Ő a női sztárszakácsok prototípusa, a háziasszonyok bálványa és a korgó hasú férfiak vágyálma. Ma már többszörösen díjnyertes híresség, tucatnyi könyv szerzője, emellett megannyi tévéműsor főszereplője. Életének voltak olyan szakaszai, amikor nem a különleges receptjeivel vagy ínyenc főzőműsoraival, hanem életének botrányos elemei révén került a nyilvánosság elé.
Nigella Lucy Lawson 1960-ban született Londonban. Apja, Nigel Lawson a nyolcvanas években a Thatcher-kormány pénzügyminisztere, anyja, Vanessa Salmon egy neves londoni étteremhálózat (Lyons Corner House) örökösnője volt. A házaspárnak négy közös gyermeke született, útjaik azonban még Nigella nagykorúsága előtt különváltak. Anyja második házassága révén nevelőapja A. J. Ayer filozófus – a logikai pozitivizmus atyja – lett.
Nigella igazán kellemes emlékeket őriz az édesanyjával közös gyermekkori főzőcskézésekről. „Anyám szeretett mediterrán ételeket készíteni: muszakát, tarama salátát, fokhagymás spagettit. Nem is emlékszem, mikor főztem életemben először.”
Zsidó gyökereik ellenére a családi életük fénypontja a karácsony volt, ami nem múlhatott el sonka 🙂 és pulyka nélkül. Állítólag Nigella üknagymamája annyira szerette ezeket az ünnepi ételeket, hogy évente „kétszer tartott karácsonyi vacsorát”.
Nigella a középiskolát követően az Oxfordi Egyetem középkori és élő lingvisztika szakán tanult. Kezdetben a The Spectatornál dolgozott étteremkritikusként. Sokak szerint ekkor tudatosult benne: ő bizony evésre született. Ahogy „mestersége címereként” is emlegeti: „Nem vagyok séf, nincs szakképzettségem a főzés és szakácskodás terén. Az én mesterségem az evészet.” A kilencvenes évek elején már a Sunday Times irodalmi szerkesztője volt, ott ismerkedett meg későbbi férjével John Diamonddal.
Első könyvét, a Hogyan együnk, avagy a jó étek alapjai és élvezete címűt (How to eat) a brit Vouge ételkészítési rovatvezetőjeként publikálta. Ez nemcsak nagyszerű receptek gyűjteménye volt, hanem a gasztronómiai irodalom terén is unikális alkotás. A mű bestseller lett, közel 300 ezer példány kelt el belőle.
Az angliai Channel 4 „rá is harapott” a lehetőségre, és így született meg a Nigella falatozója (Nigella Bites) című tévésorozat. Miközben Nigella egyre nagyobb szakmai sikereket ért el, magánéletét tragédiák sorozata árnyékolta be. Édesanyját 1985-ben vesztette el rákbetegség miatt, tíz évvel később pedig kedvenc húgánál diagnosztizálták a kórt. A tévés működésének második évében adta ki a műsorral azonos című könyvét, amire már másfél millió brit olvasó volt kíváncsi. Ezt három másik könyve követte, a Hogyan legyünk házitündérek? (How To Be A Domestic Goddess?) című süteményes repertoár, a színek szerint csoportosított ételekkel teli Örökké nyár (Forever Summer) valamint az ünnepi recepteket felvonultató Lakoma (Nigella Feasts).
Filozófiája szerint a főzés egyáltalán nem mond ellent a feminizmusnak. Szerinte aki magának főz, sokkal függetlenebb, mint az, akit állandóan csak „mások etetnek”. Műsorait a természetesség jellemzi: kézzel keveri a salátát, mindenbe élvezettel belekóstol, és ha valami különlegesen finomra sikerül (mint például a Coca-Colás sonka [brrr.!], a banánkenyér vagy a lazacos süti), képes éjszaka, pizsamában is kilopódzni és megdézsmálni a hűtőben lévő finomságokat. Emellett nem elhanyagolható tény, hogy Nigella született szépség is, aki nőies alkatából és „szakmájából” fakadóan örökké hadilábon áll a testsúlyával.
Nigella munkásságával megteremtette az úgynevezett „perszonalizált gasztronómiát”. A gasztropiac szakértői szerint a kiadók emiatt próbálkoznak azzal, hogy a szakácskönyveket érdekes személyiségekkel adják el. Ilyen például Jamie Oliver, Gordon Ramsay vagy Keith Floyd. 2001-ben újabb tragédia érte: férje, John hosszan tartó szenvedés után halt meg gégerákban. Miután a betegség miatt eltávolították a nyelvét, nem tudott enni, és állandó ápolásra szorult. Nigella akkoriban évekig ki sem tette a lábát a házból, hiszen két kisgyermekükről is neki kellett gondoskodnia. Noha férje halála után újra munkamániás lett, hamar helyreállt a rend az életében. Röviddel John halála után újra férjhez ment, a nála közel húsz évvel idősebb marketing nagyágyúhoz, Charles Saatchihoz, aki férjének jó barátja volt.
A pár házassága mintegy tíz esztendeig tartott, aztán 2013-ban elváltak. A váláshoz vezető botrány akkor robbant ki, amikor a házaspár egy előkelő londoni étterem teraszán összeveszett, és Saatchi a vita hevében torkon ragadta feleségét.Egy paparazzonak sikerült a pillanatot lekapnia, és a képek az egész világsajtót bejárták. Saatchi ugyan azóta is tagadja, hogy tényleges bántalmazásról lett volna szó – állítja, hogy csak egy “játékos kézmozdulatot” tett, amelynek “egy állókép teljesen helytelen értelmezést adott” -, ám az ügy hatósági eljárásig fajult, és a 70 éves üzletembert rendőrségi figyelmeztetésben részesítették. Ebben az időszakban egy másik ügy is megkeserítette Nigella életét. Azzal vádolták ugyanis, hogy többször kokainozott és szívott marihuánát. A bíróságon azt mondta, csak néha, nagyjából tízszer kokainozott, ebből hatszor még volt férjével, aki akkor már a rák végső stádiumában volt. Lawson szerint együtt kokainoztak, hogy enyhítsenek a férje szenvedésein. Később, már új házassága alatt azért nyúlt néhányszor kábítószerhez, hogy jobban el tudja viselni a helyzetét. A bíróságon úgy nyilatkozott, hogy mióta megszabadult brutális férjétől, semmilyen tudatmódosító szerrel nem él.
2015-ben újabb könyvet adott ki: „Simply Nigella” címmel, amelyben olyan ételekkel ismerkedhetünk, amelyeket nem nehéz megfőzni, viszont remekül fogjuk érezni magunkat a fogyasztásuk közben. Emellett főzős sorozata is indult a BBC2-n. Szeretné, ha ezentúl arról szólnának a tudósítások, hogy ő Nagy-Britannia egyik legkedveltebb tévés szakácsa. Aki nemrég a clean eatinget (szigorúan adalékanyag-és mindenmentes, egészségesnek szánt táplálkozás) kritizálta, mondván, ha valamit tiszta táplálkozásnak nevezünk, azzal feltételezzük, hogy minden más étkezés koszos, és szégyellnivaló. „Nem szeretem, ha valaki azért tartja magát jobb embernek, ahogyan étkezik. Döntéseket hozunk, az egészségünk érdekében, a magunk örömére, a jövedelmünk vagy a saját ízlésünk miatt, de szerintem ennek sosem volna szabad státusszimbólummá válnia.”
FOLYT. KÖV.
Források:
https://starity.hu/sztarok/nigella-lawson/
http://femina.hu/vilagsztar/nigella_lawson_csaladi_titok/
http://velvet.hu/gumicukor/2015/10/22/nigella_lawson_osszeszedte_magat/
https://444.hu/2013/07/07/charles-saatchi-es-nigella-lawson-elvalnak
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: