MyWay... MyFaith...

Pénz nélküli élet vagy valamit valamiért. Heidemarie Schwermer

Ma egy teljesen hétköznapi asszony történetét mutatom be. Ő egy volt közülünk. Valóban csak ennyi lenne? Lássuk, és a végén  eldöntjük!  🙂 

Heidemarie Schwermer (1942-2016) egy középkorú tanárnő volt, aki kilépve egy rossz házasságból, két gyermekével a Ruhr-vidékre, Dortmundba költözött. Ott szembesült először a hajléktalansággal. Ez a helyzet komolyan sokkolta, és elhatározta, hogy megpróbál segíteni az ott élő hajléktalanokon. Ekkor életének egy új korszaka kezdődött. Nyitott egy Tauschring (csere-bere) boltot, melynek a “Gib und Nimm” (Adok-kapok) nevet adta.

A boltban bárki kvázi eladhatta tárgyait, illetve nemcsak tárgyait, hanem képességeit, készségeit, tudását és beválthatta bármire, amire szüksége volt, pénzforgalom nélkül. Például régi ruhaneműket konyhai felszerelésre, villanyszerelést szobafestésre cserélhetett stb. Az ötlet azonban éppen a hajléktalanoknak nem jött be. Nem hittek abban, hogy egy tanult, középosztálybeli nő valóban átérezheti a helyzetüket. A boltban rejlő lehetőségeket inkább a város munkanélküli – és nyugdíjas lakói használták ki, akik rendkívül lelkesen bocsátották áruba szaktudásukat, képességeiket és régi holmijukat olyan árukért cserébe, amelyekre szükségük volt.

Heidemarie később továbbgondolta ötletét… Első lépésként számba vette a birtokában lévő rengeteg holmit, és elhatározta, addig nem vesz semmi újat, míg helyette valamit oda nem ad másnak. Azután ráébredt arra, hogy a munkája miatt mennyire boldogtalan. Összefüggést fedezett fel az érzelmei és fizikai tünetei között, ezért felmondott a stresszes munkahelyén, és minden idejét és energiáját a cserebere “bizniszbe” fektette. Eleinte mosogatást vállalt egy étteremben, hogy legyen némi készpénze. Sokan megszólták érte, azzal, hogy: „Egyetemet végeztél, azért csináltad, hogy most ilyen munkát végezz?”

Egy idő után ennél is tovább lépett. 1996-ban meghozta élete legnagyobb döntését: pénz nélkül akart élni. A gyerekei már elköltöztek otthonról, ezért felszámolta dortmundi háztartását és elhatározta, hogy ezután nomád életet él, tárgyakat és szolgáltatásokat ad el azoknak, akik kérik. Noha tettét kísérletnek szánta, időközben rájött, hogy képtelen felhagyni vele. Takarítást, főzést, házimunkát vállalt szállásért és kosztért cserébe, szerte Németországban. Minden vagyona elfért két táskában, és élete minden percét élvezte!

Megjegyzem, nem a német Heidemarie Schwermer az egyetlen, aki kivonta a pénzt az életéből. Az ír Mark Boyle is hasonló életet él, sőt egy népszerű mozgalmat alapított a készpénz nélküli életre vágyók számára (Freeconomy weboldal). “Az első és legfontosabb lecke, amit a pénz nélküli életről megtanultam, hogy bízni kell!” És a férfi bízott a szerencséjében és az emberi jóságban. Mark Boyle 2008 óta él pénz használata nélkül, ha nem is fényűzően, de kényelemben. Megunta a fogyasztói társadalom pocsékolását, és önellátóvá vált. Magának termeli az élelmiszert, varrja a ruhákat, tisztítja a vizet, és ha valamit nem tud elkészíteni, azért a két keze munkájával fizet.

Firenzében pedig a L’é Maiala nevű étterem híresült arról el, hogy a vendégek terményekkel (sajttal, zöldséggel, gyümölccsel), csecsebecsékkel, használati tárgyakkal, akár festményekkel is fizethetnek a fogásokért.

Schwermer két könyvet írt a pénz nélküli életről szerzett tapasztalatairól és megkérte a kiadót, hogy a neki szánt összeget adományozza jótékony célra. Volt egy 200 Eurós vésztartaléka, de nem volt egészségbiztosítása, mert nem akarta, hogy azzal vádolják, hogy az állam nyakán élősködik.

Nyilván vannak az életnek olyan területei, ahol elengedhetetlen a pénz használata, de ha már kétszer meggondoljuk, mire adunk ki, nem ragaszkodunk ahhoz, hogy minden szezonban új ruhákkal töltsük fel a gardróbot, abbahagyjuk a felesleges holmik vásárlását, a maradék ételt lefagyasztjuk vagy megosztjuk másokkal, biztos, hogy több pénz marad a zsebünkben – nem beszélve arról, hogy a spórolás nem egy ponton találkozik a környezetvédelemmel is.

Javaslom, nézz körül a lakásodban, és vedd számba a felesleges dolgaidat, ruháidat, és tedd őket csere tárgyává, ahogy Heidemarie is tette! Mi épp a napokban határoztuk el, hogy átnézzük a könyvespolcainkat…A téli ruháinkkal már megtettük, a hideg tél jó alkalom volt arra, hogy teljes rovancsot csináljunk. Az évek óta nem használt cuccaink a máltaiak melegedőjében landoltak. Most nagy levegőt veszek, és a táskáim következnek… 🙁

Nagyanyáink idejében a tárgyak felhalmozása nem volt divat, nem is volt pénz rá. Mindenki megbecsülte azt, amije volt, mert kevés kivételtől eltekintve sosem tudhatta, lesz-e másik, ezenkívül a kalákában végzett munkának, illetve a csereüzletnek egyaránt nagy divatja volt. Lehet, hogy a mai élet keretei között maradva ugyan, de vissza kéne nyúlnunk eleink életmódjához: felesleges gyümölcsöt mézre, zöldségeket könyvelői szolgáltatásra cserélhetnénk. Valamit valamiért.

Ha a személyes életemre gondolok: éltem már sok pénzből és kevésből is. Ha tudom, hogy ebben a hónapban bőven lesz pénzem, akkor bizony lazábban költekezem, biztos vásárolok valami új krémet, könyvet vagy napszemüveget, amelyek nélkül simán meglehetnék. Amikor össze kell húzni a nadrágszíjat, minden alkalommal meglepődöm azon, milyen sokat tudok spórolni, ha rá vagyok kényszerítve.

Ha úgy hozza az élet, bizony nagyon elengedem magam. Két (na jó, három) helyre nem szabad engem ilyenkor beengedni: könyves-, táska- és cipőboltokba. 🙂 És Téged?

FOLYT. KÖV.!

Források:

Heidemarie Schwermer

http://www.erdekesvilag.hu/egy-holgy-15-eve-el-penz-nelkul/

http://www.ridikul.hu/2016/05/02/penz-nelkul-egesz-eletet-elni-lehetseges-a-lehetetlen/

https://de.wikipedia.org/wiki/Heidemarie_Schwermer

http://www.sokszinuvidek.hu/eletmod/egy-etterem-ahol-zoeldseggel-es-csuhebabaval-is-fizethet-a-vendeg

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!