Malala

Ma egy fiatal lányról írok, és a bejegyzés végére kiderül, hogy miért nagy-nagy respect neki.

Elöljáróban néhány gondolat a női egyenjogúságért folytatott küzdelemről… A nyugati világban a nők  a 19 – 20. század fordulóján kezdtek az egyenjogúságukért harcolni, aminek eredményeként betölthettek hivatalokat, folytathattak felsőfokú tanulmányokat, és az általános választójog alapján szavazhattak is. Pakisztánban azonban még manapság is más a helyzet. A nőknek elenyésző jogaik vannak, elnyomásban élnek, sokszor bántalmazzák őket. A legnagyobb probléma azonban az, hogy semmit nem tehetnek ellene. Nem ritka, hogy házas és fiatal lányokat megerőszakolnak, de szólni senkinek nem mernek, hiszen senki nem hallja a szavukat. A legrosszabb azonban, hogy megfosztják őket a tanulás jogától is. Így tanulatlanul esélyük sincs változtatni a nyomorúságos helyzetükön.

Volt azonban valaki, aki fel mert szólalni a szörnyűségek ellen. Ám nem egy politikus, nem egy tanult, okos ember, sőt még csak nem is egy férfi volt, aki átlátta a helyzet súlyosságát, hanem egy tizenéves kislány.

MALALA Yousafzai pakisztáni születésű, a lányok tanuláshoz való jogáért küzdő, Nobel – békedíjjal kitüntetett emberjogi aktivista. Ő az első pakisztáni és egyben minden idők legfiatalabb Nobel-díjasa.

1997. július 12-én született a pakisztáni Szvát-völgyben fekvő Mignora városában. Családja pastu nemzetiségű, muszlim (szunnita) vallású. Apja költő és tanító, aki lánya tanításáért sokat tett, valamint az emberjogi küzdelmeiben is mellé állt. Első alkalommal még tizenéves diáklányként szólalt fel a tartományukban egyre nagyobb hatalomra szert tevő iszlám fundamentalista tálibok ellen, akik megtiltották a lányoknak, hogy tanulhassanak. A Szvat-völgy 2008-tól teljesen a tálibok fennhatósága alá került, akik rögvest bezárták a lányiskolákat, betiltották a zenét, a televíziót és korlátozták a nők jogait. Malala tiltakozásul kampányolni kezdett az Interneten a tálib intézkedések ellen. Gul Makar (Búzavirág) álnéven írta blogbejegyzéseit, amelyekben a fundamentalisták uralma alatti mindennapjairól számolt be. Írásai a BBC honlapján is megjelentek és nagy nyilvánosságot kaptak.

Malala a lányok oktatáshoz való joga mellett kampányolva első beszédét 2008 szeptemberében tartotta, „Hogy merészel a talibán megfosztani az oktatáshoz való alapvető jogomtól?” címmel.

Noha 2010 végére újra megnyíltak az oktatási intézmények, már a lányok előtt is, Malala tovább kampányolt az összes elképzelhető felületen a tálib rémuralom ellen. Beszédeket tartott és több műsorban is megjelent. Az erő és a bátorság szimbóluma lett a világ elnyomott női számára.

Mivel egyre több emberhez jutott el a kislány bátor hangja, egyre több ellensége akadt. Zsaroló leveleket, fenyegetéseket kapott. Sokan próbálták rávenni, hogy rejtőzzön el valahova, ő azonban nem akarta cserbenhagyni a nőket, és inkább édesapját féltette. Úgy gondolta, hogy a tálibok az apját akarják majd elkapni, hiszen bármilyen kegyetlenek is voltak, arra addig nem volt példa, hogy nyilvánosan gyerekeket bántottak volna.

2012. október 9-én azonban ez a helyzet megváltozott. A kislány éppen hazafelé tartott a barátnőjével az iskolabusszal, amikor felszállt egy fegyveres tálib és őt kereste. Felszólította, hogy álljon fel, mert ha nem teszi, akkor mindenkit megöl. Malala eleget tett a kérésnek. Az egyik lövés a fején, a másik a mellkasán találta el. A lány az életét csupán a szerencsének és gyors orvosi ellátásnak köszönhette.

Az életmentő műtétet még Rawalpindiben végezték el, eltávolították a golyót a lány fejéből.

„Annyira sok műtétem volt! Három még Pakisztánban, közvetlenül a támadás után. A koponyámnak egy részét le kellett vágni, hogy legyen helye a megduzzadt agynak. Csövet dugtak a nyakamba, hogy tudjak lélegezni. Az arcom egyik fele teljesen lebénult egy időre.”– nyilatkozta.

A sürgős beavatkozást követően elszállították a nagy-britanniai Birmingham-be, ahol a Queen Elizabeth kórházban folytatták gyógykezelését. Hamarosan újabb műtétek következtek: egy platinalemezzel pótolták a sérült koponyacsont részt, valamint hallókészülékkel állították helyre Malala hallását.

Apját a birminghami pakisztáni konzulátusra nevezték ki oktatási attasévá, így már az egész család ott él.

Emögött elsősorban biztonsági megfontolások állnak, hiszen a tálibok közölték: Malala változatlanul a halállistájukon van, mert szerintük a diáklány „vallás ellenes propagandát” folytat.

A “sikertelen akció” után Malalának eszébe sem jutott feladni az elveit, inkább tovább építette útját. 2013 júliusában az ENSZ-ben szólalt fel, és a Buckingham Palotában Erzsébet királynővel is találkozott. Szeptemberben a Harvard Egyetemen tartott nagy sikerű beszédet, októberben pedig Barack Obamát és családját látogatta meg a Fehér Házban. Tevékenységéért –   számos más elismerés mellett – 2013-ban elnyerte a Szaharov-díjat,  2014 –ben pedig a Nobel-békedíjat.

„A legfőbb célom olyan gyerekeken segíteni, akiknek dolgozniuk kell a megélhetésért. Havi meghatározott összeget adunk a szüleiknek, hogy iskolába járhassanak. Ez régi álmom volt. Egyszer az Iszlamabádba vezető út mentén láttam egy kislányt, aki narancsot árult. Elhatároztam, hogy ezekért a kislányokért fogok harcolni. Hogy ne narancsot áruljanak, hanem megtanulják, hogy hol terem a narancs, milyen fák vannak még, és mennyi minden van még a világban…”

Adam B. Ellick, a The New York Times újságírója sikeres dokumentumfilmet forgatott a lányról, így az egész világ megismerte az arcát.

FOLYT. KÖV.!