Már megint jól bedőltem valaminek. Miután kialakult a napi rutinom, sürgetővé vált, hogy rendszeres elfoglaltságot találjak magamnak. Mára kiolvastam az összes könyvet, amit akartam, megnéztem az összes filmet, amire az utóbbi években nem jutott időm. Ahhoz, hogy még véletlenül se legyen belőlem egy “tévénézős, sorozatbambulós” zombi, elkezdtem , ó én hülye, álláshirdetéseket olvasgatni. Úgy gondoltam, hátha, esetleg, netán találok olyan magamnak valót. Amit nem tudok jól körülírni, de ha ránézek, tudni fogom, hogy “Ő” az. Sok hirdetést átböngésztem, és sajnos egyet sem találtam. Pontosabban rengeteg ajánlat van, ami jópofa, vagy csak annak tűnő szövegekkel, nulla végzettséggel, napi néhány órás munkával, jobb esetben megélhetést, rosszabb esetben meggazdagodást ígér.
Sok hirdető, hemzsegő helyesírási hibákkal megtüzdelt szöveggel kínálja nekem a szebb jövőt. Lehet, hogy sznob vagyok, de valahogy nem hiszek benne, sőt abban sem, hogy aki azt leírta és megjelentette, tudna számomra igényes elfoglaltságot ajánlani. Nem vitatom, hogy az oly gyakran hirdetett MLM típusú feladatokat ne lehetne igényesen végezni, sőt, néhány ismerősöm magas szinten, tehetséggel és örömmel csinálja. De nekem nem működik. Nem rendelkezem az efféle munkához szükséges kompetenciákkal. Most, hogy ilyen hosszan felvezettem a történetet, végre a lényegre térek.
Szóval kellő önismerettel rendelkezve jelentkeztem egy “időpontegyeztetéses” hirdetésre. A kelepce az volt, hogy úgy ajánlották a feladatot, hogy nem kell eladni semmit, csupán a cég üzletkötői számára időpontokat egyeztetni. Na, gondoltam ez nekem való, kommunikálni tudok, frankón leegyeztetek mindent, minderről készítek egy táblázatot, és HUSS! TÖK JÓ! Aztán jött a pofára esés. Kiderült, hogy igazából nekem kell cégeket felkutatnom, felhívnom a vezetőiket, és telefonon kvázi eladnom nekik a frankót (nem szeretnék konkrét lenni). Majd, ha a telefonon becserkészett delikvens kíváncsi a szolgáltatásra, na akkor egyeztetek időpontot, amikor a SALES elballag és lepapírozza a cuccot. Hát ez az ami nekem nem megy. MEA CULPA DÜLK KATI! Te megmondtad, hogy besétálok a hülyeségbe, de nem hittem Neked. Mea Culpa!
Na, szóval egy napig bírtam csinálni. Nem mondom, túl kitartó sem voltam, de projektálható volt a kimenetele a dolgoknak. Sajna, Magyarországon nincs hagyománya a klasszikus értelemben vett távmunkának. A világ boldogabbik részén már rájöttek, hogy komoly erőforrásokat takaríthatnak meg, ha bizonyos feladatokat otthon végeznek el a munkavállalók. Például pályázatok tartalmi, illetve formai ellenőrzése, esetleg bírálatra történő előkészítése stb. Na mindegy, egyszer, hátha…,ha addig meg nem buggyanok. ÁÁÁÁ!!!!
FOLYT. KÖV.!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: