Jó, ha egy beismeréssel kezdem a mai szösszenetet: utálok rendet rakni, sőt, szeretek rumliban élni, no nem nagy rumliban, csak kicsiben. És ez így van gyerekkorom óta. Amikor anyámék megismerték a leendő férjemet, aki velem ellentétben utálta a káoszt maga körül, kimondhatatlanul boldogok voltak. Azt hitték (ó, kis naívak), hogy Csaszinak (a férj) sikerül, ami nekik nem, rendre szoktatni. Anyu, apu, ez újfent nem jött be. A helyzet az, hogy e tekintetben a férjem szép lassan elkezdett hozzám alkalmazkodni 🙂 . Nem teljes mértékben, de majdnem. A zoknik tárolásában ugyanis anakronisztikus ellentétben vagyunk továbbra is: ő hajtogatja, én gombócolom a tiszta zoknikat. Ennyi felvezető után talán érthető, hogy miért lettem kíváncsi erre a japán csajszira, aki abból él, hogy rendet rak, ami lássuk be, nagy ötlet!
Marie Kondo Japánban született, a rendrakás szakértője (WoW!), író és azt olvastam róla, hogy “vérbeli álmodozó”. Már gyerekkorában imádott rendet rakni és takarítani, 15 éves korára pedig tökélyre fejlesztette a dolgot, s ma már sikeres üzleti vállalkozást vezet Tokióban, tv-show-kban szerepel, könyveket ír. Szinte hihetetlen, de rengetegen hajlandóak sok pénzt kifizetni neki azért, hogy segítsen nekik megszabadulni a felesleges tárgyaiktól, és zsúfolt otthonaik „ihletet adó” terekké alakuljanak át, ahol mindennek megvan a helye.
Kifejlesztette a KonMari-módszerként elhíresült rendrakási eljárást, aminek a lényege: szedjünk össze mindent, amink van, nézzük át, és csak azokat tartsuk meg, amelyek örömet szereznek nekünk, majd válasszunk nekik egy helyet is, ahol tartjuk őket. Milyen egyszerű ugye, kvázi evidencia. Marie ráadásul nem kizárólag praktikus útmutatással szolgál, hogy hogyan lehet ésszerűen elpakolni, menedzselni holmijainkat, hanem egyfajta életstílusra, gondolkodásmódra is tanít. Azt javasolja, hogy csak azokkal a dolgokat foglalkozzunk, csak olyan dolgokat tároljunk, amelyek pozitív hatással vannak ránk.
“A szívem mélyén kutatni – valahol ez a lényeg. Rendrakás közben mindig figyelem, örülök-e. Amikor ráébredek, hogy csupa olyan tárgy vesz körül, amit tényleg szeretek, átérzem, hogy a testem és a lelkem tökéletes harmóniában van.“
Tavaly robbant az internet ettől az aktív rendgurutól, aki Japánon kívül is népszerűsíti tapasztalatait. Két könyvben, „Rend a lelke mindennek” – A varázslatos japán módszer, és a „Az öröm forrása: a rendrakás és a takarítás művészetének illusztrált mesterkurzusa” c. kiadványokban foglalta össze módszerét, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból. Könyvei több mint 7 millió példányban keltek el világszerte, és több mint 35 országban adták ki őket – köztük Magyarországon is.
Mindezeken túl Marie a KonMari Media nevű cég alapítója és vezetője is. Ez a startup azért született, hogy a technológia erejét és Marie híveit segítségül hívva támogassa Marie-t küldetése teljesítésében. S hogy mi a küldetése? Az, hogy rendet tegyen a világban, és örömet csempésszen az emberek életébe. Japánban hatalmas siker a The Life-Changing Magic of Tidying Up című könyve. Amerikában már óriási követőtábora van, ugyanis egyre többen jönnek rá, hogy igaz az, amit Kondo ígér: ha drasztikusan kiválogatod a felhalmozódott holmikat, nemcsak egyszerűbb lesz rendet tartani, hanem megváltozik az egész életed. Amint megtisztítod az életteredet azoktól a felesleges tárgyaktól, amelyek mentálisan lehúznak, utat nyitsz új emberek, tárgyak és élmények felé. Kondo azt írja, hogy több kliensénél is előfordult, hogy a nagy tértisztítás után fogyni kezdtek vagy épp simább lett a bőrük ( 🙂 röhögnöm kell), szerinte valószínűleg annak köszönhetően, hogy az otthonuk felszabadítása detoxikáló hatással volt rájuk.
Következzenek Marie által javasolt főbb tanácsok:
- Csak azokat a darabokat tartsd meg, amik örömet sugároznak (Ha-ha!)
A Kondo-módszer központi eleme, hogy vegyél mindent a kezedbe a zokniktól kezdve a fogkefén át az összes könyvig, és kérdezd meg magadtól: „Örömet sugároz ez nekem?” Ha igen a válasz, akkor tartsd meg, ha nem, akkor szabadulj meg tőle. Azok a cuccok, amiket évek óta elő sem veszel, pl.ha eddig csak azért tartogattad azt a kis fekete “magassarkút”, mert drága volt, de fel sem vetted az elmúlt 3 évben, akkor valószínűleg nem sugároz számodra örömet, tüntesd el inkább.
Ez persze a számlákra nem vonatkozik, hiszen azok sosem sugároznak örömet, de mégsem ajánlott megszabadulni tőlük.
- A szelektálás legyen különleges alkalom
Általában részletekben szelektálunk, az egyik nap pár ruhától válunk meg, a másik nap néhány a lejárt gyógyszerektől szabadulunk meg… Kondo szerint ezzel az a probléma, hogy így lényeges területek kimaradhatnak, mi pedig visszaesünk a gyűjtögetésbe. A rendszerezés, szelektálás egy különleges alkalom, ne csináljuk minden nap, inkább jelöljünk ki erre egy napot, amikor végigvesszük az aznapra kijelölt összes holminkat.
- Ne birtokoljanak a tárgyaid! Rengeteg olyan tárgyunk van, amihez valamilyen bűntudat társul – ez túl drága volt, azt utálom, de ajándékba kaptam… A legnagyobb nehézséget azok a tárgyak okozzák, amik a “majd-jó-lesz-még-valamire” csoportba tartoznak: rengeteg helyet foglalnak, és emellett semmire sem lesznek jók.
Kondo azt írja erről, hogy amikor ilyen tárgy kerül eléd, akkor gondold át, milyen céllal van az életedben. Meglepődsz majd, mennyi mindened van, ami már beteljesítette a küldetését, és nincs szükséged rá. Például az a nyaklánc, amit két éve megvettél, de sosem hordtad, már beteljesítette a célját azzal, hogy örömet szerzett neked a megvételével.
4. Sorokban tárold a ruháidat, ne egymásra hajtogatva
Marie a ruhákat mindig tökéletes kis négyzetekre hajtogatva, függőlegesen helyezi el a fiókokban, nem pedig tornyokba halmozva a szekrény polcain. Nem lesz tőle gyűröttebb, ha így hajtogatjuk ruhákat, felismerhető is mindegyik ugyanúgy, de sokkal kezelhetőbb lesz mind ezzel a módszerrel. Fiókok nélkül is remekül használható ez a technika, rendezettebbé teszi a szekrény képét.
5. Tárold úgy a dolgaidat, hogy könnyű legyen elpakolni őket
Ezt a papírhalmokon keresztül magyarázza el úgy, hogy meglepetésemben leültem, pedig nem is álltam. Az íróasztalomon felhalmozódott számlákból álló papírtornyok rémlettek fel előttem, amit ő egy egyszerű technikával rögtön rendbe vág: először is dobj ki mindent, ami már nem kell, a papírok közül is, majd tárold három részre osztva:
5a.) Most igényel figyelmet (pl. e havi számlák)
5b) Határozott ideig meg kell tartani (pl. ebédbefizetés papírja, jövő hónapban már nem kell)
5c) Határozatlan ideig meg kell tartani (pl. munkaszerződés, lakáseladás)
Innentől már egyszerű dolgunk lesz a papírok egyik halmazból a másikba rakásával rendet tartani. Az e havi számlák befizetés után egy rekesszel arrébb vándorolnak, az ebédbefizetés papírját pedig kidobjuk, amikor eljön az ideje. Ezzel a módszerrel nem kell többé papírhalmokat átnyálazni, amikor egy számlát keresünk, főleg ha nem nagy tornyokban halmozzuk fel ezeket sem, hanem mint a ruhákat, inkább élére állítva, függőlegesen tároljuk őket.
6. Tanuld meg RENDESEN összehajtogatni a ruhákat.
Marie szerint a nehéz kabátok, kényes ruhák és nadrágok kivételével mindent praktikusabb összehajtogatni – hiszen így jóval kevesebb helyet foglalnak. Szerinte nagyon fontos, hogy ne szorítsuk össze a ruhákat, hanem hagyjuk őket lélegezni.
7. Kezeld úgy a holmijaidat, mintha emberek lennének.
Ez a kedvencem. Ha folyamatos párbeszédben vagyunk ruháinkkal, odafigyelünk a dolgainkra, észrevesszük, mikor kell megválnunk tőlük, jobban odafigyelünk rájuk és használat közben is jobban érezzük magunkat velük.
Most, hogy befejeztem, a rendrakás eme jeles képviselőjének bemutatását, néhány dolgot azért megjegyeznék a miheztartás végett:
– Számomra e téma alapműve Polcz Alaine Rend és rendetlenség c. munkája. Alaine nem kínál varázslatos módszert a problémák megoldására, inkább a problémák gyökerére kíváncsi, illusztrálva néhány tipikus élethelyzettel. Szerinte a görcsös, „élére állított rend” gazdái sokszor szorongó, kényszeres személyiségek, akik nehezen viselik el, ha nem kontrollálhatják külső környezetüket, akár családtagjaik életvezetését is. Továbbá létezik az ún. „átcsapás” (a kínos rendből a laza káoszba vagy fordítva), amely válságos élethelyzetek: halál, válás, súlyos betegség következtében jöhet létre.
– Ha időm jelentős részét rendrakásra fordítottam volna, akkor a gyereknevelés elmaradt volna, nem lennének diplomáim, nem utazgattam volna, s gyanítom a családom is rég odébb állt “volna, volna, volna”. (Kár, hogy nem én találtam ki, mert akkor már csilliárdos lennék.)
– Továbbra sem fogok origamit hajtogatni a ruhákból.
– Mindent összefoglalva, ez ügyben maradnék a néhai nagyanyám tanácsánál: “ami nem kell, azt dobd ki a francba!“
FOLYT. KÖV.!
Források:
https://www.activia.hu/ismerd-meg-marie-kondot
http://www.nlcafe.hu/otthon/cikk/kondo-modszer-szelektalas-rendszerezes/
http://otthonszervezo.blog.hu/2016/02/01/konmari_modszer_lepesrol_lepesrel
http://divany.hu/bcs/2016/10/19/video_marie_kondo_rendrakas_konyv_tippek/
Bocs, még annyi, hogy abban igazad lehet, hogy P.A.nem teljesen erre gondolt.
1.Polcz Alaine – t idéztem, aki szakember (pszichiáter). Nyilván nem mindenkire igazak feltétlenül a megállapításai, lehetnek kivételek.
2-3.Csak rólam szól, nekem nem működne. Ezeket magam kapcsán írtam.
4. Nem kritikát írtam a könyvéről, hanem szubjektív véleményt a módszerről. Ehhez nincs szükség a könyvre. Hiszen, ha jól értem Neked a módszer kritizálása nem tetszik. A könyv nem nagyon hoz lázba.
+ köszönöm a véleményed! Természetesen tiszteletben tartom.
A vastagon szedett megjegyzéseidhez szólnék hozzá:
– “Szerinte a görcsös, „élére állított rend” gazdái sokszor szorongó, kényszeres személyiségek,….” Szó sincs görcsösségről. Éppen arról van szó, hogy szabaduljunk meg, engedjünk el mindent, ami szorongást kelt, rossz emlék kapcsolódik hozzá, nem okoz örömet. Egy kihízott ruha, hiába reménykedünk benne, hogy majd belefogyunk, hiába egy szép nyár emléke, akkor is rossz érzést kelt, mert a kövérségünkre emlékeztet. Ugyanígy a soha el nem készülő hímzés az kitartás hiányára, a szekrény hátuljába száműzött gyümölcscentrifuga a kidobott pénzre emlékeztet. Nálunk már ezek a tárgyak betöltötték funkciójukat, köszönjük szépen, mehetnek tovább. Az, hogy a maradék “élére van állítva” inkább csak azt jelenti, hogy a helyén van, átlátható, praktikus rendben. Az edényt se azért mosogatjuk el, mert kényszeresek vagyunk, hanem mert újra szeretnénk használni.
– “Ha időm jelentős részét rendrakásra fordítottam volna,…” Éppen ez a gyönyörű benne, hogy ezt a nagy szelektálást az életben egyszer kell megcsinálnod, kb. 6 hónap, és nem 0-24-ben, hanem ahogy lelkileg késznek érzed magad a következő kategóriára. Konmarizás közben átalakul a tárgyakhoz való viszonyod, sokkal kevesebbet is elégnek tartasz (de ez nem a minimalizmus), és vásárláskor nem raksz transzban minden akciós cuccot a kosaradba, mert “a bolondnak is megéri”, hanem átgondolod, hogy tényleg örömöd fogod-e benne lelni, vagy másnap már a kidobott pénz miatt fogsz bánkódni. Valamint a holmijaid átnézése közben pl. ráakadsz olyan ruhadarabokra, amikre éppen szükséged is lenne, de évekkel korábban úgy elraktad, hogy már nem is emlékszel rá.
– “Továbbra sem fogok origamit hajtogatni…” Nem origamit hajtogatunk, ez csak egy ésszerű hajtogatási mód, ami sokaknak bevált, de ha neked nem jön be, senki sem fog rádszólni. De gondolom, most is hajtogatod valahogy, nem csak úgy bedobálod.
De sokkal többet megtudnál a könyvekből, nem mindenféle olvasókon átszűrve 🙂 Elmesélhetem, hogy rossz ízű az osztriga, közben neked meg lehet, hogy ízlene, ha nem az én véleményemre támaszkodnál.
Köszönöm a választ. Tényleg más a két koncepció. Persze Marie rendrakási mániája mögött is lehet vmi pszichés probléma. És akkor csak a megközelítés más. Egyik az okot vizsgálja, a másik pedig az eredményt mutatja. Illetve az is lehet, hogy Marie kitűnő üzleti érzékkel rendelkezik. Hiszen evidenciákat használ úgy, hogy külön koncepciót gyárt hozzá, és rendszerbe helyezi. Mindannyiunknak vannak efféle rendszerei, csak nem vagyunk ilyen talpraesettek. Ez olyan, mint az ezotéria. Nagy divatja van. Amit magammal kapcsolatban írtam, az csak rám vonatkozik. Én tényleg nem tudom ezt így csinálni. És irónia is volt benne.
Én olvastam kb. 10 éve Polcz Alaine könyvét, azt hittem a rendcsinálásról ir. De aztán rájöttem, hogy az egyes emberek tulajdonságairól ir annak alapján, hogy veszik őt közre a tágyak ill. milyen rendben vagy rendetlenségben él. Nemrégen újra olvastam és sokmindenben igazat adok neki, igy lehet megismerni az embert. De az ő könyve nem a rend csinálásról szól! Marie Kondo mindkét könyvét olvastam és sokmindenben igazat adok neki. Eddigi életemben általában rendes voltam, sikerült diplomákat szereznem, gyerekeimet felnevelni, utazni stb. Ez még nem zárja ki, hogy ne akarjak rendet csinálni és egy csomó felesleges dolgot kidobni. Az origami hajtogatást van ahol jónak tartom, van ahol kevésbé. Tény, hogy többször el kellett olvasnom a könyvet, mire rájöttem a lényegre. Ezzel egyidejüleg Polcz Alaine könyveit is olvasom, mert szeretm.
Igen, vagyis remélem, h a könyvet olvasta. Ha nem gond, leírnád, h hol van félreértés? Végig gondolnám, és ha kell, helyesbítek. Persze, írok Neked a Polcz Alaine könyvről.
Ugye a barátnőd a könyvet olvasta, nem a “forrásokat”? Csak azért mert én pl. olvastam, és a megjegyzéseidben több félreértés is van. De ha nem érint meg a módszer, akkor nincs is szükséged rá, valószínűleg harmonikus, szerethető otthonod van, ahol jól érzed magad.
Írnál a Polcz Alaine könyvről is véleményt? (Ha még nem tetted meg.) Az nagyon érdekelne, mert én meg azt nem olvastam.
Polcz Alaine könyvét olvastam.
Nem olvastam, csak bele-beleolvastam. A barátnőm foglalta össze a lényeget. Én nem kritikát írtam a könyvéről, hanem véleményt a módszerről.
A források feltüntetése arra utal, hogy Marie Kondo könyveit nem is olvastad?
Ez velem is előfordult már, még akkor is, ha azt a dolgot esetleg évek óta kezembe sem vettem.
Ha kidobok valamit, az tuti, hogy párnapon belül kiderül, nem kellett volna, mert most épp arra lenne szükségem. (persze ez nem mindenre vonatkozik)