A 20. századi kultúrtörténet nagy tanúja, Alma Mahler-Werfel. Ismerői imádták, gyűlölték, csodálták, elítélték, sajnálták, de leginkább irigyelték.
Alma Maria Schindler 1879-ben született Bécsben, édesapja Emil Jakob Schindler sikeres tájképfestő. Az apa halála után édesanyja feleségül ment a bécsi szecesszió egyik alapítójához, Carl Moll festőhöz. A Moll család nagy társasági életet élt, a kor jelentős művészei napi vendégek voltak házukban. Alma ebben a nyitott és kultúrával töltött légkörben nőtt fel. Már fiatal korában hibátlanul zongorázott, és gyönyörűen énekelt. Platón és Nietzsche köteteit olvasta. Görögből fordított, dalokat szerzett, karmesternek készült. Tizenhét évesen gyengéd szálak fűzték Gustav Klimthez, a szecesszió nagymesteréhez. A szerelem viszonzásra talált, Klimt kapta az első csókot a lánytól. A szerelemnek Alma édesanyja vetett véget, aki leánya naplójából szerzett tudomást a kapcsolatról. Klimt után Max Burckhard, s Burgtheater igazgatója következett, aki a felkeltette Alma érdeklődését a klasszikus zene és a modern irodalom iránt. A zene iránti vonzalom odáig vezette a lányt, hogy zeneszerzés órákat vett Alexander von Zemlinskytől. Szenvedélyes szerelem lángolt fel tanár és növendék között, Alma az ujja köré csavarta a férfit, akit ez a majd két évig tartó viszony kis híján az őrületbe kergetett.
22 éves korában feleségül ment a neves komponistához, a Bécsi Operaház zenei igazgatójához, Gustav Mahlerhez. A 19 évvel idősebb férfi agglegény volt, és igazi despota. Hamarosan kiderült, hogy Mahler jobb karmester, mint szerető. Amilyen kielégítetlen volt ez a házasság a szexualitásban, olyan tekintélyelvűen és patriarkálisan működött az élet egyéb területén. Egy darabig… Alma ugyanis a legkevésbé sem született arra a szerepre, amelyet a férje kijelölt neki. Neked mostantól kezdve egy hivatásod van: engem boldoggá tenni! – mondta Mahler, és ezzel kvázi halálra ítélte a házasságukat. Noha Alma feladta zeneszerzői ambicióit, szült két gyereket, ám csalódottsága és haragja egyre csak nőtt. Rejtélyes betegségekbe menekült, kúrákra járt a hegyekbe, ezzel próbálta bezártságát oldani. Egy ilyen menekülés alkalmával találkozott a négy évvel fiatalabb, jóképű, szőke, kék szemű porosz építésszel, a későbbi Bauhaus alapító Walter Gropiusszal. Szenvedélyesen lángoló szerelem alakult ki közöttük. Az üdülés után Gropius intim szerelmeslevelet írt Almának, ám – szerencsétlen módon – a férjnek, Gustavnak címezte. A hír sokkolta Mahlert. Elhívta magához barátját, Sigmund Freudot, aki négy órán át elemezte a helyzetet. Tanácsait követvén még egy utolsó, boldog időszak következett a házaspár életében, majd Mahler szívelégtelenségben meghalt.
Alma a gyászév letelte után újra elemében volt, lábai előtt világhírű művészek hevertek, férfiak tucatjai ostromolták. Azonban tanult a Gustav Mahlerrel kötött házasságának korai csalódásából. Felismerte a férfiak felett gyakorolt hatalmát, és soha többé nem vállalta fel a szolga szerepét. Férje elhunyta után Alma hozzáment Gropiushoz. Házasságukat leginkább a ’viharos’ szóval lehetne leírni. Alma már hivatalos kapcsolatuk elején beleszeretett a korszak fekete bárányába, Oskar Kokoschka festőbe. Kokoschka vadságban és excentrikusságban egy kicsit sem maradt el Alma mögött. Lángoló, érzéki szerelem bontakozott ki közöttük, e korszakot számtalan festmény őrzi. A festő szerelme hamarosan birtoklási vággyá, féltékenysége megszállottsággá fajult. Alma közben teherbe esett tőle, de a gyermeket nem tudta kihordani. Az emiatt érzett fájdalomtól Kokoschka összeomlott, rossz állapotát még tetézte az, hogy az imádott nő a frontra küldte harcolni, ahol 1915-ben súlyosan megsérült. Hazatérvén, nem bírta feldolgozni, hogy szerelme egy másik férfi felesége. A festő annyira szenvedett, hogy fotó alapján életnagyságú babát készíttetett az asszonyról, hogy maga mellett érezhesse.
O. Kokoschka: A szél menyasszonya
Időközben megszületett Gropiussal közös lányuk, de családi életük a háború miatt távkapcsolattá vált, mert az ifjú férj a fronton szolgált. Alma, aki továbbra is, de immár Frau Gropiusként, nagy szalont vezetett Bécsben, nem sokáig bírta ezt az állapotot. Azzal együtt, hogy sosem csinált titkot antiszemita nézeteiből, beleszeretett a nála 11 évvel fiatalabb Franz Werfelbe. Az író beköltözött Alma villájába, mielőtt a nő elvált volna Gropiustól. A házasságtörést ugyan Alma követte el, a talpig úriember építész mindent magára vállalt, így kimondták a válásukat.
Elvileg már nem állt akadály az író és Alma házasságkötése előtt, de Werfel sürgetése ellenére is csak 12 évvel később és azzal a feltétellel köttetett meg, hogy a férfi kilép a zsidó hitközösségből. Időközben Alma támogatásával az irodalmi újonc elismert dráma- és regényíróvá fejlődött.
Alma végül hozzáment Werfelhez, akivel az Anschluss idején együtt menekültek a nácik elől, először Franciaországba, onnan pedig Spanyolországon és Portugálián keresztül Amerikába. Franz ott írta meg 1941-ben Ének Bernadette-ről című regényét. A könyv akkora sikert aratott, hogy két évvel később már filmet forgattak belőle. Werfel Hollywoodban hunyt el, 1945-ben. Szmokingban, selyemingben temették el, szemüvegével a zsebében, egy váltás inggel maga mellett.
A férjemnek elsőrangúnak kell lennie – mondta Alma, és ehhez egész életében tartotta is magát. Szalonjában és ágyában korának legkiemelkedőbb művészei, tudósai, politikusai fordultak meg. Alma úgy gyűjtötte a zseniket, mint mások a bélyeget. A századelő igazi femme fatale-ja a hódítás művésze volt, azonban őt sohasem lehetett teljesen meghódítani.
Alma Mahler-Werfel hosszú életútját – nyolcvanöt évet élt – megannyi meghódított férfi trófeája szegélyezi. Alma tovább él Mahler szimfóniáiban, Gropius üveg-beton házaiban, Werfel regényeiben és Kokoschka festményeiben. Élete utolsó hódítása egy pap volt, aki misét mondott érte. Egy lexikon így emlékszik Alma Mahlerre: „Korunkban már nincsenek Almához hasonló nők. Almában minden rendkívüli volt, vele minden pillanat egyedi, tele illattal, szenvedéllyel és érzelemmel.”
FOLYT. KÖV.!
Források:
http://ridikulmagazin.hu/cikk-alma-mahler-az-igezo-sziren.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alma_Maria_Mahler-Werfel
http://playliszt.reblog.hu/egy-no-tele-illattal
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: