Ma az egyik kedvenc mesémet osztom meg Veletek.
” Volt egyszer egy király, aki egész életében pártolta a művészeteket,
a különféle vallási és filozófiai irányzatokat, udvara pedig mindig a tudósok gyülekezőhelye volt.
Természetesen maga is szívesen bölcselkedett, ám egyszer olyan kérdéssel találta szembe magát,
amin hiába töprengett egymaga. Tudta egyedül a lelki béke adhat igazi boldogságot.
De vajon hogyan juthatna lelki békéhez? Miképpen tehetné kiegyensúlyozottá életét?
Sokáig töprengett ezen a kérdésen, mígnem álmot látott, ami sejtette vele a megoldást.
Összehívatta hát országa minden bölcsét, tudósát és papját, s közölte velük kívánságát:
– Kedves alattvalóim, tudjátok meg, egyetlen vágyam, hogy tökéletes lelki békéhez jussak.
Azt álmodtam, egy mágikus gyűrű tudná megadni nekem a teljes harmóniát.
Szerezzétek meg nekem ezt a gyűrűt, bármi áron is!
Olyan legyen, hogyha bánatomban rápillantok, nyomban felviduljak, ha pedig öröm ér,
s úgy vetem rá tekintetem, megóvjon attól, hogy elveszítsem a fejem!
A bölcsek elkomorultak, s gondolkodóba estek. Sokan a mágikus gyűrű kutatására indultak.
Voltak, akik bűverejű drágakövekkel kirakott ékszereket hoztak, mások varázshatalmú mesterektől próbáltak tudakozódni, de egyik sem volt megfelelő a király számára.
Egyszer aztán a legkevesebbre becsült udvari tudós is előállt a saját megoldásával.
Díszes dobozban hozta mesterművét a király színe elé, aki kibontotta a gyűrűt a selyemből-bársonyból, forgatta egy darabig, majd széles mosoly ömlött el az arcán, s elégedetten bólintott.
Az udvari bölcsek mind kíváncsian nyújtogatták a nyakukat, de akárhogy meresztették a szemüket, csak egy egyszerű, sima rézkarikát láttak a király kezében.
A gyűrűbe csupán egy szó volt belevésve, amit a király fennhangon közzé is tett:
“ELMÚLIK”,
/ Boldizsár Ildikó, Meseterápia könyvéből /
FOLYT. KÖV.!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: