Az öt tibeti rítus

 Mintegy 10–15 évvel ezelőtt gondjaim akadtak a pajzsmirigyemmel. Híztam, hullott a hajam, emellett állandóan fáradt és depis voltam.  Az orvosi kezelés mellett kellett valamilyen alternatív megoldás, ami javít az állapotomon. Túl sok felesleges időm család, munka, háztartás mellett nem sok volt (bár tudjuk, az embernek arra van ideje, amire szakít), úgyhogy valami olyasmit kellett kitalálni, amely idő-érték aránya a legkedvezőbb számomra. Egy ismerősöm olyan nagy lelkesedéssel mesélt az öt tibeti rítusról, hogy engem is elkapott a vágy, hogy megismerjem ezt a csodálatos hatású gyakorlatsort.

A Neten találtam fórumokat, ahol szinte csodaszámba menő, pozitív változásokról számoltak be a hozzászólók:

És még volt egy csábító a dologban: naponta kb. 20 perc!

Néhány alapszabály a gyakorlatokkal kapcsolatban:

  1. Minden nap el kell végezni az öt gyakorlatot, hogy kedvező hatása kiteljesedhessen.
  2. Az első héten minden gyakorlatot háromszor végezzünk, majd a második héten ötször, a harmadik héten hétszer, egészen addig növelve hetente a gyakorlatok számát kettővel, amíg el nem érjük a 21-es ismétlésszámot. Utána már minden nap 21-et csináljunk a gyakorlatokból.
  3. Habár a gyakorlatok nem megerőltetőek, tartsuk be a fokozatosság elvét, mert erőteljes méregtelenítő hatásúak, nem kívánt mellékhatások jelentkezhetnek, ha túl gyorsan szeretnénk emelni az ismétlések számát. (Erről majd írok egy saját tapasztalatot). Méregtelenítő tünetek egyébként is jelentkezhetnek az első időszakban (pl. pattanások, náthaszerű tünetek, fejfájás, hányinger, gyomorpuffadás…stb.)
  4. Annyit végezzünk, amennyi jól esik. Természetesen törekedjünk mindig a napi előírt mennyiség véghezvitelére, de semmit ne erőltessünk. Nem minden napunk egyforma, így a testedzéshez való hozzáállásunk is naponta más-más lehet.
  5. A légzés nagyon fontos, nem mindegy, mikor lélegzünk ki és mikor be. Ennek módja minden gyakorlatnál le lesz írva. Mélyen lélegezzünk, és mindig az orrunkon szívjuk be a levegőt, és ott is fújjuk ki.
  6. A gyakorlatokat ne végezzük túl gyorsan, de túl lassan sem. A légzés ütemében mozogjunk.

A gyakorlatok:

Ez egy igen egyszerű gyakorlat. Álljunk alapállásba, karunkat emeljük oldalsó középtartásba, és kezdjünk el forogni az óramutató járásával megegyező irányba. Egy körbefordulás számít egy gyakorlatnak, az első alkalommal három kört írjunk le. Ezt befejezve álljunk megmozdulatlanul, tenyerünket illesszük össze a testünk előtt, mintha imádkoznánk. Nézzük erőteljesen a kezünket, ez segít a szédülésünk leküzdésében is.

Feküdjünk hanyatt, kezünket tegyük szorosan a testünk mellé kétoldalt, tenyerünkkel lefelé. Emeljük fel a fejünket és a páros lábunkat egyszerre (állunkat szorítsuk a szegycsontunkhoz), közben szívjuk be a levegőt, majd engedjük vissza mindkettőt, közben fújjuk ki a levegőt. Az első alkalommal végezzünk három ismétlést. A napi gyakorlatszám elvégzését követően feküdjünk lazán tartott karokkal, lábakkal, lélegezzünk egyenletesen, nyugodtan.

Térdeljünk egy jógaszőnyegre, felső testünk maradjon egyenes, lábujjunkkal támaszkodjunk a talajon, kezünket tegyük a test mellé, a combunkra. Fújjuk ki a levegőt, közben hajtsuk le a fejünket, állunkat szorítsuk a szegycsontunkhoz. Szívjuk be a levegőt, közben hajoljunk hátra. Ebből is végezzünk az első alkalommal hármat. Befejezve csípőnket hátratolva, üljünk a lábfejünkre, karjainkat nyújtsuk előre és pihentessük rajtuk a fejünket.

Üljünk nyújtott ülésbe, nyissunk kb. 30 centiméter széles terpeszt. Kezünket tegyük a csípőnk mellé kétoldalt, előrenéző ujjakkal. Fújjuk ki a levegőt, közben hajtsuk le a fejünket, szorítsuk állunkat a szegycsontunkhoz. Majd szívjuk be a levegőt, közben emeljük meg a csípőnket és hajtsuk hátra a fejünket. Végül térjünk vissza kiinduló helyzetbe. Végezzünk ebből a gyakorlatból is hármat az első alkalommal, majd pihenésképpen behajlított lábainkra hajtsuk rá a fejünket.

Készüljünk úgy, mintha fekvőtámaszt szeretnénk csinálni (tenyér- és lábujj támasz). Fújjuk ki a levegőt, közben engedjük le a hasunkat és hajtsuk a fejünket hátra. Majd szívjuk be a levegőt, közben emeljük meg a csípőnket, háztetőt formázva. Ebből a gyakorlatból is három ismétlés célszerű kezdetben. Pihenésként a harmadik gyakorlatot lezáró mozdulatot alkalmazzuk (fenék hátra, lábunkra ülünk, fejünket a karunkon pihentetjük).

Nagyon szerettem ezt a kis rituálét, kellemesen ellazított, megnyújtott, feltöltött. Hosszú távú hatásait is tapasztaltam: az akkoriban kissé megviselt idegrendszeremet lecsillapította, hajam sűrűségét visszaállította, a fejfájásaimat megszüntette, és ami az aktuális lényeg volt: testsúlyomat kedvezően beállította.  Aztán később jól elkényelmesedtem, és abbahagytam.

Holnaptól újra kezdem, bízom benne, hogy most is segíteni fog.

FOLYT. KÖV.!

Címkék: , , ,
Tovább a blogra »