“Évekkel Ady költői forradalma előtt élt a Szabolcs megyei Anarcspusztán, a világ végén egy különös boszorkány. Egy istenáldotta költő, Czóbel Minka, irodalmunk egyik legnagyobb, legtitokzatosabb varázslója, akiről közvéleményünk láthatóan nem akart és ma sem akar tudomást venni. Megelőzte pedig a korát, több köze volt metafizikához, illanó sejtelmekhez és századvége-hangulathoz, mint bárki másnak.”
Czóbel Minka l855. június 8-án született a Szabolcs megyei Anarcson. Bátyja, Czóbel István, a kor jelentős idealista gondolkodója volt, nővére Emma pedig Huszár Imre felesége, majd élete végéhez közeledve az írónővel és annak festő barátnőjével együtt az anarcsi kúria lakója.
Noha kilencéves kora óta írt verseket (eleinte németül), csak 35 évesen, Justh Zsigmond hatására publikálta azokat. Sógora, Mednyánszky László, a festő mutatta meg verseit Justhnak. Első verseskötete, a Nyírfalombok 1890-ben jelent meg, ezt egy évtizeden át szinte évente újabb kötetek követték.
Miután gyermekként nem tűrte a korlátokat, szülei nem adták nyilvános iskolába. Ötévesen megtanult olvasni, és miután angol, francia és német nevelők vették körül, jól beszélte a nyugati nyelveket. A korabeli szalonműveltség mellett komoly tudományos képzésben is igen korán részesült. Czóbel Minka később hosszabb tanulmányutakat tett Svájcban, Angliában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban. Többször hallgatott órákat a Sorbonne-on, ahol főként esztétika és irodalmi előadásokat látogatott, de matematika előadásokra is bevetődött, mesterének Lemaître francia kritikust tartotta. Mindemellett buddhista tanulmányokat is folytatott, melynek hatása költészetében is tetten érhető.
Kedvenc kulturális közege a francia főváros volt, ahol megismerkedett a kortárs irodalom és képzőművészet nagyjaival (Baudelaire, Verlaine, Berge, Cazalis, Balzac, Bourget, Zola, Maupassant, Flaubert; Delacroix, Manet, Besnard). Francia vendéglátója és állandó kísérője Melchior de Polignac volt, akinek fordításában több költeménye jelent meg francia lapokban, ő fordította franciára Lélekvándorlás c. drámáját is (1897).
Párizsban lakótársa Büttner Helén (akit Bobnak becéztek), német festőnő volt, akivel később évtizedeken keresztül osztotta meg anarcsi életét. Érdekelte Párizs társadalmi élete, foglalkoztatták az emberek, a diáknegyedet (ahol Bobbal szobát bérelnek) éppúgy ismerte, mint a frekventált kulturális és társasági tereket (a Louvre-t, a Luxemburg-parkot, a Szajna-partot), de Justh és Polignac révén bejáratos volt a Champs-Élisées és a Faubourg Germain elegáns szalonjaiba is.
Rendszeresen látogatta Fesztyék irodalmi szalonját, ahol többször találkozott Jókaival is, valamint a Wohl-nővérek szalonjának is szívesen látott vendége volt. 1910-ben barátnője, Teleki Sándorné (Szikra) ajánlására tagjává választotta a Petőfi Társaság, melynek felolvasóülésein haláláig többször aktívan szerepelt. Míg István bátyja élt, az anarcsi kúria is tudósok, művészek találkozóhelye volt, ahol izgalmas szellemi közegben társaloghattak a kor társadalmi problémáiról, filozófiáról, irodalomról, művészetekről.
Az irodalomtörténet több lehetséges szerelmet (Olgyai Viktor festő, Forgách László birtokos, Justh Zsigmond író) fedezett fel Czóbel életében, s általában a finomlelkű művész irtózásában látták okát annak, hogy az író egész életében társ nélkül maradt. Ám a költőnő évtizedeken keresztül élt együtt Büttner Helén festőnővel, akivel leveleinek, naplójának tanúsága szerint kapcsolata meglehetősen szoros, meghitt és a rendszeres napi együttlétnek köszönhetően túlmutatott a sokat hangoztatott művészbarátságon.
Utolsó kötete 1914-ben jelent meg, ám ő egészen a haláláig aktív maradt. Művészbarátai közül egyre kevesebben éltek, már nem talált igazi támogatókra, akik írásait közölték, illetve írói pályáját segítették volna. Anarcsi elvonultságában folyamatosan dolgozott, így halála után számos befejezett munkája maradt publikálatlanul. 1943 nyarán elveszítette Bobot, aki úgy halt meg, hogy Minka nem volt mellette; az élmény okozta lelkiismeretfurdalásról az író naplójában számolt be.
Czóbel Minka elsők közt írt Magyarországon szabadverseket és vette át a francia dekadensek stílusát, emiatt a Nyugat egyik előfutárának tartják. Mire ötvenéves elmúlt, Ady olvasta néhány művét, és úgy nyilatkozott róla, hogy nem igazán érti, ezért nem tud lelkesedni érte. A Nyugat köréből, mint említettem, sokan az előfutáruknak tartották, csupán vonakodva s félszavakban ismerték el költészetének értékeit.
“E tüneményes poétaasszony öregkora viszont már csupa rigolya, grafománia, kicsinyes fontoskodás és falvédőrigmus. Naplója olvashatatlan szózuhatag. Szelleméből kiégett minden, ami korábban drágakő volt. Maradt a lélek salakja. Nem Czóbel Minka, a költő, hanem egy Czóbel Minka nevét viselõ madárijesztõ az, aki évtizedekkel túlélte önmagát. Túlélte minden kortársát, túlélte még a fia-unokája korú poétanagyságokat is. Öregkorára már nemhogy a világ, de önmaga sem emlékezett arra a költőlángészre, akinek nevét viselte a nyomorúságos anarcspusztai éjszakában.” – írja róla Szepesi Attila, a Kortárs című folyóirat ’99. 06. havi számában.
Czóbel Minka, a (XX. 🙂 ) századfordulós modern líra megteremtője, akit Ady egyik előfutáraként tart számon az irodalomtörténet, 1947. január 17-én, 92 éves korában halt meg.
FOLYT. KÖV. !
Források:
Kis Margit monográfiája a költőről, naplók, levelek
https://hu.wikipedia.org/wiki/Cz%C3%B3bel_Minka
http://home.hu.inter.net/kortars/9906/szepesi.htm
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: