Selma Lagerlöf olvasottságát tekintve világszerte a legnépszerűbb szerzők egyike. 1909-ben kétszeresen is első volt az irodalmi munkásságért járó legmagasabb kitüntetésben: személyében első ízben kapta nő az irodalmi Nobel-díjat, díjazott művében, a Nils Holgerssonban először ismertek el gyermekkönyvet. A svéd irodalom legnagyobb alakjai közé tartozik, nemzedékeket kísérnek történetei.
Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf 1858. november 20-án született Mårbackán (Svédország). Szülei Erik Gustaf Lagerlöf nyugalmazott hadnagy és Louise Elisabeth Wallroth, egy filipstadti kereskedő leánya voltak. A család életében fontos szerepet kapott a vallás.
Selma születésekor egyik babonás nagynénje kártyát vetett, s a legenda szerint előre megjósolta, hogy a kislány beteg lesz, s betegségének következményeit egy életen át hordozza, hogy utazik, hosszú életet él, papírokkal fog foglalkozni, de sütni-főzni nem, és sosem megy férjhez. A jóslat beteljesedett, a kislány a gyermekbénulás miatt nehezen tanult meg járni, s kicsit mindig sántított. Magántanuló volt, édesapja ismertette meg vele az összes legendát, mesét. Idős nagyanyja történeteit sosem felejtette el. Huszonnégy éves koráig otthon élt, az ősi kúriában. Nyelveket tanult, rászokott az olvasásra, verseket kezdett írni. Közben összeomlott a gazdag és szeretetteljes otthon. Szülei meghaltak, az örökösök rossz gazdálkodása miatt még a kúria is elveszett. A magára maradt leány szűkös pénzével Stockholmba ment, beiratkozott egy tanítóképző iskolába, ahol kitűnő tanuló lett. A diploma megszerzése után egy vidéki város leányiskolájába ment tanítónőnek. Közben megírta első remekművét, „Gösta Berlings saga” címmel. Egy asszony mesésen gazdag, örömök és bánatok, zordonságok és gyengédségek közt telt életének olykor mesehangulatú krónikáját. A regény 33 éves korára készen volt, de eltelt még két év a megjelenéséig és a hamarosan bekövetkező óriási sikerig. A mű világsikerré vált. Ezt követően befejezte a tanítást. Gyakran járta az országot, de sokat utazott külföldre is. Bejárta Olaszországot, Egyiptomot, de a legnagyobb úti élmény számára a Szentföld, főleg Jeruzsálem volt.
Selma zárkózott természet volt, magánéletébe nem engedett betekintést. Bár úgy tűnt, a szenvedélyes szerelmeket, mély érzéseket és igazi beteljesedést csak a könyvek lapjain éli meg, a valóságban Sophie Elkan írónő lehetett élete nagy szerelme. You Teach Me to Be Free (Du lär mig att bli fri) címmel jelent meg 1992-ben szenvedélyes levelezésük gyűjteménye. Mivel a törvény 1944-ig bűntette a homoszexualitást, kapcsolata Elkannal és később Valborg Olanderrel titkos volt.
A keleten tett utazások regényírásra sarkallták az írónőt. Palesztinában felkeresett egy svéd kolóniát, mely Dalekarlienből vándorolt ki, Larsen, a vándorpap prédikációi hatására. Selma terve az volt, hogy útikönyvszerű élménybeszámolóban dokumentálja életüket, de az egyszerű vallásosság, a mély hit és a parasztok áldozatos munkája annyira megrázó élmény volt számára, hogy inkább a regényformát választotta. A kétkötetes nagyregényt, a Jeruzsálemet sokan élete fő művének tartják. Selma meggyőződése, hogy a valóság mögött van egy evilági tapasztalással nem megközelíthető világ, ez érezhető műveiben is. Az Arne úr kincsei című romantikus kísértethistóriában nyomon követhető az írónő misztikum, spiritualitás iránti igénye. A századfordulón újabb romantikus regényt írt, Az udvarház legendája címmel.
Selma megbízást kapott egy földrajzi ismeretterjesztő könyv megírására, mely tankönyvként is hasznosítható. A Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországban nem csupán hazája földrajzával ismertette meg a gyerekeket, hanem az állatvilággal, néprajzzal, mondákkal is. A tizenkét éves Nils Holgersson mihaszna kiskölyök, aki folyton bántja az állatokat és nem segít szüleinek sem. Egy vasárnap, mikor anyja és apja misére megy, a fiúnak azt a feladatot adják, olvassa el addig az aznapi prédikációt. Nils inkább valami csínyen törné a fejét. Megjelenik egy törpe, s mivel Nils csapdába akarja ejteni, elvarázsolja a gyereket. A kisfiú olyan apró lesz, mint ő maga. Nils kétségbeesve keresi a törpét, de nem találja, az állatok gúnyos, kárörvendő megjegyzéseket tesznek rá, hiszen mindig csak bosszantotta őket. Különös következménye a varázslatnak, hogy a fiú érti az állatok nyelvét. Közben Lappföld felé tartó vadlúdcsapatok szállnak el feje felett, s hívják magukkal az udvaron élő háziludakat. Márton, a gúnár velük szeretne menni. Mikor Nils látja a gúnár próbálkozásait, megpróbálja visszatartani, nyakába kapaszkodik, de a lúd felszáll, s Nils már nem tud leugrani. A szántók és legelők zsebkendőnyi méretűvé zsugorodnak alatta, a fenyvesek zöld bársonytakarónak tűnnek. A történet 1898-ben játszódik, március 20-án kezdődik az utazás és ugyanazon év november 8-án ér véget. Mikor visszatérnek Nils meglátogatja elhagyott családját, s újra kisfiúvá változik. Sokat tanult a fél év alatt, szeretetről, barátságról, a természetről és saját magáról. Aludt hidegben, a szabad ég alatt, nyers halat evett, találkozott az elmúlással, a természet kegyetlen erejével. A mondák, mesék, melyekkel Nils – Babszem, ahogy elnevezik – találkozik, néhol különösen félelmetesek.
A könyv remekül sikerült, fordulatos, igazi ifjúsági regény. Nincs híján az erkölcsi mondanivalónak sem, hisz a törpe azt a feltételt szabja Nilsnek, hogy csak akkor lehet újra ember, ha Mártont épségben hazaviszi, hogy édesanyja levághassa. Nils erre azonban nem hajlandó. Mikor törpeként hazalátogat, nem viszi magával Mártont. A gúnár azonban mégis utána szökik, s bajba kerül. Nils menti meg szorult helyzetéből a ludat, párját Selymeskét és kicsinyeiket. A könyvet több, mint negyven nyelvre fordították, megjelent képregény formában és rajzfilm sorozat is készült belőle.
1909-ben kapta a Nobel-díjat „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül”. A díjjal a Svéd Akadémia elismerte a Nils Holgersson meseregényben kifejezett mélyen morális gondolatot is: “inkább maradjak örökké törpe, mint hogy eláruljam a barátomat”. A Nobel-díjjal járó jutalomból visszavásárolta a családi birtokot, a szeretett Mårbackát, ahol született, s amely alkoholista apja adósságai miatt úszott el annak halála után.
Az, hogy újra Mårbackán élhet, Selmában felébreszti gyermekkora fantáziavilágát, megszületett a Nászinduló című elbeszélés, és a Liljecrona otthona című regény. 1912-ben elkészült A halál kocsisa, melyből 1920-ben Victor Sjöström rendezésében némafilm készült. Megírta a Portugália császárát és A szent élet című háborúellenes művét. A Lőwenskjöld-regényekben újra visszatért Värmland udvarházaihoz, regéihez, kísérteteihez. 1914-ben Selma első nőként tagja lett a Svéd Királyi Akadémiának.
A II. világháború előtt segített embereket menekíteni a náci Németországból. Mikor a szovjetek megtámadták Finnországot, a Nobel-díjjal kapott érmet elküldte a finn kormánynak segítségként. A kormány azonban nem fogadta el a nemes ajándékot, és visszaszolgáltatta az aranymedált Selmának. 1922 és 1932 között írta meg visszaemlékezéseit, melyben felidézte gyermekkorát, ifjúságát. (Amikor én kislány voltam, Egy gyermek emlékei, Selma Lagerlöf naplója.) Selma otthonát számos művész látogatta, mint közéleti szereplő, feminista vezető, írónő ismertté vált hazájában és Európában. Mint ember, mint szerelmes asszony rejtve maradt a kíváncsi szemek elől. A nagy mesélő 1940. március 16-án hunyt el Mårbackán, 82 éves korában. A vallás, a hit végigkísérte életét. „… amit a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.
És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét.” – mondta egyszer.
FOLYT. KÖV.!
Forrás:
http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/selma_lagerlof.htm
http://www.magyarkurir.hu/hirek/155-eve-szuletett-selma-lagerlof/
Köszönöm, örömmel írtam. Így nekem is olvasgatni erről a nagyszerű nőről. <3
Teljesült a kérésem, nagyon köszönöm! Igazán remek munka, élvezetes volt olvasni.
Szép napot!