Csoki Matyi fogyókúrába kezd

Soha sem hittem, hogy én valaha erről fogok bármit is írni. Évek óta nem foglalkoztat a súlyom. Elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok. Sőt, mások is elfogadtak, a barátaimnak mindegy volt, hogy milyenek a méreteim, más meg nem érdekelt.  Egyébként tök mindegy, hogy mit csinálok, genetikailag így vagyok összerakva.

Ha a magasságomra vagy a súlyomra kérdez rá valaki, akkor nevetve azt válaszolom, hogy 162 cm mély, valamint kicsi és gömbölyű. Tényleg köbö ennyit érdekelt a dolog. Ha ruhát szeretnék vásárolni magamnak, akkor a boltban a kiválasztott ancunggal a kezemben megkeresem az eladót, és nekiszegezem a kérdést: teveméret van?  Mindenben öntörvényű vagyok, így ebben is. Eddig úgy gondoltam, hogy annyi értékes dolog van a világban, nem lehet, hogy efféle pótcselekvésekkel üssem el az időt.

Most azonban sajnos nem léphetek ilyen egyszerűen túl a problémán.  Azzal, hogy sokat ülök, nem jövök-megyek, mint korábban, az amúgy sem túl slank alakom további növekedésnek indul. És az egész olyan róka fogta csuka helyzetté kezd válni. Nem mozgok eleget, és ezáltal egyre gömbölyűbb leszek, hogy finoman fejezzem ki magam, végül olyan dagi leszek, hogy meg sem fogok tudni mozdulni.

Emiatt aztán fogyókúráznom kell. Mindenfélét összeolvastam a témáról (nem hittem, hogy idejutok), és most próbálok a mozaikokból valamilyen épkézláb technikát összegyúrni  és magamra szabni.

Azt mondják az okosok, hogy minden fejben dől el. Biztos…Először is a csoki függőségemtől kéne megszabadulnom. A dohányzásról egy hét alatt sikerült leszoknom, igaz néha a falat kapartam kínomban, de sikerült. A csokival valahogy nem működik a módszer.

Aztán a mozgás…Annak ellenére, hogy javul az állapotom, nem tudok annyit, és olyan intenzíven mozogni, hogy a zsír leolvadjon rólam. 

Étkezés… A most oly divatos paleo táplálkozással próbálkozom, de ezzel a módszerrel szinte semmit sem ehetek. Ugyanis húst nem eszem, így marad a zöldség, meg néhány gluténmentes cucc. Sajtot, rizst, tésztát, krumplit, csokit, gyümit, magokat eszem/ennék, ezek pedig nem kifejezetten súlycsökkentő cuccosok, és nem is mind paleosok.  Ha az említett táplálkozási módot követném, akkor egész nap konyháznom kéne, illetve a másik opció az, hogy minden ehetőt készen kellene megvennem. Egyik sem az igazi.  A Norbi élelmiszerekkel már próbálkoztam, de azok vacak ízűek.

Mostanáig egy jottányit sem jutottam előre, csak a kifogásokat soroltam, de tennem kell valamit. Ha csak a számítógép előtt punnyadok, továbbra is csak duzzadni fogok. VAZZE!

Szép lassan az ízületeim teljesen tropára mennek, hisz  a normálisnál “sok” kilogrammal többet cipelek a nap minden percében. És ez a plusz mind zsír. Nem is tudom, hova fér el ennyi.  Én pedig cipelem. Hát hülye vagyok? A szervezetem minden percben megküzd ezzel a halom trutymóval. A szívem, a tüdőm, meg egy rakat olyan szervem, amikről nem is tudok,  mintha állandóan csúcsra lennének járatva. Kopnak, fáradnak. Nem tudom pontosan mennyit vett ez el eddig az életemből, de nem szeretném, ha tovább csökkentené a hosszt.  Muszáj fogynom! Bármi áron le kell fejtenem magamról a túlsúlyt.

Bármilyen javaslatot szívesen fogadok. 

FOLYT. KÖV.!