Midlife crisis, csőd vagy esély?

Az utóbbi néhány bejegyzésem mintegy kvintesszenciájaként foglalkozom az ún. életközépi válsággal, azaz a midlife crisis jelenséggel. A problémát először Carl Gustav Jung vizsgálta, aki szerint a harmincas éveinek végére a legtöbb ember már döntött az élete fontos kérdéseiben, azaz már megházasodott és hivatást választott. Éppen ezért a középkorú embereket a belső fejlődés, az élet mélyebb értelmének megtalálása kezdi foglalkoztatni. Ha azonban nem sikerül az eddigi külső célok helyett új, belsőket találni, komoly problémák adódhatnak.

A szakemberek szerint az életközépi válság természetes velejárója a fejlődésnek, így elkerülni nem lehet, épp ahogy a kamaszkori krízist sem.  

Mindkét nem esetében az életközépi válságot a média fiatalság kultusza tovább súlyosbítja. „A társadalom is felelős annyiban, hogy milyen értékeket állít a középpontba – mondja egy pszichológus. Mivel többnyire a fiatalsághoz kötődnek az értékek, nem könnyű a középkorba ért embernek megtalálni saját, belső értékeit.”

A sokat emlegetett, elsősorban férfiakat érintő kapuzárási pánik szintén az életközépi válságból fakad, mivel sok férfi veszteségként éli meg a fiatalság elmúlását, így abban látja a megoldást, ha hirtelen habzsolni kezdi az életet és fiatal szeretőt keres.

Sokak számára ekkor válik világossá a sok elpazarolt év, és meg nem valósított álom, így az illető pánikba esik, és mielőbb szeretne mindent korrigálni, megélni, megváltoztatni.  Aki bepánikol, gyakran irreálisan cselekszik. A dolog pozitív oldala, hogy az illető szembe néz önmagával, és képessé válik kifejezni a vágyait, és olyan életet élni, amilyet szeretne.

Szokták ezt a fiatal és idős kor közözött generációt “szendvics-generációnak” is nevezni. Ebben az időszakban rákényszerülünk a végső kérdésekkel való szembesülésre: Kik vagyunk? Mi az igazán fontos? Krízishelyzetben mi alapján döntök? Mit tudok adni a világnak? Hogyan tudom elengedni a halottaimat? És a gyermekeimet? Hiszek-e abban, hogy amit tettem, az úgy volt jó, ahogy történt?

Elveszett illúziók. Fájdalmas az a felismerés is, hogy egyetlen életbe nem lehet mindent belesűríteni, és a korábban elképzelt ideális én nem elérhető. Az ember akkor tud felszabadulni a nyomás alól, ha elfogadja saját tökéletlenségét, képes letenni az állandó megfelelési kényszert, és örömmel tudja megélni a hétköznapokat is.

Ekkor nemcsak a valóságra való ráébredés zajlik, de felidéződnek azok az álmok, amiket az emberek fiatalon elfojtanak annak érdekében, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Az illúziók elmúlásának következményeként a középkorú emberek egy része megkérdőjelezi a házasságát, a szakmai életét, a családi- és baráti kapcsolatait is, és sokszor az egész életét újra gondolja. Nem ritka jelenség, hogy a középkorúak teljesen új életet akarnak kezdeni, új hivatást keresnek maguknak, vagy újra családot alapítanak. Az elvesztett fiatalság utáni vágyakozás a férfiaknál megnövekedett szexuális vágyban is megmutatkozhat.

Az emberek nagy része a negyvenes éveiben elkerülhetetlenül szembesül saját halandóságával. Az egészségi állapot romlásnak indul, előtérbe kerülnek a betegségekkel, halállal kapcsolatos félelmek, szorongások is. A középkorúakra jellemző, hogy a még hátralévő időre fókuszálnak.

A bajt tovább tetézi az egzisztenciális szorongás. A szociológusok szerint a hazánkban jellemző létbizonytalanság és anyagi nehézségek is nagyban megnehezítik a középkorúak életét, és joggal szoronganak a jövő miatt. A helyzetet sok esetben a bizonytalan munkaviszony, és az egyre nagyobb összegű törlesztő részletek is nehezítik.  

Egy, a kilencvenes évekből származó felmérés átlagosan a 46. év betöltéséhez köti a midlife crisis-t. A nők esetében viszont egyesek szerint a negyvenedik születésnap a bűvös határ, amelyet túllépve kitör a pánik. A férfiaknál 3-10, míg nőknél átlagosan 2,5 évre saccolják a válság időtartamát.

Kiteljesedsz vagy bennragadsz: A pszichológus szerint a gondot az jelenti, hogy ezt, valamint a kezelését nem tanítják sehol. „Nagyon jó technika, hogy az ember időnként írjon egy listát, elképzelje a következő (mondjuk) öt évének céljait, különböző területekre bontva. Pár év múlva előveheti a listát, és megnézheti, mi teljesült belőle, mi az, ami érvényes – lehet, hogy vannak dolgok, amikről már lemondott, ezeket kihúzza, felfrissíti (lsd. bakancslista).

FOLYT. KÖV.!