Meryl Streep háromszoros Oscar-díjas és kilencszeres Golden Globe-díjas színésznő, akinek alakításai filmekben, televízióban és színházban egyaránt láthatóak. Sokan a filmtörténelem legkiemelkedőbb alakjának, és a világ legjobb színésznőjének tekintik (én is, ha ez számít valamit), másokat – ők vannak kevesebben – kiver tőle a víz.
Mary Louise Streep 1949-ben született New Yersey-ben, édesapja egy cég személyzeti osztályán dolgozott, édesanyja háztartásbeli volt. Egy kertvárosban éltek, egyszerűen, de nem voltak komoly anyagi gondjaik sem, így a fiatal lány a középiskola elvégzése után elvégezte a Yale Egyetem dráma szakát. Átlagon felüli tehetségét korán felismerték a tanárai, azonban ez nem jelentette azt, hogy tálcán kapta a sikert, őt sem vetette fel a pénz, teljesen átlagos életet élt mindaddig, amíg A szarvasvadász című film sztárrá nem tette.
Magánélete sem különbözött a többi fiatal lányétól, élte a saját életét, mindaddig, amíg nem találkozott John Cazale-val (ő volt Fredo A Keresztapában). Nagy szerelem volt az övék, amely tragikus véget ért, hiszen a férfi nagyon fiatalon meghalt tüdőrákban. Meryl ápolta az utolsó hónapjaiban. A gyász idején találkozott későbbi férjével, akivel lassan, de biztosan rájöttek arra, hogy több van köztük, mint barátság, és néhány hónap után úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket. Nem sokan gondolták, hogy ez a házasság tartós lesz, tekintettel a megismerkedésük körülményeire. Erre rácáfol, hogy 1978 óta élnek együtt (négy gyermekük született), és a mai napig szorongatják egymás kezét egy-egy neves eseményen. Nem felszínes ez a szorítás, hanem érzékelhető az időnként bohókás, cipőjét elhagyó színésznőn, hogy Don Gummer a támasza, szerelme. S az egyébként híres szobrász (akinek a világ több pontján vannak művei) pillantásai a felesége felé is elárulják szerelmét.
Meryl Streep, aki nyitott embernek vallja magát, elmondása szerint nem vállal olyan szerepet, amellyel úgy érzi, hogy nem tehet hozzá a világhoz valamit. Talán a Mamma Mia esetében ezt átvitt értelemben kell értelmezni. Minden imádatom ellenére sem voltam hajlandó sokáig megnézni a filmet, mert őszintén szólva rühellem az ABBA zenéjét, de be kell valljam jól szórakoztam rajta. Ez kizárólag Meryl-nek köszönhető.
Néhány kedvenc filmem – a teljesség igénye nélkül -, illetve azokból néhány karakter, amelyeket Meryl Streep megformált az elmúlt években: otthon ülő feleségből lett szakács (Julie és Julia), keménynek tűnő igazgatónő, Aloysius Beauvier nővér (Kétely), a gyermekét elhagyó anya (Kramer kontra Kramer), a holocaustot túlélt, két gyermekét elvesztő anya (Sophie választása), exminiszterelnök asszony (A Vaslady), szerelmes nő (Távol Afrikától), kiállhatatlan főnök (Az ördög Pradát visel), leszbikus kiadótulajdonos (Az órák), idősödő, szexhiánnyal küzdő feleség (Amit még tudni akarsz a szexről) és még férfi is (Angyalok Amerikában). Egyszóval számos szerep és karakter, amelyben a nő ezer arcát mutathatta meg, s egyszer kicsit előjöhetett belőle a mindenkiben ott lakozó férfi. Saját elmondása szerint abban a szerepben sok volt az édesapjából, nem szándékosan, de ott volt.
2012-ben A Vaslady-ért behúzta a harmadik Oscart (az első: Krémer kontra Krémer, a második Sophie választása), és ezzel belépett a tripla Oscar-díjasok szűk elit klubjába, melynek mindössze néhány tagja van, például Jack Nicholson. Abszolút rekorder viszont abban, hogy ő az egyetlen, akit húsz alkalommal jelöltek Oscarra.
A díjakat nem ingyen kapta. Meryl Streep köztudottan szorgalmas, eltökélt és perfekcionista, akár a végsőkig. A szív dallamaira készülve – melyben hegedűtanárt alakított – például hat héten át napi hat órán át gyakorolta a hangszeres zenét, a Veszélyes vízeken kedvéért megtanult vadvízi evezni. Ráadásul szinte bármely akcentust képes elsajátítani: A szív hídjaihoz (imádom !) az olasz kellett, hát megtanulta, majd ugyanígy tett a francia akcentussal a Julie és Julia, valamint a brittel A Vaslady kedvéért.
Úgy tűnik nem lassít a tempón most sem, amikor pedig már senki nem róná fel neki, ha egy hintaszékben akarna kötögetni macskái társaságában.
Az Oscar és Golden Globe-díjak mellett az otthoni kredenc szoborparkját gazdagítják Emmy-, Tony-, César- és BAFTA-díjak, a Berlinale életműdíja, valamint a francia Becsületrend, természetesen van csillaga a Walk of Fame-en, valamint tiszteletbeli tagja az Amerikai Művészeti Akadémiának és az Amerikai Filmintézetnek is.
Meryl Streep egyike Hollywood kevés kellemes modorú, tartalmas, humoros és emberközeli szereplőinek, nem aggódik a kora miatt – olyannyira, hogy túl a hatvanon egy Vogue címlapot is bevállalt – és ott szól be az Álomgyárnak, ahol csak teheti. Magánélete elkerüli a bulvárlapok hasábjait. Aktívan jótékonykodik, szívügye a női teljesítmények elismerése és az utánpótlás-nevelés, férjével közösen két ösztöndíjat is alapítottak kiemelkedő tehetségű angol és matek szakos egyetemisták támogatására.
„A TISZTELETLENSÉG TISZTELETLENSÉGET SZÜL” – idézet Meryl Streepnek a 2017 januárjában, a Golden Globe-díj átadásán elmondott beszédéből, amelyre sokáig fogunk emlékezni. Felszólalt Trump idegenellenes politikája ellen, és mélységesen elítélte a felülről érkező, basáskodó hangvételét is, miközben arra kérte az újságírókat, ne felejtsék el, mi a feladatuk.
Az Internetet bejárta ez a neki tulajdonított idézet. ÉS IGEN, igaza van, bárki mondta is.
“Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet.”
FOLYT. KÖV.!
