A femme fatale, Lucrezia Borgia

Lucrezia Borgia 1480. április 18-án született Olaszországban. Apja Rodrigo Borgia bíboros volt, akit később VI. Sándor néven 1492-ben pápává választottak Rómában. A szent ember azonban közel sem élt szent életet, már bíboros korában négy gyermeke (köztük Lucrezia és Cesare ) született szeretőjétől. Mai napig az egyik legbotrányosabb pápának tartják, egyetlen célja volt csupán: minél nagyobb vagyont és hatalmat szerezni magának, és ehhez semmi sem volt drága.

Lucrezia gyönyörű, ám rendkívül erkölcstelen szörnyeteg hírében állt, aki üreges gyűrűjében tárolt különleges mérgekkel oltotta ki férjei, szeretői életét, és saját testvérével és apjával hált, ha úgy tartotta kedve, és még gyerekeket is szült nekik. A máig tartó rossz híre miatt apját okolhatta, aki a lányát saját hatalmi ambícióihoz felhasználta fel.

Vajon tényleg a végzet asszonya volt ez a nő vagy csupán pletyka mindaz, amit róla állítottak?

Lucrezia már egészen fiatalon nagy népszerűségnek örvendett szépsége és kiemelkedő műveltsége miatt. Rendkívül jó partinak számított. Akadtak kérői szép számmal, és apja már 13 éves korában férjhez is adta Giovanni Sforza, Pesaro fejedelméhez. A házasság célja, hogy az erős milánói Sforzákat és a Borgiákat közelebb hozza egymáshoz. Időközben a Sforzák hatalma hanyatlásnak indult, hasznot már nem hoztak, ezért a pápa a férj nemzőképtelenségre hivatkozva érvénytelenítette a házasságot. Így ért véget Lucrezia első házassága, 1497-ben. Köszönhetően a hoppon maradt Sforza család aktív fröcskölődésének, messze földön elterjedt a hír Lucrezia koholt hálószobatitkairól, sőt arról is, hogy apa, fiú és lánya közösen féktelen orgiákra jártak. Többek között például állították, hogy megjelentek hármasban, azon a palotabeli rendezvényen, ahol legalább ötven prostituált kínálta kegyeit a vacsora mellé a meghívott vendégek számára. Nincsenek egyértelmű bizonyítékok sem a történet valódisága mellett, sem ellene, de valószínűnek látszik, hogy a Sforzák túloztak, Lucrezia sosem járt ilyen helyeken, és vérfertőző szokásai sem voltak.

Az ekkor 17 éves Lucrezia kolostorba vonult, amíg apja újabb férjet keresett számára. Az ott töltött egy év alatt szerelmes lett Perrotto spanyol költőbe, akit apja küldött a zárdába, hogy vigyázzon a lányra. A két fiatal egymásba habarodott, a lány pedig hamarosan teherbe esett, aminek a Borgia család enyhén szólva sem örült. Cesare annyira feldühödött az eseten, hogy leszúrta a költőt, akinek elvesztésébe Lucrezia is kis híján belehalt. Ekkor döbbent rá, hogy aki hozzá közel kerül, életveszélyben van, akár férfiról, akár nőről legyen is szó. Szegény társalkodónője sem élte meg a másnapot, mivel tudott a románcról.

Ami a vérfertőzés vádját illeti: kétségtelen, hogy a testvéreket szoros kötelék fűzte össze, amit aztán a népszerűtlen Borgia-pápa és Cesare ellenségei szívesen magyaráztak a lehető legrosszindulatúbban, de bizonyítékkal sosem szolgáltak. Gyanúra azonban volt ok, hiszen miután Lucrezia feleségül ment a nápolyi uralkodó fiához, Aragóniai Alfonzhoz Cesare, akit ebben az időben a szifilisz is elcsúfított, mind görcsösebben akarta megtartani húga érdeklődését, miközben gyűlölte új sógorát. A hercegnő vélhetően szerelmes volt második férjébe, akit aztán vatikáni tartózkodása idején – vélhetően Cesare emberei – kis híján meggyilkoltak, valamivel később pedig betegágyában meg is fojtottak. Egy gyermekük született, Rodrigo, aki korán, 13 éves korában meghalt. Lucrezia teljesen összetört újabb szerelme elvesztése miatt, és állítólag megfogadta, hogy többet nem házasodik, ugyanis férjeit “üldözi a balsors”. Ennek ellenére 1501-ben Sándor és Cesare hozzákényszerítette őt Alfonso d’Este ferrarai herceghez, akinek sok rossz jellemvonása mellett sok kecsegtető tulajdonsága is akadt: szerette a kutyákat, a lovakat, gyönyörűen tudott hangszeren játszani és szabadidejében szívesen kerámiázott. Hat gyermekük született, de csak négy élte meg a felnőttkort, köztük II. Ippolito Este, aki bíboros lett, és Ercole II d’Este, aki pedig Ferrara következő hercege. Lucrezia örömmel költözött Ferrarába, ahol máig a pezsgő kulturális élet megalapítójaként tartják számon. Férjével bőkezűen támogatták a művészetet, udvarukban nem kisebb művészek fordultak meg, mint Tiziano, Ludovico Ariosto és Tito Vespasiano. Lucreziát imádták az emberek, tisztelték szépsége és intelligenciája miatt, ő pedig erős kézzel kormányozta a várost, ha férje éppen messze földön háborúzott. Mélyen vallásos lett, naponta többször imádkozott, sőt még egy kolostort is alapított. Zsarnok apja és bátyja halálát követően úgy tűnt, élete végre révbe ért, és szabadon dönthet sorsa felett. Az édes élet azonban nem tartott sokáig. Lucrezia 1519-ben, 39 évesen halt meg vérmérgezésben, 10 nappal hatodik gyermekük születése után.

Három házasságának, a vérszomjas Cesare Borgiának és apja, VI. Sándor mesterkedéseinek következtében Lucrezia halála után a történelem egyik legnegatívabban ábrázolt asszonya, a femme fatale klasszikus megtestesítője lett, akit vérfertőzéssel, méregkeveréssel, hataloméhséggel és féktelen kicsapongással is megvádoltak. Ezt a rossz képet erősítette még Victor Hugo Lucrezia Borgia c. regénye, amelyből Gaetano Donizetti azonos című operája is született. És egészen a XX. századig kellett várni azokra a rehabilitáló történelmi munkákra, melyek fokozatosan leleplezték a pletykák valótlanságát. Ennek dacára a Lucrezia Borgiáról szóló mendemondák jóval nagyobb hatást gyakorolnak az emberekre, mint a történelmi tények, és valószínűleg ez már örökké így is marad.

FOLYT. KÖV.!

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Borgia_Lukr%C3%A9cia_modenai_hercegn%C3%A9

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1519_junius_24_lucrezia_borgia_halala/

http://www.jakd.hu/index.php?p=evfordulo&id=1741

http://mult-kor.hu/20090109_megsem_volt_gyilkos_szajha_lucrezia_borgia

http://mult-kor.hu/cikk.php?id=9879