Kerekesszékkel a vásárlás…

Kerekesszékben ülni, és vásárolni nem egyszerű történet. Nem egyszerű sem piacon, sem pedig bevásárlóközpontban. Mostanában minden, magára valamit adó áruházlánc speciális bevásárlókocsit biztosít a kerekesszékes vásárlók számára. Lehet, hogy ez nem is új találmány, csak eddig nem tűnt fel nekem. Nagyon praktikus kis cucc lenne, ha minden boltban rendeltetésszerűen lehetne használni.

Karácsony táján egy ismert üzletlánc újpesti boltjában vásároltunk. A megszokott módon: Csaszi tolta a kerekesszéket, én a kerekesszékben ülve toltam a nagyon praktikus bevásárlókocsit….Emlékeztek a népmesére: nagyanyó húzta nagyapót, nagyapó húzta a répát…, csak a mi esetünkben mindez fordítva működött. Szóval mentünk a polcok között, és közben jól megpakoltuk a kocsit. A fizetést követően egy biztonsági őr udvariasan tájékoztatott minket, hogy a “dugig tömött”  bevásárlókocsit nem vihetjük ki a parkolóba, legyünk szívesek itt kipakolni. Mi van?! Hogy?!

A férjem megkérdezte az őrt, hogy van e ötlete a helyzet megoldására? Szegény ember csak a vállát vonogatta, és szabadkozott, hogy higgyük el, erről ő nem tehet. Ekkor kértem, hogy hívja ide azt a vezetőt, akinek az utasítására történik mindez. Az emberünk elvonult, majd hamarosan visszajött, és közölte, hogy nincs itt senki, aki ezt a döntést megváltoztathatná. Javasoltam, hogy esetleg beállunk mi az autónkkal a boltba, és akkor helyben meg tudjuk oldani a problémát. Miután ez sem volt kivitelezhető, szerintük, kialakult a már jól ismert patthelyzet. Én nem mentem sehova, és figyelmeztettem a biztonsági őrt, hogy sokáig bírom, hisz nagy gyakorlatom van benne. Mondanom sem kell, nem én adtam fel. A mi szegény őrünk konzultált több kollégájával, majd arra jutottak, hogy az egyikük kijön velünk a parkolóba, megvárja, míg a férjem átpakol a csomagtartóba, ezt követően visszatolja az üres bevásárlókocsit az épületbe. A dolog pikantériája, hogy a kísérőnk mínusz tíz fokban, rövid ujjú fehér ingben jött, várt és vitt. Szívből sajnáltam szegényt.

Másnap, miután Mohamed nem megy (jött) a hegyhez, a hegy ment Mohamedhez, azaz email írtam az üzletlánc vezetőjének. Ebben leírtam a történteket, és felhívtam a figyelmét a helyzet abszurditására. Néhány nap múlva a “nagy ember” titkárától kaptam egy semmitmondó választ, hogy lopják a kocsit, meg milyen drága, mekkora veszteség, bla…bla…bla. Erre küldtem egy jó kis választ, amelyben tájékoztattam a titkár urat arról, hogy az én korábbi emailemet, az ő válaszával együtt kiteszem a közösségi oldalakra “örök tanulságul”. 

Másnap a titkár úr kis türelmet kért, majd egy hét múlva megköszönte, hogy felhívtam a figyelmüket az anomáliára, és tájékoztatott, a biztonsági szolgálat vezetőjével megbeszélték az ügyet. Ezentúl ezt a speckó bevásárlókocsit is ki lehet tolni a parkolóba.

FOLYT. KÖV.!