Gondoltam, elkezdem összegyűjteni azokat az ételeket, italokat, fűszereket, ízeket, amelyek jellemzőek ránk, így részei lehetnének a “családi ízeink” projektünknek. Domi még vizsgázik, én pedig megpróbálom elkészíteni a tervezett kiadványunk szinopszisát. Húhh, de komoly szó, és nem is fedi le azt a munkát, amit először el kell végeznem. Át kell gondolnom, hogy hogyan is csináljuk, mi kerüljön bele, milyen tematikával… afféle önálló “brainstormingolásról” van inkább szó.
Számomra A SZAKÁCSKÖNYVET Polcz Alaine szakácskönyve jelenti. Ez volt (és ma is az) az etalon számomra. A változatos recepteken túl egy csomó történetet is tartalmaz, az elkészítés körülményeiről, arról, hogy szülőfalujában, Kidén hogy készítenek egy bizonyos ételt, aztán egy csomó történet szól arról, hogy férje, Mészöly Miklós édesanyja hogyan főzött.
Amikor harmincegynehány évesen elkezdtem rendszeresen főzőcskézni, anyukámon és a barátnőimen kívül az említett szakácskönyv volt a mankóm. Míg gyerekem nem születetett, a konyhában csak a frigót és a mikrót ismertem. Mikor Domi már abba a korba ért, hogy mindent ehetett, el kellett döntenem, hogy azt eszik, amit “talál” vagy összeszedem magam és megtanulok főzni. Persze, az utóbbit választottam. Megtanultam főzni, kenyeret/zsömit sütni, és elkezdtem élvezni, hogy a családom szereti megenni a kreálmányaimat. Miután én a főzést roppant kreatív dolognak tartottam, és tartom azóta is, soha sem tudtam kétszer ugyanazt az ételt előállítani. Ezért aztán, amikor a gyerek az mondta, hogy anyu főzzél olyat, amit a múlt héten főztél, akkor vonogattam a vállam és csak azt tudtam garantálni, hogy valami hasonló lesz a múltkorihoz, de ugyanolyan nem. Mindig ad hoc fűszerezek, pl. egyik alkalommal szerecsendióval, máskor fokhagymával ízesítem a spenótot. Néha pedig hinggel és lepkeszegmaggal… 🙂
Néhány dolog, ami a projektünkkel kapcsolatban eszembe jutott:
A mi családunk ízei nem kötődnek egyetlen konyha ízvilágához.
Jellemzőek az indiai, az izraeli/zsidó, az arab, a magyar és erdélyi, valamint az olasz konyha ízei. A gyerekkorom nyarait Vámosmikolán töltöttem, onnan a palóc -, a keresztanyám második férje zsidó volt, onnan az ashkenázi -, anyáméktól a magyar -, a barátaimtól az erdélyi -, a kedvenc úticélunk okán az olasz -, a krisnás barátaimtól az indiai konyha ízvilága rögzült az ételeinkben. Szeretjük a zöldségeket nyersen és hőkezelve, ezért gyakran készítünk salátákat, mártogatósokat, tapasokat. A fiúk miatt húsos és halas ételeket is tartalmaz a repertoárunk. Köretnek mostanában inkább puliszkát, édesburgonyát, sütőtökös-parmezános krumplipürét, esetleg gesztenye kelbimbó egyvelegét fogyasztunk. Az olajban sütést szinte elfelejtettük. Olajat amúgy is keveset használunk, mostanában ismerkedünk a kókuszzsírral. Kedvenc levesünk a csorba (bármilyen).
Amikor a leggyorsabban és legegyszerűbben szeretnénk megúszni a konyházást, akkor valami olasz kaját ütünk össze. Emiatt aztán biztos, hogy mindig van itthon olìvaolaj, friss bazsalikom, tonhal konzerv, egy kis parmezán sajt (nem reszelt, hanem tömb), durum tészta, fokhagyma és egy kis prosciutto, valamint hámozott egész paradicsom konzerv. Ezekböl az alapanyagokból nagyjából fél óra összerittyentünk egy olyan tésztaőrületet, amit a vega- és nem vega módon étkezők egyaránt fogyazthatnak.
A spejzunkban van még csicseriborsó konzerv, mangópüré, és tahini. A tahiniból és csicseriborsóból jó kis humuszt, a mangópüré és egy kis joghurt keverékéből nagyon fini mangólassit készítünk. A kávét kókusztej porral, mézzel és kardamommal isszuk.
A főzésünkre jellemző a kreatívitás és a spontaneitás, azaz abból főzünk, ami van. Jellemző továbbá az is, amit már korábban is említettem, hogy nálunk nincs két egyforma étel. Ebből következően a reménybeli szakácskönyvünk csak pillanatnyi állapotot rögzít majd, attól plusz, mínusz eltérni ér.
Főzés közben Domi és köztem az alábbi párbeszéd zajlik:
Domi: anyu, ebből tegyek bele?
Én: ha gondolod…
Domi: a múltkor tettünk bele?
Én: nem emlékszem…
Domi: szerinted mennyit tegyek bele?
Én: szórjad/tegyed, majd nézem….
Szóval így….
Összesszegezve: jó lenne egy könyv, amiben leírjuk, hogy mit tartsunk a frigóban és a spejzban, milyen fűszerarzenált halmozzunk fel a főzéshez, valamint tartalmaz recepteket, fotókat és történeteket, amelyek az adott étellel kapcsolatban eszünkbe jutnak. Továbbá megpróbáljuk bemutatni, hogy az egészséges ételek is nagyon finomak, és nem feltétlenül drágák. Nem mondom, hogy fillérekből előállíthatóak, de van olyan alapanyag pl. olíva, tahini, kókuszzsír, parmezán, fűszerek, amelyeket nem egy alkalommal használunk fel, ezáltal középárassá teszik a kajákat. Pl. nálunk kb. 1 liter olaj fogy egy hónapban. Persze ez kizárólag azért van, mert mint azt már korábban már említettem, mi nem készítünk olajban sült ételeket.
Egyszer, még Domi kicsi volt, nagy családi kajálásra mentünk egy étterembe. Domi a finomabbnál finomabb ételek közül a rántott húst és a sültkrumplit választotta, megjegyzem az apja is. A kérdésemre, hogy miért nem valami különlegeset kértek, azt válaszolták, hogy nekik ez a különleges, mert mi otthon ilyet nem főzünk.
Sajnos látom azt is, hogy mi lesz a gyűjteményünk gyengéje. Az édesség. Mert utálom készíteni. Túlzott precízitást és szabálykövetést igényel. Majd legfeljebb Domi megtanul sütni. Abban viszont nem számíthat rám. 🙁
FOLYT. KÖV.!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: