Hedwig Eva Maria Keisler 1914. november 9-én született Bécsben. Édesapja Emil Kiesler bankár, édesanyja Lichwitz Gertrúd budapesti zongorista. Hedyt nem járatták iskolába, hanem otthon, házitanítók nevelték. Tízéves korára négy nyelven beszélt, kiválóan táncolt és zongorázott. 16 évesen az osztrák főváros egyik leghíresebb, Max Reinhardt vezette színiiskolájának lett a növendéke. 19 évesen férjhez ment a nála 13 évvel idősebb osztrák fegyvergyároshoz, Fritz Mandlhoz. Vagyis ekkor mutatkozott meg először a fegyverekhez, valamint az esküvőkhöz való vonzódása (utóbbiból összesen hat jutott neki 🙂 ). Szülei kérésére katolizált. Férjével fegyverbemutatókon, vásárokon vett részt, ahol megismerkedett a fegyverek tervezésével, a modern haditechnológiákkal.
Szépségével Hedy mindenkit lenyűgözött, ezért féltékeny ura egy ausztriai villába száműzte, ahonnan hamarosan megszökött, és meg sem állt Hollywoodig, ahol sztárkarriert csinált. Már menekülés közben, a Normandie fedélzetén szerződést írt alá a Metro-Goldwyn-Mayer képviselőjével. Amerikában már Hedy Lamarrként lépett partra, és hamarosan felkapott filmcsillag lett.
Kezdetben nem annyira színészi tehetségével, inkább szépségével nyerte meg a közönséget. Megjelenésével átformálta a frizuradivatot. Az 1938-as Algier című filmben Charles Boyer oldalán óriási szenzációt keltett: egyik napról a másikra szinte minden színésznő Hedy Lamarr középen elválasztott hajviseletét utánozta, az 1930-as évek végén pedig az addigi szőke helyett általa lett divat a barna haj. Újra divatba hozta a kalapviseletet, bár nemcsak a szó szoros értelmében vett kalapot tett a fejére, hanem mindenféle más fejfedőt: turbánt, sálat és kendőt is. Filmszínészi teljesítménye viszont sosem volt kimagasló, Lamarr inkább a dekoratív kellékszerepet töltötte be.
A második világháború idején a férjétől “elemelt” katonai tervrajzokkal váratlanul betoppant az egyik amerikai katonai fejlesztő laboratóriumba, ahol felajánlotta szolgálatait. Lamarr a híradásokból tudta, hogy a pontatlan célmeghatározás miatt a szövetségesek sok torpedót pazarolnak el a tengereken. Bár első házassága idejéből komoly ismereteket szerzett a fegyverekről, a zseniális találmányát mégis a véletlennek köszönhette. 1942-ben szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre. Pedig eredetileg George Antheil csupán egy 16 darab mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akart szinkronizálni. Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak. Ők akkor még nem tudták, hogy a wifi, a mobil és Bluetooth technológiák feltalálói lettek. Találmányuk elengedhetetlen a mai vezeték nélküli és mobil kommunikációs technológiák területén. A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be a National Inventor’s Council-hoz (Országos Feltalálói Tanács) 1940 decemberében. A szervezet elnöke, a General Motors kutatási igazgatója, Charles E. Kettering vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. A Kaliforniai Műszaki Egyetem egy elektrotechnika professzorának segítségével előkészítették, majd szabadalmaztatásra terjesztették elő a találmányt. A szabadalmat 1942. augusztus 11-én kapták meg. A „Titkos Kommunikációs Rendszer”, amelynek lényege, hogy a ma frekvenciaugratásos adásmódnak nevezett módszer segítségével a torpedókat irányító rádiócsatornát megvédjék a felderítés és a zavarás ellen, ezzel pedig a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűsége növelhetővé vált.
A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő a Sylvania Electronic Systems Division cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon. Az egyidejű frekvenciaváltást (frequency-hopping) napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetve bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák. Mindezt a haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civil alkalmazások számára. Antheil korán, 1959-ben meghalt, de Hedy, aki 2000-ig élt, folytatta a fejlesztést. Hollywoodban kis laboratóriumot vezetett és „ingázott” a tudomány, a film és a szépségipar között.
Lamarr időskorát másfajta botrányok övezték: áruházi lopáson kapták, és hosszú pereskedésbe bonyolódott az egyik számítástechnikai céggel. A 1990-es évek elején a Corel nevű szoftvervállalat a Corel Draw 8 grafikai szoftverének csomagolására Hedy Lamarr egy retusált fényképét használta. Lamarr azzal a céllal perelte be a céget, hogy megtiltsa fényképe használatát, de végül peren kívüli megegyezés született, s a Corel jogosultságot kapott a kép használatához.
Utolsó éveiben a színésznő-feltaláló visszavonulva élt Floridában, és bár mindig Ausztriát, illetve Bécset tekintette igazi otthonának, többé nem adatott meg neki a lehetőség, hogy még egyszer „haza” látogasson. Dúsgazdagon halt meg 2000-ben. Végakaratának megfelelően hamvai egy részét a bécsi erdőben szórták szét. Találmányáért 1997-ben megkapta az Electronic Frontier Foundation, a technika úttörőjének járó kitüntetést. Majd még ebben az évben első női kitüntetettje lett a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award – vagyis a Feltalálói Oscar-díjnak.
Kortársai Hedyt butasággal vádolták, mert találmányát filmsztári karrierje szempontból teljesen fölöslegesnek gondolták, és azért, mert azt merészelte hinni, hogy sikeres lehet a haditengerészetnél. Ezekre a kortársakra már senki nem emlékszik, egyikük nevét sem őrizte meg az utókor.
FOLYT. KÖV.!
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hedy_Lamarr
