményeik szerint Michelle Obama lehetne a következő amerikai elnök, ugyanis okos, elbűvölő, lelkes, nagyon szimpatikusnak bizonyult a választási kampányban, amikor férjével együtt Hillary Clinton mellett kampányolt. De egy aprócska probléma kerülhet a gépezetbe, ő ugyanis nem akar elnök lenni, és ezt már százszor el is mondta.

Én inkább arra vagyok kíváncsi, hogy a “firstladység” után vajon sikerült-e felébrednie az amerikai álomból, amely a dél-chicagói kislányt a Fehér Házba repítette. Azért persze még az is benne van a pakliban, hogy még hallunk róla 🙂 .

FOLYT. KÖV. !

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Michelle_Obama

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20160726/michelle-obama-demokrata-konvencio-elnokjelolt-hillary-clinton/

http://nepszava.hu/cikk/1008189-michelle-obama-csucsformaban

http://privatbankar.hu/makro/emiatt-nem-lehet-michelle-obama-a-kovetkezo-amerikai-elnok-300232

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!