“Madame Tibet”, Alexandra David-Neel

Az egyetemen évfolyamdolgozatot írtam Tibet megszállásáról. Megismerkedtem a Tibetet Segítő Társasággal, náluk találkozhattam Magyarországon élő- vagy ide látogató tibetiekkel, valamint használhattam a könyvtárukat, ahol megtaláltam minden Tibetről szóló nemzetközi dokumentumot. A dolgozatom hozadéka volt, hogy később összeolvastam mindent Tibetről és a buddhizmusról. Ekkor találkoztam Alexandra David – Neel könyveivel is. Ma reggel ránéztem a könyvespolcra, megláttam az Utam Lhászába című könyvet, akkor arra gondoltam, hogy ma Alexandráról írok.

Louise Eugénie Alexandrine Marie David 1868 október 24-én született Párizsban. Már gyerekkorában is imádta az útikönyveket és szerette a térképeket böngészni. Alig volt 15 éves, amikor először megszökött otthonról. Londonba ment, ahol addig maradt, amíg a pénze tartott. A keleti filozófiát és az ezoterikus tanokat tanulmányozta. Volt, hogy biciklivel indult kalandos útra, vagy Svájcba, sőt Spanyolországba is eljutott. Szülei csak abban bíztak, talán sikerül lányukat minél előbb férjhez adni, és azzal véget vetni kalandozásainak. Ennek érdekében bemutatták a királyi palotában, azonban a lányt annyira untatta a bál, hogy ismerkedés helyett elaludt a kertben egy padon. Tanulmányait a Brüsszeli Királyi konzervatóriumban végezte, gyönyörű szoprán hangja volt.

Mikor nagykorú lett, újra Londonba ment, ahol megismerkedett Helena Petrovna Blavatskyval, aki a Teozófiai Társaság egyik alapítója volt. Alexandrát lenyűgözték a titkos tanítások, a keleti filozófia, belépett a szervezet soraiba. Közben tanulmányokat folytatott a Sorbonne-on és a Collège de France-on. Szanszkritül is tanult. Csodálta a keleti kultúrát és művészetet, komolyan érdeklődött a buddhizmus iránt. 1890-ben pénzt örökölt, s úgy döntött, Indiába utazik. Bejárta a szent helyeket, meditált, nyelvet tanult, Swami Bhaskarananda, a Varanasiban élő guru jógára oktatta. Csodálattal töltötte el a varázslatos világ, a tibeti zene, a Himalája fenséges csúcsai. Miután a pénze elfogyott, munka után kellett néznie. Operaénekesi karrierbe kezdett, Európában és Ázsiában turnézott. 1904-ben megismerkedett Phillipe Neel vasúti mérnökkel, akivel még abban az évben összeházasodtak. A nyughatatlan természetű Alexandra azonban nem bírta a háziasszonyi életet, depressziós lett. Férje segíteni próbált rajta, ezért felajánlotta az asszonynak, hogy tegyen egy keleti körutazást, az talán meggyógyítja. 1911-ben Alexandra elutazott. Abban egyeztek meg, másfél év múlva visszatér. Tizennégy év múlva látták viszont egymást.

Ekkor kezdődött Alexandra életének igazi, nagy kalandja. Indiába ment, ahol tovább mélyítette szanszkrit tudását, a Kalkuttai Egyetem szanszkrit kollégiuma első európai nőként díszdoktori címet adományozott neki. Mindenkit lenyűgözött tudásával, kolostorokba látogatott, hatalmas tudásszomjjal vetette bele magát a vallási iratok tanulmányozásába. 1911-ben találkozott a XIII. Dalai Lámával, aki soha előtte még nem fogadott asszonyt, de Alexandra magas rangú buddhistáktól hozott ajánlólevelet. Még ebben az évben áttért a buddhista hitre, s szeretett volna elmenni Tibetbe, ahová abban az időben idegenek nem léphettek be. Alexandrát mélyen felháborította a helyzet, és megfogadta, hogy mindenképpen eljut Lhászába.

A tibeti határ mellett, Észak-Szikkimben, remeteségbe vonult, és ott egy gompchen (remete) tanításait hallgatta, aki beavatta Alexandrát a tibeti misztikus tanokba, megtanította, hogyan szabályozza testhőmérsékletét. 1914-ben egy kolostorban ismerte meg az akkor 15 éves Aphur Yongdent, akivel együtt utaztak tovább, majd Alexandra a fiává is fogadta.

Kétszer is sikerült Tibet területére lépniük, Shigatze és Gyantse vallási központokig, meglátogatták a pancsen lámát, aki a ranglétrán a Dalai Láma után következett. Alexandra botanikusnak álcázta magát, aki csupán azért barangol a vidékeken, hogy növényeket gyűjtsön. Ekkor nem jártak sikerrel, 1916-ban a terület brit felügyelője kiutasította az asszonyt Szikkimből. Férje többször kérte levélben, térjen haza, de Alexandra megtagadta kérését.

