Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon ! (“Live fast, love hard, die young”)
Elképzelhető, hogy a mai választottam nem mindenki számára komilfó, de vitathatatlan, hogy baromi nagy tehetség volt. Szerintem Ő a rockzene – talán – legmeghatározóbb női előadója (nem véletlenül használok jelenidőt). Mindössze 27 évet élt, köszönhetően véget nem érő önpusztításának, és a heroin iránti szenvedélyének. Úgy gondoltam, ha a kedvenc színésznőmről már írtam, méltánytalan lenne a kedvenc rock énekesemet kihagyni.
In medias res: Los Angeles, 1970. október 4. – A Landmark Motor Hotel egyik szobájában holtan találják Janis Joplint – a halál oka: heroin túladagolás.
Janis Lyn Joplin 1943. január 19-én született a texasi Port Arthurban, egy középosztálybeli család első gyermekeként. A Joplin-család vallásos életet élt, Janis pedig már egészen fiatalon énekelni kezdett a helyi templomi kórusban. Már a középiskolai évek alatt sem volt egyszerű eset. Kitűnt kortársai közül, előszeretettel barátkozott a „számkivetett” fiatalokkal, és egyre több időt szentelt a zenének és a festészetnek. „Mindig is különc voltam. Festettem, olvastam, és nem utáltam a niggereket” – mesélte középiskolás éveiről az énekesnő egy interjúban. Joplin 1960-ban érettségizett, majd a Texasi Egyetemen tanult tovább. 1962 júliusában a következő írás jelent meg róla: „Ha úgy tartja kedve, mezítláb jár-kel. Levist hord az órákon, mert kényelmesnek tartja, és mindenhová magával viszi autoharpját, hogy bárhol dalra tudjon fakadni. Az ő neve Janis Joplin.”
Az egyetemet nem fejezte be, San Franciscóba ment, és a helyi blues-underground képviselőivel elkezdett dalokat rögzíteni. Ekkor már rendszeres drogfogyasztó volt. Joplin állapota 1965-re már annyira aggasztó volt, hogy barátai buszjegy-partit szerveztek neki, majd felültették egy Port Arthurba tartó járatra. Egy ideig úgy tűnt, a módszer használt: Janisnek sikerült tisztának maradnia, konszolidáltabb ruhákban járt és beiratkozott az egyetemre, szociológia szakra. Még a magánélete is rendeződni látszott, egy ideig jegyben járt egy férfivel, de az eljegyzést hamar felbontották.
Joplin 1966-ban kezdett zenélni a Big Brother and the Holding Company mellett, majd ’66 nyarán visszatért a bandával San Franciscóba. Sajnos a drogok is visszakerültek az életébe. 1968 februárjában turnéra indultak, és olyan előadókkal léptek fel, mint Jimmy Hendrix. Időközben a zenészek között megromlott a viszony, ezért Joplin egyedül folytatta. Utolsó közös koncertjüket 1968. december 1-jén tartották. Joplin új zenekart alapított, a Kozmic Blues Bandet. Első albumuk, az „I Got Dem Ol’Kozmic Blues Again Mama!” 1969 szeptemberében jelent meg, a Big Brotherrel elért sikereket azonban nem tudták megismételni. Joplin a Kozmic Blues Band kíséretében lépett fel Woodstockban 1969. augusztus 17-én, a koncert azonban nem sikerült túl jól. Az énekesnő lámpalázas lett, ezért heroinnal próbálta oldani a feszültségét. A hangja gyakran eltorzult a koncert alatt, és a tánccal is problémái akadtak. A Kozmic Blues Band 1969 végére feloszlott.
Joplin 1970 elején szabadságolta magát, és Brazíliába utazott. Eldöntötte, hogy felhagy a drogokkal, de az Államokba való visszatérés után ismét heroinozni kezdett. Következő zenei vállalkozása a Full Tilt Boogie Band volt. Joplin kijelentette, hogy végre sikerült összeszednie azt a bandát, amiről mindig is álmodott. A Full Tilt 1970 májusában turnéra indult, zenéjüket mind a közönség, mind a kritikusok pozitívan fogadták.
Joplin utolsó nyilvános fellépésére 1970. augusztus 12-én került sor Bostonban. Az énekesnő itt már olyan rossz állapotban volt, hogy mindössze két dalt tudtak lejátszani. Az utolsó felvételét október 1-jén rögzítették: Joplin ekkor énekelte fel a legendás Mercedes Benz című dalát. 1970 október 4-én reggel a menedzsere talált rá hotel szobájában. Már órák óta halott volt. A hivatalos jelentés szerint Joplin halálának oka heroin túladagolás volt. Valószínűleg túl tiszta heroint kapott. A drogkereskedő, akitől vásárolt, azon a héten több ügyfelét túladagolta. Október 26-án hamvait egy party keretében a Csendes-óceánba szórták. Janis korábban azt mondta, ha meghal, vagyonát szórakozzák el barátai.
