Még egy kis adalék…

Mielőtt kórházba kerültem, kialakítottam egy speciális járásformát, s így képes voltam lakáson belül, segédeszköz nélkül közlekedni. Ez olyan volt, mint mikor egy kisgyerek járni kezd, olyan lábujjhegyes, pipiskedős. A családtagjaimon kívül mindenki infarktus közeli állapotba került, mikor meglátta. Olyan labilisnak, ingatagnak tűnt.

A kórházban szegény ápolónők izgultak értem, minden egyes lépésemet (!) árgus szemekkel figyelték. És mindezt megfejeltem még azzal, hogy ezt mbt (gördülőtalpas) papucsban tettem. Először egy járókeretet adtak a kezembe, de azt, miután nem tudtam vele elég gyorsan haladni, cipeltem magam előtt. Jól elintéztek vele. Nesze sánta, itt egy púp is. Az egyik gyógytornász rájött, hogy ez életveszélyes. Kitalálta, hogy ne a stabil járókeretes, hanem a négykerekű rollátort használjam, amit én csak talyigának hívtam. Próbáljátok magatok elé képzelni, ahogy egy mbt papucsban pipiskedősparkinsonkóros, egy talyigát tolva rohangál föl és alá a kórház folyosóján. Mit ne mondjak, a nővérek láthatóan megkönnyebbültek, mikor saját felelősségemre ugyan, a talyigát tolva, boldogan elhagytam a kórházat.

Ha épp nem riogattam senkit, akkor feküdtem és olvastam. A személyzet ennek örült a legjobban. És egyre emeltebb adagokban szedtem az egyik parkinsonos gyógyszert, aminek semmi hatása nem volt. A doktornő azzal biztatott, hogy az ilyen típusú gyógyszereknek idő kell, várjak türelemmel. Vártam, de már otthon. És igen, lett hatás. Olyan, amire álmomban nem gondoltam, és szerintem a kezelőorvosom sem. Én csak Csipkerózsa szindrómának hívtam, ami azt jelentette, hogy bármikor és bárhol, a legképtelenebb helyzetekben elaludtam. Talán narkolepsziának hívják ezt a betegséget. Mindegy is, életveszélyes. Volt, hogy evés közben, számban a falattal aludtam el, és nemhogy a férjem csókjára (a királyfinak ez bejött), de még a kevésbé gyengéd rángatására és kiabálására is alig ébredtem fel. 

Később, jóval később találtam egy orvost, aki leállította ezt a gyógyszert.

Az MRI, amit két héttel a kórház után csináltak, nem mutatott ki elváltozást az agyamban. Ez jó volt, mert az kiderült, hogy mi nincs, de ahhoz nem jutottunk közelebb, hogy mi van.

Legközelebb a természetgyógyászattal kapcsolatos élményeimmel traktállak benneteket.

FOLYT. KÖV.