Én így emlékezem meg a Reformáció 500. évfordulójáról.
„Herr Kathe”!
Luther előszeretettel szólította így feleségét, talán nem véletlenül. Úgy tartják, hogy minden nagy formátumú férfi mögött egy erős asszony áll. Ismereteink szerint ilyen asszony volt Bóra Katalin is.
Vajon ki volt Bóra Katalin, aki huszonhat évesen kötötte életét az akkor már negyvenes éveiben járó Luther Mártonhoz?
Bóra Katalin, született Katharina von Bora, 1499-ben elszegényedett nemes családban látta meg a napvilágot. 1504-ben a brehnai bencés kolostori iskolába ment, majd 1508-ban belépett a nimbscheni kolostorba, ahol 1515-ben fogadalmat tett. Ezáltal nagyon korán apáca lett.
1523 húsvétján Katalin több rendtársával együtt megszökött a kolostorból és Wittenbergbe ment. A szökés kalandfilmbe illő módon történt: egy kereskedő üres heringeshordók közt, ponyvával letakart szekéren, az éj leple alatt lopta ki az apácákat.
Akkoriban egy nő számára kizárólag a házasság jelentett biztonságot, ezért Luther a szökött apácákat gyorsan férjhez adta. Katalint eljegyezte egy nürnbergi teológushallgató, bizonyos Hieronymus Baumgaertner, ám a fiatalembernek egyszer csak nyoma veszett. Családja alighanem halálra rémült attól, hogy a fiú egy kiugrott apácát akar oltárhoz vezetni.
Elsősorban a történtek miatt Katalint Luther Márton vette feleségül, 1525 nyarán. A helyzetük nem volt egyszerű. Egy volt szerzetes, aki már a negyvenes éveit tapossa, és egy kiugrott apáca… Frigyüket sokan ellenezték. Luther barátai attól féltek, hogy a doktornak nem marad majd ideje a reformációval foglalkozni.
A házasságkötést követően Katalin átvette a választófejedelem nászajándékként Lutheréknek adományozott Fekete kolostor irányítását. Rendbe hozta a háztartást, bebiztosította a családi kasszát, kosztosokat fogadott, földet bérelt, sört főzött. Gyermekeik szép sorban születtek. 1526. június 7-én megszületett Márton, Katalin és János. 1527 december 10-én Erzsébet, aki mindössze néhány hónapot élt. 1529. május 4-én született Magdaléna, aki 13 éves korában halt meg. 1531-ben született Pál, 1534-ben pedig Margit (a ma élő Luther leszármazottak mind tőle származnak).
Katalin határozott asszony volt, nem véletlen, hogy férjura „Herr Kathe”-nek (Kata uram) szólította. Erre a keménységre azonban szükség is volt, mert Luther professzori fizetése bizony kevés volt a hat gyerek eltartásához. A szájhagyomány szerint egyszer tréfásan azt mondta férjének: „Hét részre kell magamat osztanom, és hét hivatalt ellátnom, mert én 1. földművelő, 2. sörfőző, 3. szakácsnő, 4. fejőlány, 5. kertész, 6. vincellér és minden wittenbergi koldus alamizsnaosztogatója s 7. Doctorissa is vagyok, egy híres ember felesége, akinek iparkodnia kell, hogy méltó legyen híres férjéhez, s csekélyke fizetésből sok vendéget kell tudnia megvendégelni.”
Mint a korabeli feljegyzésekből kiderül, elkísérte férjét az egyházlátogatásokra, részt vett a Zwinglivel folytatott vitán, és a férje mellett maradt akkor is, amikor a birodalmi gyűlés vagy az egyetemes zsinat előtt kellett Luthernek megjelennie. Mert a hitvesi fogadalom szerint nemcsak egészségében, hanem betegségében, nemcsak a jóban, hanem a rosszban is társa volt férjének.
Ursula Koch így adja vissza Katalin gondolatait a róla írott könyvében.
„Először a kakas, aztán én, ez mindig is így volt. A többiek még mind alszanak, a gyerekek, a cselédek, a diákok, a szolgálók és ő, a férfi, aki mellettem feküdt. Hallottam csendes horkolását, majdnem hogy dorombolt, mint a macska a kályhánál. Ő nem hallotta a kakast, azt sem észlelte, amikor az ajtó halkan nyikorgott. Tudom, megint késő éjszakáig dolgozott. Az asztalnál éjfélig beszélgetett a vendég diákokkal, majd előadását vagy prédikációját írta. Vagy talán egy vitairaton dolgozott, amelyet sürgősen el akart juttatni János mester nyomdájába, így aztán addig aludt, míg az ablaktáblán át nem szűrődött a virradat, és a gyerekek zaja bele nem szólt az álmába”
Katalin negyvenhét éves korában magára maradt. Mindössze hat évvel élte túl a férjét. Amikor gyerekeivel a pestisjárvány elől Torgauba menekült, megbokrosodtak a lovak, és Katalin kiesett a kocsiból. Sérülése végzetesnek bizonyult. Torgauban halt meg, két legkisebb gyermeke volt mellette. A város templomában helyezték örök nyugalomra 1552. december 20-án.
Katharina von Bora erős személyiség volt, méltó és hű társa férjének, ma emancipált nőként emlegetnénk.
FOLYT. KÖV.!
