MyWay... MyFaith...

“Don’t Cry For Me Argentina!” Eva Perón

Ez a történet, afféle népmesei fordulatokkal átszőve, egy  szegény lányról szól, akit az egész ország imádott és tisztel még ma is. Ez a nő a második felesége és politikai támogatója volt Juan Domingo Perón (1895-1974) argentin elnöknek. Népe Evitaként ismerte, ezrek rajongtak érte, mert fényt vitt az életükbe, akárcsak a “szivárvány”.

Kezdhetnénk akár úgy is, mint egy  mesét: egyszer 1919-ben, Los Todosban egy törvénytelen kislány született, Maria Eva Duarte. Apja egy nős és  meglehetősen gazdag ember volt, anyja pedig a család egyik háztartási alkalmazottja. Apja természetesen hallani sem akart a gyermekről, ezért édesanyjával és négy testvérével nagy-nagy szegénységben éldegéltek (hogy ezzel a mesei fordulattal éljek). Apja halála után az özvegy megtiltotta a kislánynak, hogy lerója kegyeletét édesapja sírjánál. A gyermekkor mély nyomot hagyó emlékeivel magyarázzák, hogy Eva egész életében gyűlölte az arisztokráciát.  

14 éves korában új városba költöztek, ahol egy iskolai előadáson határozta el, hogy színésznő lesz! Mivel meglehetősen makacs és öntörvényű volt, egy évre rá már a főváros felé tartott egy tangótáncossal, bizonyos Magaldival, hogy álmát megvalósíthassa. Nem is ment neki rosszul a szekér, sorra kapta a kisebb szerepeket. Ám 1944 volt az az év, amikor csillaga igazán ragyogni kezdett, ekkor találkozott Juan Perónnal, egy jótékonysági rendezvényen.

Ezt szerelem, összeköltözés, lánykérés követte, mindez megfűszerezve Evita tüzes temperamentumával. Eva már jegyességük idején elkísérte férjét minden politikai útjára. A nép egyre jobban megszerette őt szépségéért, eszéért, kedvességéért és mert tudták, hogy egy közülük. Egy nap a peronisták felgyújtották a Critica című újság épületét, minek következtében Perónt letartóztatták. Evita kétségbeesés és siránkozás helyett a tettek mezejére lépett: villámgyorsan összeszedett két-háromszázezer embert, hogy követeljék Perón szabadon bocsátását. Be is jött a számítása, a férfi kiszabadult, mindenki örült, ők pedig összeházasodtak. Kell ennél több a népnek? Kell bizony, egy kis juttatás a szegényeknek, amit az asszonytól hamarosan meg is kaptak.

Miután a férjet Argentína elnökévé választották, kinevezte Evitát a Munkaügyi és Szociális Minisztérium élére. Jó döntés volt. Az asszony rövidesen a szegényréteg legfőbb támogatója és példaképe lett. Ott segített, ahol tudott: nőknek, szegényeknek, munkásoknak. Nőpártot alapított, harcolt a nők választójogáért, a szegényeknek kórházakat, otthonokat építetett, a fiatalokat ösztöndíjjal támogatta.

Karrierje során országát több nemzetközi tárgyaláson képviselte. Kitűnő munkát végzett, melyben – lássuk be – szépsége és elbűvölő modora sokat segített. Kitűnő ízléssel, csodás külsejével tökéletes first lady vált belőle. Azonban akármennyire is igyekezett és akármennyire is szerette a nép, az arisztokrácia sohasem fogadta el, számukra mindig is egy munkás maradt, aki a férje hátán felkapaszkodott fel közéjük. Ő megvetette az arisztokratákat, akik megvetették őt. Róka fogta csuka. Ki tudja, hova fajult volna ez a helyzet, ha meg nem betegszik szegény. Mindössze 33 éves volt. Tudott a rákról, ami megtámadta a szervezetét, sőt egy operációval menthető lett volna, de ő még kis időre sem akart eltűnni a nyilvánosság elől. Amikor a betegsége már elhatalmasodott rajta, 1952-ben (a súlya ekkor már mindössze 40 kg volt!) elmondta híres búcsúbeszédét a Casa Rosada erkélyén, majd nem sokkal később meghalt. Büszkén, felemelt fejjel, szépen, bátran búcsúzott. Aki esetleg nem látta az Evita c. filmet, az is biztosan ismeri a Don’t cry for me Argentina című dalt (Madonna előadásában). Az egész nemzet gyászolta és emlékezik meg róla a mai napig.  Halála után férje 100.000 dollárt fizetett Pedro Ara professzornak, hogy balzsamozza be a nő testét, amit az meg is tett. Méghozzá kitűnő eredménnyel.

Nem sokkal ezután egy puccs következtében Perón elnök elvesztette a hatalmát. Ezt követően kezdődött Evita holttestének kálváriája. Az új hatalom sem eltemetni, sem kiállítani nem akarta a testet, így hát ide-oda cipeltették évekig! Állítólag meg is becstelenítették több ízben, de erre nincs bizonyíték. Úgy tűnt végső nyughelye Milánóban lesz, ahol Maggie néven, egy kis temetőben el is temették. Ám mégsem ez lett az utolsó állomás számára. Időközben ugyanis Perón újra elnök lett, a holttestet 1971-ben exhumálták, és visszaszállították Argentínába. Elképesztő, de  Evita holtteste még mindig teljesen ép volt, így Perón és új felesége ideiglenesen az elnöki rezidencia telkén helyezte el, amíg Perón elnök és Evita maradványainak elhelyezésére tervezett gigantikus mauzóleum, A Haza Oltára elkészül, ami végül az 1976-os katonai hatalomátvétel miatt már nem épült fel.

Ezután a  koporsót átadták a Duarte családnak, akik Buenos Airesben, a Cementerio de la Recoleta temetőben emelt kriptában temették el, és ma is itt nyugszik.

“Visszajövök és millióké leszek” – mondta halála előtt Eva Perón. Jóslata, igaz, hogy csak ötven évvel később, de beteljesedett. Mítosza élőbb, mint valaha: filmek, musicalek, könyvek születtek alakjáról, és ma is felbukkannak ékszerei a különböző árveréseken.

Érdekes, hogy Perón elnök harmadik felesége Isabel Perón (valódi neve María Estela Martínez de Perón), Evitához hasonlóan, a színpadról került az elnöki palotába, férjének alelnöke, majd halála után elnökként utóda lett.

Eva Perón nem attól lett híres, hogy botrányos életet élt, hanem, hogy erős, céltudatos, szerethető és jó volt. Úgy jutott a hatalom közelébe, mint egy népmese hőse, egy volt közülünk, a nép gyermeke.

FOLYT.KÖV.!

Forrás:

http://donna.hu/cikk/Ablak/Ki-volt-Evita/9792

http://mult-kor.hu/20120727_eva_peron_testenek_20_eves_odusszeiaja

https://hu.wikipedia.org/wiki/Evita_Per%C3%B3n

http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/55-inspiralo–peldamutato-no/55-inspiralo–peldamutato-no-3.html

http://www.life.hu/trend/20111114-takacs-nora-eva-peron-volt-a-tokeletes-first-lady.html

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Moravcsik Andrea says:

    Köszönöm. Engem az rendített meg, amit a holttestével csináltak.

    Szép napot!

  2. cvitamin says:

    Ismét egy nagyon jó írás. Köszönöm!
    Olvastam az életéről és megdöbbentően nagy akaraterejét mutatta, hogy félholtan, a nyitott autóban köszönt el a népétől. Már nem tudott megállni olyan gyenge volt, a nagy kabátja alatt egy fémrúdhoz erősítették, hogy össze ne essen.
    Szerette a csillogást és az ékszereket, igaz, vagy nem, de mondják, hogy sok pénzt elsikkasztott és saját céljaira fordította. Ő valóban egy “népmesei hős” volt, akit még ma is tisztelnek. Az általa alapított közintézmények, iskolák működnek. Szép napot Andrea!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!