Az álmom: Auroville

Mindig is vonzott Ázsia, évek óta meditálok, amikor tudok jógázom, és rengeteget információt gyűjtök “Keletről”. Kultúra, filozófia, vallás, film, regény, vers, bármi. Auroville-ről először néhány éve hallottam  a kulturális antropológusok által szervezett Szimbiózis Napok egyik előadásán.

India, Pondicherry, Auroville…

Auroville öntörvényű, zárt közösség, legalább egy hetet kell itt lenni ahhoz, hogy valakit beengedjen. Ezt írja a Lonely: “casual visitors might find it a bit bewildering and unwelcoming”.

Különleges helynek számít Indián belül is. A “Hajnal városát” Sri Aurobindo francia felesége Mirra Alfassa, “The Mother” alapította 1968-ban az indiai állam és az Unesco támogatásával. Kelet és Nyugat találkozásának szánták a helyet, ahol a legmagasabb szellemi inspirációk találkozhatnak a legnyitottabb szellemben. Nemzetközi kolónia alkotja a város lakosságát, és építik a jövő városát ma is, ahol méltó helyet kapnak a művészetek, a tudományok, a biogazdálkodás és az alternatív gyógyítás.

Az alapító gondolataiból idézve: “​Auroville egy univerzális – egyetemes ​város, ahol nők és férfiak a világ  összes országából békében és folyamatosan növekvő harmóniában élnek, felette állva minden vallásnak, politikának  és nemzetiségnek. Auroville célja az emberi egység megvalósítása.”

A város létrehozásához a szellemi hátteret az ismert indiai spirituális mester, Sri Aurobindo tanításaiból merítik. Ő abból az ősi indiai felfogásból indul ki, hogy a látható világ mögött létezik egy valós Lét és Tudat, ami a kezdetektől fogva egy és örök, azonban ezt az emberiség jelenlegi állapotában sem a testben, sem a lélekben vagy az elmében nem képes felismerni. Alapgondolata az, hogy az evolúció folytatódik bolygónkon, és az élet ma ismert formáját meghaladó újfajta, isteni lét fog megjelenni a Földön. Ennek a szellemi és lelki átalakulásnak, az új tudatosságnak és a fenntartható fejlődésnek kíván a központja lenni Auroville.

A megnyitón az indiai miniszterelnök, valamint 124 ország képviselője által hozott földet a mai napig a főtéren egy urnában őrzik.

Az élet Arouville-ben

Ide nem jár busz, és messze van mindentől, ezért valaki vagy a saját járművén érkezik, vagy riksával / taxival.

A városban minden szolgáltatás megtalálható, le lehet élni egy életet a határokon belül. Telefon és net kevés helyen van, de az igazi aurovillián nem akar már senkivel kommunikálni a külvilágból.

Az emberek „community”-kben élnek, mintegy 90 közössége van ma a városnak, egyenként átlagosan 20 fővel. A Matrimandir névre keresztelt, kb. ötven méter átmérőjű hatalmas arany gömb a város lelke és központja. Belül egy meditációs csarnok van, aminek a közepén található a világ legnagyobb lencséje (made by Zeiss), a tetőről elektromos tükrök a lencsére irányítják a napfényt, ami azt szétszórja a teremben. Nincs zene, képek, rítusok, vallás.

A Matrimandirt 12 oldalépítmény, “szirom” veszi körül, mindegyikben egy-egy meditációs kamra, amelyeket más-más tudatállapot alapján nevezett el a Mother: Sincerity, Humanity, Gratitude, Preservance, Aspiration, Receptivity, Progress, Courage, Goodness, Generosity, Equality, Peace.

Az aurovilliánok egymás között készpénzforgalom nélkül bonyolítják az üzleteket: mindenkinek van számlája, amiről levonnak, ha vesz valamit vagy igénybe vesz egy szolgáltatást, és az összeget hozzáadják a másik aurovillián számlájához. A long term guest-ek érkezésükkor egy nagyobb összeget letétbe helyeznek, így ők is részt vesznek a rendszerben.

Ha valakinek kedve támadna csatlakozni a közösséghez, először három hónapot saját költségén long term guest-ként kell eltöltenie, ezt követően Newcomerré válhat, ami két éves próbaidőt jelent, ezalatt földet vesz, házat épít, azonban mindez Auroville tulajdona lesz.  A letelepülni kívánó ezután aktív részesévé válik a társadalomnak, és a második év végén, ha minden rendben megy, megkapja az aurovillián polgárságot. A közösség a tagjairól életük végéig gondoskodik.

Egy itt felejtett hippinek épp megfelelne.

FOLYT. KÖV.!