Egyszer réges-régen állt valahol egy templom, amelynek közössége nagyon nehéz időket élt át. A hívők száma egyre csökkent, már csak öten maradtak: a lelkipásztor és négy másik tag, valamennyien elmúltak már 60 évesek.
A hegyekben, nem messze a templomtól élt egy visszavonult püspök. A lelkipásztor elhatározta, hogy megkérdezi a püspököt, tudna e valamit tanácsolni, ami megmenthetné a templomot. A püspök és a lelkipásztor hosszasan beszélgetett, de amikor a tanácsadásra került a sor a püspök egyszerűen azt mondta: “Semmit sem tudok tanácsolni. Az egyetlen dolog, amit mondhatok, hogy közületek egyik a Messiás.”
A lelkipásztor visszatért a templomba és elmondta,hogy mit hallott a püspöktől. A következő hónapokban az idős tagok folyton a püspök szavain tűnődtek. “Egyikünk lenne a Messiás?”- kérdezgették minduntalan.
Amint ezt latolgatták, valamennyien különleges tisztelettel és kedvességgel kezdték kezelni egymást, arra csekély lehetőségre gondolva, hogy hátha tényleg köztük van a Messiás. És arra a mindennél csekélyebb eshetőségre is gondolt valamennyi tag, hogy esetleg ő saját maga a Messiás. És erre gondolván saját magukat is különleges figyelemmel és törődéssel kezdték el kezelni.
Ahogy múlt az idő, a templom látogatói egyre többször vették észre a tisztelet és a kedves gyöngédség különleges légkörét, amely a kis templom öreg tagjait körüllengte. Senki sem tudta miért, egyre több látogató tért vissza a templomba. Egyre többen hívták el a barátaikat, és azután azok is elhívták a barátaikat. Néhány éven belül a kis templom ismét ugyanúgy virágzott, mint régen – hála a püspök csodálatos ajándékának.
Ismeretlen szerző
Szuper! Anyum is ilyen volt. Egy példa: a házuk előtti sportpályán, a padon télen-nyáron ücsörgött egy hajléktalan pár. Nem randalíroztak,csak ültek. Amikor anyám meglátta őket, kenyeret kent vajjal, zsírral, néha párizsit is tett mellé, teát főzött,és kiküldte nekik apuval. Télen meleg ruhával megspékelve. Sok ilyen volt. Jó,h vannak ilyen emberek, mint Gyuszi meg anyum.
Van ilyen ma is! A párom, Csokigyuszi (igen, így írva), több tízéve rendez egy jótékonysági foci-kupanapot, ami az addig sem ismeretlen Balatonudvariban zajlik.
Évek óta ez a rendezvény, ezen a hétvégen megtelik 100-150 sportolóval, vendéggel, akik tudják, van egy nap Itt a Balatonon, amikor az elhunyt sportbarátok emlekére sport és vigadalom emlékeztet rájuk. Ők voltak Balatonudvari “messiásai”!
Messiások mindenhol vannak… és ez nagyon jó!