A brit etológus, antropológus, az emberszabású majmok, vagy a természetvédelem iránt érdeklődő emberek számára dr. Jane Goodall neve fogalomnak számít. A főemlőskutató 1934-ben született Londonban. A II. világháború alatt felnővén nem sok lehetősége volt a továbbtanulásra. Karrierje úgy indult, hogy későbbi mestere, Louis Leakey titkárnője lett Kenyában. Goodall 55 évig kutatta a csimpánzok viselkedését, később egyetemre ment, majd doktori fokozatot szerzett. 1977-ben hozta létre a Jane Goodall Intézetet, amely 2006 óta hazánkban is létezik, ugyanúgy, ahogy másik világjobbító kezdeményezése, az 1991 óta létező, 115 országban tevékeny Roots & Shoots környezeti nevelési programot, mely Rügyek és Gyökerek Egyesület néven szintén 2006-ban alakult meg itthon. A program részeként elsősorban a gyerekekhez, fiatalokhoz kívánnak szólni, célkitűzése pedig – Jane Goodall megfogalmazásában – egyszerűen az, hogy jobbá tegyék a világot az emberek, az állatok és az egész környezet számára.
Ő volt az első, aki a tanzániai Gombe vidékén élő csimpánzokat kutatva megfigyelte a csimpánzok eszközhasználatát, és számos más viselkedési sajátosságát. Megfigyelései (amelyek „Az ember árnyékában” címmel magyarul is megjelent könyvben olvashatók) ma is meghatározóak és alapvetők legközelebbi rokonainkkal kapcsolatos ismereteinkben. A csimpánzok életével, viselkedésével kapcsolatos kutatások közben természetesen nap mint nap szembesült azokkal a nehézségekkel, amelyek miatt az emberszabású majmok vadonbeli állománya folyamatosan csökken és egyre inkább veszélyeztetetté válik. Ez a felismerés tette Jane Goodall-t fáradhatatlan természetvédővé.
Dr. Goodall nyolcvanhárom éves kora ellenére évente mintegy háromszáz napot utazik, s szerte a világon igyekszik felhívni az emberek figyelmét a természetvédelem fontosságára. Magyarországon is többször járt már, s számos teltházas előadást tartott az érdeklődő közönségnek, legutóbb 2016-ban.
1986-ban drámai változás történt az életében, részt vett egy konferencián, amely felnyitotta a szemét a csimpánzok élőhelyeinek elképesztő mértékű pusztulására. „Az idilli életemből érkeztem a konferenciára, és aktivistaként távoztam.” Beutazta Afrika legszegényebb országait, ott szembesült mindazzal, ami az emberek életét megnyomorítva a csimpánzok sorsát is megpecsételi. Ezután a mezőgazdaság fejlesztésével, oktatással kezdték, így haladtak lépésről lépésre. Nem sokkal ez után indította útjára a már említett Roots & Shoots szervezetet, ami azóta is az élővilág és az emberi közösségek megóvásán dolgozik. A fő felismerés, ami a mai napig ugyanolyan igaz, mint húsz-harminc évvel ezelőtt, hogy a legtöbb probléma, ami az afrikai népek életét nyomorítja, a kolonializmusra vezethető vissza.
A legszegényebbeknek esélye sincs azon gondolkodni, hogy fenntartható-e az a mód, ahogy megpróbálják eltartani a családjukat: ha a mindennapokért küzdesz, a legolcsóbbat fogod választani vajmi kevés tekintettel arra, hogy a készítése, szállítása mennyire volt „zöld”. Így az emberek körülményeinek fejlesztése, a szegénység felszámolása elsődleges feladat, de a jólétben élőknek is felelősségük van, sőt.
Goodall sosem hajlandó feladni a reményt, és arra tanítja a fiatalokat is, hogy minden egyénnek megadatott a választás, és vele a változtatás joga, ami pedig önmagában is ok a reménykedésre. Azok kedvéért, akiknek ez nem lenne elég, a saját nagyon kézzelfogható reményforrása, négy konkrét indoka van a remény fenntartására. “Az első az emberi agy, a humán szellem gazdagsága, amely folyamatos technológiai fejlesztéseken dolgozva alkalmas arra, hogy javítson a világon, amelyben élünk: még ha sok új technológia is van, ami káros, mégis rengeteg olyan új megoldás születik egyebek mellett a megújuló energiaforrások kiaknázása kapcsán, amely végső soron előre viszi az emberiséget, és amely segíthet megóvni a Földet. Ezzel összefügg második indoka is: a természet erejébe, rugalmasságába vetett hite, mely abból a tényből táplálkozik, hogy az élet a legborzasztóbb katasztrófák után is utat tör, még a letarolt őserdők is kis odafigyeléssel lassan újra életre keltek, és sokan dolgoznak azon, hogy helyreállítsák a természetet. Itt Magyarországon is volt szerencsém találkozni rengeteg emberrel, akik állatok élőhelyének megmentésén dolgoznak. Azt is fontos megemlíteni, hogy ma, ha átrepülsz Gombe felett, már nem kopár dombokat látsz. A fák visszatértek! Visszavezethetünk csimpánzokat a vadonba, és háromszor akkora területük van, mint volt tizenkét évvel ezelőtt.”
Harmadikként a legyőzhetetlen emberi lelket nevezte meg, mert, mint mondta, mindig lesznek emberek, akik nem adják fel, akik küzdenek és inspirálnak – különösen szép üzenet ez épp az ő szájából, aki maga is egy ilyen ember. Utolsó indoka kevésbé fennkölt, sőt lényegesen földhözragadtabb: ez a közösségi média ereje, melyre akkor figyelt fel, amikor a New York-i Climate March meneten vett részt, ahol a szervezők nyolcvanezer embert vártak, és csaknem négyszázezer ember vett részt, minden létező közösségimédia-platformon hívták az emberek az ismerőseiket, ezzel a történelem legnagyobb létszámú, egyetlen fontos ügy köré szerveződött eseményét hívva életre.
{2016. évi magyarországi előadásán hangzott el} Az utolsó szavam hozzátok: “ne felejtsétek el, hogy minden egyes ember, mindenki, aki most itt jelen van, számít. Minden egyes napon esélyt kapsz, hogy feltedd a kérdést, hogyan változtathatsz. Elveszítettük a bölcsességünket, elvesztettük a kapcsolatot fej és szív között. Hány ember van itt, aki fel tudná tenni a kezét, hogy azt mondja, többet birtokol, mint amennyire valójában szüksége van. Én biztosan köztük vagyok.”
Kérlek Benneteket, ne sajnáljátok az időt, nézzétek meg ezt a néhány perces videót! Megéri 🙂
FOLYT. KÖV. !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: