A royal flush a legmagasabb lapkombinációt jelenti a Pókerben (ha jól tudom). És ezzel reagált Doris Lessing amikor értesült a hírről, hogy megkapja a Nobel-díjat. Ekkor 88 éves volt, ezzel ő lett a legidősebb író, akit valaha díjaztak. Saját bevallása szerint már minden létező európai díjat elnyert, és most végre megkapta a Nobel-díjat is, amelyre legalább harminc esztendeje évről évre esélyesnek tartották.
Őszintén bevallom, én is csak a díj kapcsán kezdtem ismerkedni az írónő munkásságával, és ekkor olvastam el (jó sokáig tartott, mert nagyon vaskos) Az arany jegyzetfüzet c. regényt. Aztán következett az előzőnél lényegesen rövidebb, ám számomra sokkal nehezebben emészthető Az ötödik gyerek. Mindenkinek csak ajánlani tudom bármelyiket (akár mindkettőt is).
Doris May Taylor 1919-ben született Perzsiában (ma Irán) brit szülők gyermekeként, de a brit gyarmatbirodalomhoz tartozó Dél-Rhodesiában (ma Zimbabwe) nőtt fel. Tizenhárom évesen otthagyta a katolikus lányiskolát, ahová anyja kényszerítette, s ezzel örökre be is fejezte iskolai tanulmányait. Tizenöt évesen elköltözött otthonról, többek közt dadaként és telefonközpontosként dolgozott, s a munka mellett politikai és szociológiai témájú könyvek olvasásával művelte magát. Írni ekkoriban kezdett. Tizennyolc évesen férjhez ment, szült két gyereket, de házassága 1943-ban válással végződött (gyerekeit apjuk gondjaira bízta). Egy kommunista olvasóklubban ismerkedett meg majdani második férjével, a német származású Gottfried Lessinggel, ám ez a házassága sem sikerült. 1949-ben, harmincévesen, Lessingtől született fiával Londonba költözött, s haláláig ott élt.
Regényei nagyrészt önéletrajzi jellegűek, sokat ír afrikai élményeiről. Az 50-es és 60-as években megjelent regényeinek és novelláinak színhelye Afrika, s a fehér kultúra és az afrikai kultúra ütközéseinek példáit írják le. 1956-ban írásai miatt mind Rhodéziából, mind Dél-Afrikából kitiltották.
Az erőszak gyermekei című könyvsorozatát 1951 és 1959 között írta, fejlődés- avagy nevelődésregényként. 1962-ben A The Golden Notebook (Az arany jegyzetfüzet) című regénnyel új vizekre evezett. Sokan támadták, amiért regényében a női karaktereket nem feminin vonásokkal, dühös és agresszív alkatúaknak is mutatja. Véleménye szerint minden, amit egy nő tesz, érez és gondol, komoly meglepetés lehet mások számára – a regény főhőse, Anna Wulf olyan szabadon igyekszik élni az életét, mint egy férfi. Ez az alkotása valóban ösztönzően hatott a nyugati feminizmusra (a svéd bizottság Lessing-életrajza szerint e műve “azon kevés könyvek egyike, melyek hatást gyakoroltak a férfi-nő kapcsolat huszadik századi felfogására”). Annak ellenére, hogy feminista ikonná vált, nem volt elragadtatva a női egyenjogúságért harcoló mozgalom eredményeitől. Szerinte csak a fehér, középosztálybeli nők helyzete javult; az emancipáció képviselői a hatályos törvények megváltoztatása helyett szócséplésre pazarolják az energiájukat, ráadásul hajlanak az agresszivitásra. Megfélemlítik a férfiakat, s a jelenlegi feminizmusból hiányzik az önkritika is. “A The Golden Notebook (Az arany jegyzetfüzet) nem a nőmozgalom harsonája”, írta az 1993-ban megjelent ötödik kiadás előszavában.
Lessing igen termékeny író volt, több mint ötven kötetet – regényeket, elbeszéléseket, esszéket és néhány színdarabot – publikált. Első korszakában a nagy tizenkilencedik századi realisták, Balzac, Stendhal, Csehov hagyományát követte, később, a nők belső világának ábrázolásakor a lélektan felé fordult. Az 1980-as évektől a sci-fivel kísérletezett. Ezeket az élesen szatirikus műveit a kritika rendre értetlenséggel fogadta, ám ő maga éppen a Canopus-regényeket tartotta a legfontosabbnak, úgy vélte, a műfaj kiválóan alkalmas a társadalomkritikára.
Két kötetben megírta az önéletrajzát is 1962-ig – Under My Skin, 1994; Walking in the Shade, 1997, utóbbi kötet a kritikusok szerint az egyik legjobb beszámoló arról, milyen meghatározó szerepet játszott a kommunista ideológia az ötvenes évek brit értelmiségének életében.
Magyarul mindössze néhány műve jelent meg. 1956-ban Eldorádó címmel kiadták néhány elbeszélését, majd 1972-ben A fű dalol c. regényt, és több mint húsz évvel később, 1995-ben, a harmincötödik könyvét, Az ötödik gyereket, 2008-ban Az arany jegyzetfüzet és a Megint a szerelem c. regényeket.
Életének magyar vonatkozásai is voltak: fiatalon elkötelezte magát a brit kommunista pártnak és őszinte, baráti érzelmeket táplált a szovjet nép iránt, a magyar szabadságharc 1956-os szovjet eltiprása viszont – számos nyugati kommunista értelmiségihez hasonlóan – őbenne is súlyos politikai-érzelmi törést okozott. 1956. november 7-én Borisz Polevojnak, a Szovjet Írószövetség külügyi titkárának címzett nyílt levelet tett közzé a magyar forradalom ügyéről, aminek természetesen Moszkvában nem volt foganatja. Doris Lessing a szovjet beavatkozás hatására kilépett a kommunista pártból.
A kezdeti regények és a nyolcvanas évek regényei mintha nem is ugyanahhoz az életműhöz tartoznának. Pedig Lessing sokszínűsége ellenére is végtelenül következetesen járta a maga nagyon autonóm útját. Noha gondolkodása és írásművészete is sok változáson ment keresztül, s noha életművére valóban a sokarcúság és a bátor kísérletezés a jellemző, egyvalamiben mégsem változott az évtizedek során: izgalmas és kiváló könyvek sorában akarja szűkebb és lehető legtágabb értelemben vett világát megjeleníteni, megérinteni és – igen – megváltoztatni.
94 éves korában, 2013 novemberében hunyt el.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Doris_Lessing
http://magyarnarancs.hu/konyv/royal_flush_doris_lessing-67785
http://www.litera.hu/hirek/doris-lessing-2007-irodalmi-nobel-dijasa
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: