Mindamellett nagy meglepetést okozott, mikor az ismerőseim megkerestek, aggódtak, gratuláltak, ötleteket adtak a továbblépéshez, szóval törődtek velem. És ez a figyelem a mai napig tart. Köszönet érte.
A blog fontos hozadéka az állapotomban beállt javulás, igaz apró, de javulás. Jó példa erre, hogy tegnap sikerült vásárolnom a kedvenc üzletemben, ahová mintegy 15-20 lépcsőfok vezet lefelé.
A kivitelezés a következő módon történt: Szerettem volna néhány apró ajándékot venni egy keleti cuccokat áruló boltban. Miután rég voltunk ott, teljesen megfeledkeztünk a lépcsőről. Ahogy leparkoltunk a bolt utcájában, Csaszi elővette a kerekesszéket, én bele…,ő tol…és egyszer csak megláttuk a lépcsőt, és nem kettőt, hanem sokat. Nézegettem egy darabig, és ekkor odalépett egy fiatalember, felajánlotta, hogy segít. Röhögtem magamban amint elképzeltem, hogy ez a két vézna pasi lecipel engem tolószékestül. Heresérv prognosztizálva. És hogy jövök vissza? Na, neee!! Megköszöntem a srácnak, de nem. Ekkor megszólalt az én férjuram: Lemész vagy hazamegyünk! Sajnos, nagyon szerettem volna lemenni. Ekkor felálltam,és legyalogoltam…, később pedig vissza. Hát ennyi… 🙂
A blog és a lépcsőn járás között természetesen nincs közvetlen ok-okozati összefüggés. A kapcsolatot közöttük az inspiráció jelenti, amit az írásaim olvasottsága, a figyelem, a támogatás idéz elő. Ez ösztökél a továbblépésre: elkezdtem jógázni és mentálisan edzeni magam. Az korábban is nyilvánvaló volt, hogy az állapotomat jelentősen befolyásolja a stressz. Ennek kezelésére is kitűnő terápia a blog írása. És ez a kapcsolat a blog és a lépcső között.
A stressz kezelésére jó példa ez a szösszenet !
TEDD LE A POHARAT!
“Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott félig üres vagy félig teli kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz? A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek.
A pszichológus így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges, attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben.
Ha csak egy percig tartom, könnyű.
Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom.
Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul.
Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz.
Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni, és ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni. Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a gondjaidat! Este minél előbb tedd le minden terhedet, ne cipeld őket tovább az éjszakába.
NE FELEJTSD EL LETENNI A POHARAT!”
Én is igyekszem letenni a poharat, bár néha,mintha a kezemhez lenne ragadva. Le kell fejteni. De próbálkozom.
FOLYT. KÖV.!
