A bolond

“A társadalom peremén bukdácsoló bolond titka is végtelenül egyszerű. Csupán annyi, hogy távolabb lát a hatalom, a hírnév és a vagyon útvesztőinél. Mi marad? Már csak a derű, és egy kevés melankólia. ” (Dúl Antal)

Őszintén szólva nem értek a Tarot kártyához, és nem is hiszek benne. A saját kártyáimat, amit a barátnőmtől kaptam, hamar elajándékoztam. Most azonban mégis húztam egy lapot a pakliból. A Bolond került a kezembe.

És erről nekem egy csomó minden eszembe jutott.

Általános értelemben a lap jelentése: “A Bolond a kezdet és a vég.  0 a száma, de 22-esként számolunk vele. Ugyanis ő a csecsemő és az öreg egyszerre. Bölcs, de nem törődik azzal, hogy ki érti, ki követi. A kártyán a Bolond szakadék szélén táncolva megy. Nem érdekli a veszély, mert derűlátó, és felemeli a tekintetét.”

Mennyire jellemző rám. A száma a nulla, ami egyfelől nem jelent semmit, másfelől, ha egyes után írod, akkor tíz lesz belőle, és ha a sok semmi a bankszámládon lévő összeg mögé kerül, akkor iszonyúan gazdag leszel (nálam ez még várat magára).

Szívesen vettem/veszem magamra a bolond jelmezét. Sokszor meg is kaptam egy-egy logikátlannak tűnő döntésem után, hogy bolond vagyok. Eddig három esetben kínáltak meg különböző szintű vezetői állással, jó fizetés, biztos egzisztencia (haha, mit érnék most vele), és én mindet gondolkodás nélkül visszautasítottam.  Állítólag bolond voltam, noha én nem éreztem így, és utólag sem bánom a döntéseimet. A kolléganőm azt mondta, hogy ha így viselkedem, akkor nem lesz belőlem semmi (nem volt igaza, lettem. Semmi. És az is valami). De én inkább szabad akartam lenni, szabad és rebellis. Ahogy már mondtam, egy itt felejtett hippi. Milyen romantikus….

Nem akartam sehova sem tartozni, ezért sokáig elkerültem a pártokat és a vallási gyülekezeteket egyaránt. A rendszerváltás környékén kibillentem az egyensúlyomból, és választottam pártot. Néhány év múlva azonban hanyatt-homlok menekültem még a környékéről is. “Bolond” voltam akkor is, hiszen ha kitartottam volna, akkor most lenne munkám, mert a kitartóaknak van 🙂 .

A flúgos történeteim közül a legkedvesebb:

A kilencvenes években a határon túli magyarság támogatásával foglalkozó közalapítványnál dolgoztam, emellett önkénteskedtem egy hasonló szellemiségű karitatív szervezetnél.  Egy kedves barátnőm, aki szintén a határon túli magyarság ügyében járkált a Kárpát-medencében, meglátogatott a munkahelyemen, és elmondta, hogy egy alakulóban lévő árvaházban, a már bentlakó gyerekeknek anyagi segítségre van szükségük. Nekem épp akkor alapítványi ügyekben Székelyföldre kellett utaznom. Advent időszaka volt, ilyenkor az emberek pénztárcája kicsit jobban megnyílik, mi pedig a barátnőmmel felkerestük az ismerőseinket, és pénzt kunyeráltunk a gyerekek számára. Ezt követően elmentem előadni, a karitatív szervezet kisbuszával, és két önkéntes társammal.

És akkor elkezdődött “Mici néni két élete”.  Délelőtt fekete kosztümben, fehér blúzban, magas sarkú cipőben alapítvány ügyekről adtam elő, kérdésekre válaszoltam, majd este, a protokoll események alatt farosban és pufi dzsekiben disznót vettem, és böllért hajkurásztam. Az önkéntes társaim délelőtt felvásárolták a környék összes száraz tészta és konzerv állományát, én hajnalban, a hivatalos program előtt, pékkel tárgyaltam, disznót vágattam, majd zuhany, öltözés és irány újra az előadóterem. Másnap estére a böllér feldolgozta a disznót, megpörzsölte a koca füleit, amit én egy szelet friss kenyér és néhány kupica köményes pálinka kíséretében elfogyasztottam. Harmadik nap reggel fölcuccolva visszaindultunk  Magyarországra. Útközben megálltunk az árvaháznál, bemutatkoztunk a vezetőnek, majd  a gyerekek boldogan becipelték az ajándékokat. 

Abban az évben mindhármunknak szép karácsonyunk volt.

Azóta ez “Moravcsik disznós történeteként” vált ismertté. Nagyon vicces volt az egész, és azért teszem a blogomban nyilvánossá, mert már nyomtatásban is megjelent. Az újságírónővel, aki megírta a sztorit, ugyanabban a szobában laktunk, így tanúja volt az én hajnali hazaérkezéseimnek, illetve a kosztüm-faros-kosztüm átváltozásnak.

Ezt az őrületet kizárólag egy bolond képes végrehajtani.

Csak az a furcsa, hogy ezt a “kártya is tudja”.

FOLYT. KÖV.!

P.s. tegnap  lassan-lassan megfordultam a bal lábam körül.