“A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.”

Tegnap sokat molyoltam a listámmal, amit a – számomra – különleges, ikonikus nőkről/asszonyokról állítottam össze. Aztán Őt választottam.

Eleanor Roosevelt minden idők egyik legnépszerűbb elnökfelesége ( Franklin D. Roosevelt), az emberi jogok harcosa, küzdő szellemű, bátor nő, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának fő megalkotója. A nők, és az afroamerikaiak egyenjogúságáért harcolt egész életében, társalapítója volt a Freedom House nevű szervezetnek, és támogatta az ENSZ megalapítását. Férje halála után Truman elnök őt nevezte ki az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetének. Számos mondata szállóige lett, és sok helyen idézik őt. Egyik leghíresebb mondása: „A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében”.

Támogatta férje kormányzati politikáját, a New Dealt, és a emberi jogok szószólója lett. Dolgozott a nők egyenjogúságáért. Theodore Roosevelt amerikai elnök unokahúga volt, és férjének Franklin D. Roosevelt-nek az 5-öd unokatestvére. Mire 1933-ban first ladyként megérkezett a Fehér Házba, már régóta az emberi jogok és a társadalmi igazságosság kérdéseivel foglalkozott. Tizenöt éves korában egy neves angliai intézetbe került, ahol a lányokat haladó szellemű oktatásban részesítették, megtanítva őket arra, hogyan legyenek függetlenek és politikailag nyitottak. Az alapvetően csendes és szerény lány személyisége itt kezdett kibontakozni. Tizennyolc évesen tért vissza New Yorkba. 

A fiatal Eleanornak több udvarlója volt, köztük a húsz­éves Franklin D. Roosevelt, a Harvard egyetem tehetséges hallgatója. 1905-ben házasodtak össze, a menyasszonyt „Ted bácsi” (Roosevelt elnök) kísérte oltárhoz. A két fiatal természete nagyon különbözött, de korai levelezésükből egyértelműen kiderül, hogy rajongva szerették egymást.

Eleanor olyan szociális problémák szószólója lett, mint a gyermekmunka, a feketék helyzete és a munkanélküliség. Részt vett a demokrata párt munkájában, rendszeresen publikált különböző lapokban, egymást követték rádiószereplései. 1928-ra már ő volt a legismertebb női politikus az országban.

A férjét 1928-ban New York kormányzójává, 1932-ben pedig az Egyesült Államok elnökévé választották. Eleanor eleinte viszolygott a „First Lady” szerepkörétől. Mi sem állt távolabb tőle, mint az udvariassági tea­délutánok és a pompázatos estélyeken való bájolgás. Néhány éven belül azonban rájött, hogy többet tehet az elesettekért elnökfeleségként, mint addig valaha. Szerette volna, ha a New Deal programja férfiakhoz, nőkhöz, fekete és fehér bőrűekhez egyaránt szólna. Részben Eleanornak köszönhető, hogy a második világháborúban a feketék már mind a munkaerőpiacon, mind a hadseregben megjelentek. Sokat utazott szerte az országban. A bátor és szókimondó asszony nyilvánosan támogatta Marian Andersont, a fekete énekesnőt, amikor 1939-ben a faji hovatartozása miatt nem engedték meg neki, hogy a washingtoni Constitution Hallban lépjen fel. Eleanor Roosevelt gondoskodott róla, hogy Anderson a Constitution Hall helyett a még jelentősebb Lincoln-emlékműnél énekelhessen.

Miután 1945-ben Franklin Delano Roosevelt elhunyt, az őt követő Harry Truman elnök 1946-ban Eleanor Rooseveltet nevezte ki az USA ENSZ-nagykövetévé. Az ENSZ-ben működő Emberi Jogok Bizottságának vezetőjeként Eleanor Roosevelt játszotta a legnagyobb szerepet annak az 1948-as, a szabadságjogokat meghatározó okiratnak az összeállításában, amelyre mindig is az ő műveként fognak tekinteni, amelyet a következő szavakkal adott át az ENSZ Közgyűlésének:

„A mai napon egy olyan esemény küszöbén állunk, amely mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének életében, mind az emberiség életében hatalmas jelentőséggel bír. Nagyon is lehetséges, hogy ez a nyilatkozat az egész emberiség nemzetközi Magna Chartájává fog válni.”

Eleanor Roosevelt – akit emberbaráti tevékenységeinek eredményei miatt Truman elnök „a világ first ladyjének” nevezett – élete végéig a Nyilatkozatban lefektetett jogok elfogadtatásán és megvalósításán dolgozott. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot a második világháború borzalmai ihlették és 1948. december 10-én fogadták el. A Guinness rekordok könyvében a nyilatkozat a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumentuma; eddig 337 nyelvre és nyelvjárásra fordították le. A nyilatkozat 30 cikkben fogalmazza meg a jogokat, amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül.

Emlékeztetőül néhány a legfontosabbak közül:

• jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz;
• jog a művelődéshez;
• jog a kulturális életben való részvételhez;
• jog a magántulajdonhoz;
• védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;
• a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága;
• a vélemény és kifejezése szabadsága.

Eleanor 1962-ben halt meg tuberkulózisban. Férje mellé temették, a temetésen tiszteletét tette az elnök John F. Kennedy, Jackie Kennedy, Truman és Eisenhower is, akik mind nagy tisztelői voltak Eleanornak és munkásságának.

FOLYT. KÖV.!