Hatalmas űrt hagyott maga után. Ő volt az első fehér lány, aki a blues világában nevet szerzett. A lapok hatalmas tehetségét méltatták. Etta James énekesnő – Janis egyik kedvence – egyszer azt mondta róla: “olyan volt, akár egy angyal, aki eljött közénk, és kikövezett egy olyan utat, amin a fehér csajok azelőtt sosem járhattak.” Janis a színpadon kiadott magából minden érzelmet és frusztrációt, amit rövid élete során megtapasztalt. Talán amikor énekelt, valóban szabad volt.
“Fogalmam sincs, miért, miként vagy mióta, de mély spirituális kapcsolat fűz Janishez. Mindig is vonzott az energiája, a fájdalma, a hangja és az élettörténete. Szerintem ő az egyik leglenyűgözőbb nő, aki valaha élt” – mondta róla Pink, aki Joplin egyik leghíresebb számát, a Me and Bobby McGee-t is gyakran énekli koncertjein.
Köszönöm. Mórotz Krisztina jól ismeri J.J.-t. Én csak most néztem alaposabban utána az életének. És a versben minden benne van, az egész csajszi…Kösz, h elküldted.
Mórotz Krisztina
JOPLIN
.
.
Fán szeretnék énekelni, mint gyermekkoromban,
cseresznye-fülbevalóval, plezúrral a térdemen,
semmi mást nem szeretnék, csak újból gyermek lenni.
A színpad messziről nézve olyan, mint egy mahagóni-tutaj,
billeg, mint egy hajóhinta,
a Big Brother hangol.
Nevetésem, mint egy bohócé,
ahogy törik rajta a fehér festék, a máz.
Kacagok, mint egy őrült,
ha valaki rám néz, elfordítja a fejét.
.
Kislány vagyok, a lábamon görkori.
Kárómintás szoknya, kezemben csokis sajt,
cirkuszban vagyok, elvesztem,
és egy néni mondja a nevem.
Kétcopfos kislány, haja végén mandarinnal.
Apa fonta szorosra, néha fájt, ahogy húzta,
de sosem mondtam neki.
Már nem vagyok kétcopfos kislány.
.
Őszinte vagyok, nem szégyellem a fájdalmat.
Eldobott kagylóba vagy söröskupakba léptem?
Szeretkezem veled, de haza egyedül megyek.
Kell a pia, mozaikok törnek kettőbe, ötbe.
Nem fáj semmi, nevetek.
.
Csúnyaságom, mint egy absztrakt festmény.
Egy pitypangot messze fúj a szél
Hangjegyek szállnak Texas felé.
.
Rekedt hörgésem sokkolja a világot.
Olyan, mintha orgazmusban élnék.
Napként égetem magam, a Holdban feltámadok.
Reggel hűtlenül kacsint szeretőm, a rozspálinka.
Üressé tesz a whisky.
.
Kell egy fotó, na, kipróbálod?
Akarsz ilyen fotót magadról velem? Még alá is írom.
Szeress bárki vagy, ezen az esős hétvégén.
.
Nem érdekel, ha összenéztek a hátam mögött,
sárga fénnyel szeretek,
kacagó zöld üvegek között.
Másnap nem tudom, ki kicsoda a bandából,
kocka lett, mozaik, ember, gyufa, alma, virág.
Akkordok csúsznak egymásba szeretetre éhesen.
.
Víz kell: víz a gyorsan folyó Óceánba.
Hörögve kapkodom a levegőt.
Robban a blues, sír a hang.
.
Érzelmek nélkül húz gatyát a férfi,
könyökömre támaszkodva nézem.
A spermája biztosan gesztenye ízű volt.
Minden mindegy, egyszer élünk.
Az utóíz a jó az egészben, mondja cinikusan.
Mézes körtének éreztelek, jó vagy bébi!
.
Kőrisfa hallotta a kiszakadt vágyam –
suttogtam a koncert végén –,
házat akarok fehér léckerítéssel.
.
Vasárnap, Istentisztelet.
Adj egy gyermeket, házat, Istenem!
Lovakat, tyúkokat, a férfi ne hazudjon,
szeressen, némán öleljen,
nézzen a szemembe, amikor simogat.
Adj jegenyéket az út mellett,
barackfénnyel szőtt meséket,
meséket, kisbetűkkel.
.
Koncert után muskátlit veszek,
pirosat, majd öntözöm.
.
Anyám keze készítette,
birssajtos süti a számban.
.
A furgonban egész úton,
óvta testem minden rezdülését.
Melegen tartott, “Nehogy megfázz nekem!”
.
A hotelben kifakult kék függöny,
hátára esett bogár a szobában,
ujjaim között porszemek.
Testem ringatom előre-hátra, mint a gyerekek.
Te is érezted ezt? — kérdezem sírva.
Te is bogár?
Utánad mászom, sovány testem enni kér,
mellem elfogyott, mint a vénasszonyoké.
.
Gyöngy gurul szét mindenfelé.
.
.