Csak ült, és ezzel megváltoztatta a világot…

A híres nők sorozatom mai alakját a bátorsága tette ismertté.“Nem azért szálltam fel a buszra, hogy letartóztassanak, csupán haza akartam menni” – mondta Rosa Parks,  aki  szembehelyezkedett a faji elkülönítésnek megágyazó Jim Crow törvényekkel. Montgomeryben tanúsított bátor tettével a fekete polgárjogi mozgalom egyik ikonjává vált.

Az ezt követő 381 nap máig ható változásokat indított el a szegregációtól sújtott Amerikai Egyesült Államokban, ahol a szegregált buszokban a fehéreket és a feketéket gondosan elkülönítették egymástól.  A fehérek a járművek első soraiban foglaltak helyet, míg az afroamerikaiak hátul ültek le, amikor az utasok megtöltötték a buszt, az újabb színesbőrű felszállónak már állnia kellett. Amennyiben egy fehér utas érkezett, a hátsó résznek az elsőhöz eső legközelebbi sorát ki kellett üríteni, a feketék pedig az út hátra levő részében kénytelenek voltak állva utazni. A feketék felszálláskor elől váltottak meg jegyeiket, majd a számukra fenntartott hátsó ajtókon léphettek a járműbe, de a buszvezetők sokszor nem várván meg az újra felszállást, elhajtottak.

Rosa Parks története akkor kezdődött, amikor Montgomeryben nem volt hajlandó átadni kifizetett helyét egy autóbuszon egy fehér embernek. “Elegem van abból, hogy másodrendű állampolgárként kezelnek” – közölte az őt felszólító sofőrrel, aki erre rendőrt hívott.

Tette következményekén december 5-én egy szélsebesen meghozott ítélet értelmében letartóztatták, majd 14 dolláros pénzbüntetésre ítélték. Nem ő volt az első, aki így járt Alabamában, de Rosa, aki már évek óta tagja volt férjével együtt a szegregációs törvények elleni, a Nemzeti Szövetség a Színesbőrűek Előrelépéséért nevű mozgalomnak, nem hagyta annyiban a dolgot. Ügye nyomán polgári engedetlenségi mozgalom kezdődött: 381 napon át a helyi feketék bojkottálták az autóbusz-hálózatot, gyalog mentek munkába, iskolába.

Ez volt az első, Amerika-szerte nagy visszhangot kiváltó erőszakmentes polgárjogi mozgalom, amelyet a későbbi Nobel-békedíjas lelkész, Martin Luther King vezetett. Az ő harcuk nyomán előbb 1957-ben az amerikai legfelsőbb bíróság döntött a montgomeryi tömegközlekedési eszközökön alkalmazott faji elkülönítés eltörléséről. Ez volt az első lépés azon az úton, amely végül elvezetett ahhoz a két, 1964-ben, illetve 1968-ban hozott polgárjogi törvényhez, amelyek biztosították az egyesült államokbeli feketék teljes körű jogi egyenjogúságát.
Rosa Parks, aki 1957-ben férjével, Raymondal Detroitba költözött, miután Alabamában elvesztette munkáját és több életveszélyes fenyegetést is kapott. Arra biztatta a fiatalokat, hogy a diszkrimináció ellen a törvény adta keretek között tiltakozzanak, mert csak így tudják kivívni ellenfeleik tiszteletét.

Rosa 1996-ban megkapta Bill Clintontól a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Szabadság Érdemérmet. Az elnök később megemlékezett Rosa Parksról egy, az Unió helyzetéről mondott beszédében is, mint a déli szegregáció elleni harc elindítójáról. 1999-ben megkapta az amerikai Kongresszus aranyérmét is. A kitüntetésre tett ajánlásában az amerikai szenátus “az amerikai szabadság élő ikonjának nevezte”.

2005. október 24-én halt meg, 92 évesen. Montgomery és Detroit városa tisztelete jeléül buszai első üléseit fekete szalaggal kötötte át egészen Rosa temetéséig. A Capitoliumban ravatalozták fel, George Bush és felesége elsőként koszorúzta meg sírját.

Rosa Parks az a fajta hős, aki nem rendelkezett emberfeletti képességekkel. Ő csak egyszerűen ülve maradt, amikor azt parancsolták, álljon fel. “Nem akartam, hogy igazságtalanul bánjanak velem, hogy megfosszanak egy ülőhelytől, amiért fizettem. Itt volt az idő… itt volt a lehetőség, hogy kiálljak azért, amiben hiszek, hogy kifejezzem, mit éreztem, mikor így bántak velem.”