Történelmünk kiemelkedő nőalakja

Ismét nagyot lépek vissza az időben, és Bóra Katalin, valamint Zrínyi Ilona után számomra a legkedvesebb magyar asszonyt, Lórántffy Zsuzsannát választottam a mai napra. Gimis voltam, amikor olvastam az életéről, azóta tartom őt a leghíresebb magyar asszonyok leglegjének. Történelmi szerepe mellett emberileg is példát mutatott az utókornak. 

1600-ban (van olyan önéletrajz, amely szerint  1602-ben)   született valószínűleg  Ónod várában, ahol apja, Lorántffy Mihály Felső-Magyarország egyik gazdag főura volt a várkapitány. 1608-ban a család Sárospatak várába költözött. Kesőbb ez a város lett Lorántffy Zsuzsanna életének legfontosabb színtere.

1616-ban kötött házasságot Rákóczi Györggyel, akinek apja, Zsigmond rövid ideig Erdély fejedelme volt. Látszólag érdekházasság volt, két nagy vagyon egyesítése, de a források egészen mást mutatnak. Levelezésükből két hasonló gondolkodású ember tartós és harmonikus szövetsége alakult ki e szerelmi házasság nyomán. Biztonsággal kijelenthető, hogy egyenrangú, egymásra támaszkodó társakká váltak. 

A házasságuk ideje az európai történelem egyik zavaros időszaka volt. 1618-ban kezdődött a harmincéves háború, ami kezdetben a protestánsok és a katolikusok közötti küzdelem volt. A háborúba az erdélyi fejedelmek, Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György is bekapcsolódtak a protestánsok oldalán. Először Rákóczi mint Bethlen egyik hadvezére vett részt a fejedelem három hadjáratában Észak-Magyarországon, így sokat volt távol a feleségétől. Állandó levelezéssel tartották a kapcsolatot, több száz levelet írtak egymásnak. Leveleik az egymás iránti szeretetről és tiszteletről tanúskodtak. Amikor pedig György fiuk született, Rákóczi Bethlen neheztelése ellenére is hazament feleségéhez. 

Rákóczi György pályája meredeken ívelt felfelé, az ő feladata volt a felsőmagyarországi köznemesek érdekeinek egyeztetése, és Bethlen Gábor hadjáratainak előkészítése illetve hátterének biztosítása az Erdéllyel szomszédos királyi megyékben. Még nagyobb az asszony számára is a felelősség 1630-tól, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmé választásától. Lorántffy Zsuzsanna mégis könnyen megbírkózott egy olyan szereppel, melyre nem készítették fel és nem is készíthették fel. A házaspár kölcsönös szeretetben és egymás iránti bizalomban élt 32 évig. Rákóczi György feleségét még végakaratában is a legszebb és legokosabb asszonynak írta le, akivel valaha is találkozott. Öt gyermekük (más forrás szerint hat) közül csak kettő érte meg a felnőttkort, György és Zsigmond.

Férje távolléte alatt Zsuzsanna felügyelte az óriási családi birtokokat, és kiváló gazdaasszonynak bizonyult. Még a hadviseléshez szükséges lőporkészítést és ágyúöntést is irányította. Sárospatakon nagy építkezésbe kezdett, ekkor épült a vár Lorántffy szárnya és a Vörös torony.

1630-ban Rákóczit Erdély fejedelmévé választották, így a család Gyulafehérvárra költözött. A házaspár mélyen vallásos kálvinista volt, mindkettőjük kedvenc olvasmánya a Biblia volt. (Rákóczi a kortársaktól a „bibliás őrtálló fejedelem” nevet kapta. ) Ugyanakkor Erdélyben továbbra is működött a vallási türelem, a fejedelem Pázmány Péter érsekkel is jó kapcsolatot ápolt. Zsuzsanna maga is részt vett a hitvitákban, támogatta magyar fiatalok külföldi tanulását és új iskolák alapítását. Műveltségét bizonyítja, hogy maga is írt egy kis könyvet Mózes és a próféták címmel. A házaspár kapcsolata továbbra is harmonikus maradt, a fejedelem mindenről tudósította feleségét, és mindig kikérte tanácsait.

Rákóczi György 1648-ban halt meg, és Gyulafehérváron temették el. Ezt követően özvegye végleg Sárospatakra költözött. Itt hozta létre a nagyhírű református kollégiumot, ahova 1650-ben meghívta Comeniust, az Európa-hírű cseh pedagógust. Comenius itt írta meg legtöbb pedagógiai művét, többek között az Orbis Pictus-t (Ábrázolt világ), amely az első képes tankönyv volt. A cseh tanár javaslatára Lorántffy Zsuzsanna nyomdát is alapított Sárospatakon. Comenius 1654-ben elhagyta Sárospatakot, de munkássága meghatározó volt a kollégium történetében. Zsuzsanna továbbra is aktívan támogatta az erdélyi iskolákat, korának híres tudósát, Apáczai Csere Jánost fiával, II. Rákóczi Györggyel szemben is megvédte. 1657-ben Fogarason román tannyelvű iskolát alapított, ami az első ilyen jellegű kezdeményezés volt.

Zsuzsanna nem tartott fent jelentős szalont, nem levelezett diplomatákkal, mint a korszak híres francia vagy angol nőalakjai, de mégis ennek az új típusú asszonynak jellegzetes megtestesítője volt. Pedig sorsa nem mondható tipikusnak, hiszen a kor mércéje szerint a maga 60 évével hosszú életet élt, s viszonylag érett korúan 48 évesen vált csak özveggyé. Egyedivé teszi sorsát az is, hogy férje a végrendeletében elsősorban őrá hagyta a családi birtokokokat, s talán ez tette lehetővé, hogy férje halála után is jelentős státusban maradt.

Rákóczi György elvesztése mélyen megrázta, de talán ezután mutatkozik meg a maga teljességében az igazi arca. Röviddel a halotti epitáfium ünnepélyes elhelyezése után visszaköltözött gyermekkora színhelyére, Sárospatakra. Sokféle vár és kastély közül választhatott volna, de ő mégis egyértelműen Sárospatak mellett döntött. Vajon miért? Bizos hogy szerepet játszott s vár szépsége, hiszen ő maga írta, hogy milyen kedves számára ez a táj is, ahol nem akad meg hamar a tekintette a közeli hegyekben. Döntésében azonban jól átgondolt politikai és gazdasági érdekek és határozottan kirajzolódó új feladatok is szerepet játszottak. Az örökségben Lorántffy Zsuzsannára hagyott birtokok azonban nemcsak gazdagsági, hanem politikai szerepet is róttak rá, melyet szintén férje hagyott rá örökül.

Milyen volt a fejedelemasszony és fiai viszonya? A családi élet mindig meghatározó volt Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György számára. Férje halálát követően azonban csak a két felnőtt fia, György és Zsigmond befolyásolta gondolkodását. A fejedelmi gyermekeket elveikhez híven tudatosan nevelték, kihasználva tehetségüket inkább katonaként Rákóczi Györgyöt s inkább politikusként az ifjabbat, Zsigmondot. Uralkodói nevelésre vall, hogy a Rákóczi ifjakat nem küldik külföldi iskolákba, hanem az erdélyi fejedelmi udvarban kapták meg a magas színvonalú tudásukat és műveltségüket. I. Rákóczi György dinasztikus politikája nemcsak azt jelentette, hogy nagyobbik fia számára előre biztosította az erdélyi fejedelmi trónt, hanem fontos szerepet szánt a kortársak által is kiemelten tehetségesként számontartott Rákóczi Zsigmondnak is.

Élete alkonyán a fejedelemasszony a jótékonyságnak, a református vallásnak és a sárospataki főiskolának szentelte idejét. Sokat szenvedett fia, II. Rákóczi György vakmerő politikája miatt, amely a Rákócziak hanyatlásához vezetett. Küzdött e hanyatlás ellen, de próbálkozásai nem jártak sikerrel. Személyes tragédia is érte, kisebbik fia, Zsigmond fiatalon, 19 évesen meghalt. 1657-ben megpróbálta nagyobbik fiát, a fejedelmet lebeszélni lengyelországi hadjáratáról. Ez – mint tudjuk – tragédiába torkollt, az erdélyi sereg nagy része a krími tatárok fogságába került. Maga II. Rákóczi György néhány hívével haza tudott menekülni, de 1660-ban a török ellen vívott szászfenesi csatában halálos sebet kapott. Lorántffy Zsuzsanna nem érte meg fia halálát, nem sokkal előtte halt meg, 1660-ban Sárospatakon. Végakaratában kérte, hogy férje mellett, Gyulafehérváron helyezzék örök nyugalomra, de ezt a hadihelyzet nem tette lehetővé. Így menye, Báthori Zsófia a sárospataki vártemplomban temettette el. Lorántffy Zsuzsanna élete egyszerűségben, családiasságban, áldozatkészségben, jótékonyságban, hazaszeretetben követendő példa. 

FOLYT. KÖV. !