Koreába, majd Kínába mentek Yongdennel. A Kum-Bum kolostorban éltek, a Kuku-Nor partján. Az asszony az idejét a tanulásnak szentelte. A tibeti határ egy karnyújtásnyira volt tőlük. 1924 őszén Alexandra nekivágott élete legnagyobb kalandjának. Kizárólag a legszükségesebb holmikat vitték magukkal. Két kísérőjüket ravasz csellel elküldték, más-más irányba, hogy ne keltsenek gyanút bennük. Alexandra koldusasszonynak öltözött, haját fekete tussal kente be, és fekete jakszőrrel egészítette ki, hogy hosszú legyen, mint a tibeti asszonyoké. Nagy fülbevalót akasztott fülébe, fejére a lu-cse-kiangi asszonyok által viselt kendőt csavart, kakaóval és faszénnel kente be bőrét. A tudós láma és szerencsétlen koldus édesanyja, mint szegény arjopák (kolduló zarándokok) elindultak a titokzatos főváros felé. Nem derülhetett ki, hogy Alexandra külföldi, a hatóságok azonnal visszatoloncolták volna a kínai fennhatóság alatt álló területre. Csampa (pirított árpaliszt) és vajas tea volt egyetlen ételük. Mikor a Himalája vad, hófedte hágóin keltek át, csupán egy darab csizmabőrt tudtak megfőzni. Szung Dzong vidékén, a rablók földjén át vezetett útjuk. Tibet varázslatos hely, a babona, a misztikum keveredik a valósággal. Yongden, a vörössapkás láma mindenhol nagy tiszteletet vívott ki, szinte senki sem mulasztotta el, hogy jóslatot, áldást kérjen tőle ügyes-bajos dolgaiban. (A „sárgasapkás”, jóval később alapított vallás tagjai alkották akkoriban az állami egyházat, a „vörössapkások” azonban vitathatatlanul jobban értettek az okkult és mágikus tudományokhoz.) A rablókat is sikerült elriasztaniuk azzal, a „beavatott özvegy” néhány varázs átkot szórt a fejükre, s máris visszaadták a néhány elrabolt rúpiát.

Többnyire éjszaka gyalogoltak, hogy ne keltsenek feltűnést. Általában a földön aludtak, koldultak, vagy szegény parasztok vendégszeretetét élvezték. Sok viszontagság után, négy hónap elteltével végre megpillanthatták a Potala palotát. Két hónapot töltöttek a városban, részt vettek az újévet követő ünnepségeken. Mire a kormányzó tudomást szerzett a történtekről, már messze jártak. Alexandra a kalandot könyvben jegyezte le. Így zárja művét: „Lha gyalo”. (Az istenek győztek.) Én voltam az első fehér nő, aki a tiltott Lhászába belépett s megmutatta az odavezető utat. Bárcsak mások is követnének, s szerető szívvel nyitnák ki a csodák országának kapuját „sokak javára és gyarapodására”, ahogy azt a buddhizmus szent iratai mondják.”

1925 májusában tértek vissza Franciaországba, ahol Alexandra találkozott férjével. Philippe nem nézte jó szemmel, hogy Yongden is velük él, de Alexandra és a fiú elválaszthatatlanok voltak. Az asszony elvált férjétől, de barátságuk nem szakadt meg, a férfi haláláig támogatta Alexandra utazásait. Az asszony hivatalosan is örökbe fogadta Yongdent, akivel Provance-ban telepedtek le, ahol az asszony megépítette a Samten Dzong meditációs erődöt. Számos könyvet publikált és Európa szerte előadásokat tartott. 1937-ben Yongdennel újra útnak indultak, a Transzszibériai vasúton utaztak, majd Kína irányába folytatták útjukat. Tachienluban szent iratokat tanulmányoztak, körüljárták az Amnye Machen szent hegyet. Alexandra ekkor 69 éves volt. Kínában polgárháború dúlt, s hadban álltak Japánnal is. Éhezés, járványok fogadták a két utazót. Alexandra volt férje 1941-ben elhunyt. Az asszony nem csupán egy barátot veszített el. Nem érkezett több pénz Európából. 1946-ban Indiába utaztak, majd ezt követően hazatértek Franciaországba. 1955-ben fogadott fia, Yongden meghalt.

Alexandra sok könyvet írt, közülük több magyar nyelven is elérhető. Megkapta a francia becsületrendet és a Földrajzi Társaság arany kitűntetését. De még mindig szeretett volna visszatérni Tibetbe. Elmúlt 100 éves, mikor megújíttatta útlevelét. Sajnos álma nem teljesülhetett. 1969 szeptember 8-án a nyughatatlan utazó 101 évesen távozott az élők sorából. A XIV. Dalai Láma 1982-ben ellátogatott Alexandra franciaországi otthonába, hogy kifejezze tiszteletét munkássága előtt. Gyanítom, hogy sokunkban megfogalmazódott már az a gondolat, hogy jó lenne világgá menni, de valójában kevesen teszik meg. Alexandra megálmodta, és meg is tette. Igazából elment a világ végére. Respect érte!

FOLYT.KÖV. !

Források:

http://www.vopus.org/hu/gnozis/nagy-alakok/alexandra-david-neel.html

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20140921/az-elso-noi-lama/

http://www.buddhapest.hu/2012/04/az-elso-europai-no-aki-felfedezte.html

http://bezzeganya.reblog.hu/egy-europai-no-kelet-titkainak-nyomaban–alexandra-david-neel

https://en.wikipedia.org/wiki/Alexandra_David-N%C3%A9el