A mai bejegyzésem olvasása után garantált a bőgés. Irena, ahogy a korabeli sajtó nevezte: Varsó angyala, mintegy kétszer annyi életet mentett meg, mint Oskar Schindler. A világ akkor ismerte meg nevét, mikor négy kansasi diáklány 2006-ban – egy pályázatra – Élet egy üvegben címmel színdarabot írt az életéről.
Irena Sendler, Irena Krzyżanowska néven 1910. február 15-én született Otwockban. Édesapja, Stanislaw Krzyzanowski egy Varsó melletti kisvárosban orvosként dolgozott, a betegei többsége szegény zsidó családokból került ki. A kislány csupán hétéves volt, mikor édesapja meghalt. Amit tőle tanult, egész életét meghatározta: „Apám akkor halt meg, amikor hétéves voltam, de örökre eszembe véstem szavait, hogy ne nemzetiségük, fajuk, vagy vallásuk szerint osszuk fel az embereket. Az a döntő, hogy ki milyen ember. A második alaptétel, melyre gyermekkoromban megtanítottak: kötelesek vagyunk kinyújtani kezünket a fuldoklók, a bajba jutottak felé.”
Lengyelország megtámadása idején Irena a Szociális Jóléti Osztálynál dolgozott, amely Varsó több városrészében is étkezdéket üzemeltetett. A németek keményen megbüntették azokat, akik zsidó családokat segítettek. Az illegalitásban működő lengyel kormány a zsidók mentésére Zegota néven szervezetet hozott létre. Irena, Jolanta álnéven tagja volt a csoport gyermekeket mentő részlegének. Ő már a Zegota megalakulása előtt társaival több, mint háromezer hamis papírt juttatott el zsidó családokhoz, hogy azok elmenekülhessenek a nácik elől.
A németek, a bevonulás után a zsidó lakosságot elkezdték gettóba telepíteni. Varsóban 16 háztömbnyi területen 440.000 ember került csapdába. Sokan közülük az embertelen körülmények következtében, még a deportálás előtt meghaltak. A németek aggódtak a gettó lakói között tomboló tífusz és tuberkulózis járvány miatt. Féltek, hogy a betegség kitör a falak közül, emiatt szabad bejárást engedélyeztek a szociális munkásoknak. Irena így tudott élelmiszert és gyógyszert juttatni a pokoli körülmények között fogva tartott embereknek. Szolidaritásból ő is viselte a sárga csillagot. És miután nem tudta tétlenül nézni a kialakult helyzetet, elhatározta, hogy legalább a legkisebbeken megpróbál segíteni.
1942 júliusában a németek belekezdtek a Reinhard hadműveletbe, amely során 250 000 zsidót deportáltak Treblinkába. Irena mintegy kéttucat Zegota-tag nő segítségével hálózatot épített ki, és elkezdték kicsempészni a gyermekeket a gettóból. Koporsókban, ládákban juttatták ki a kicsiket, gyakran csatornákon, pincéken keresztül, néha benyugtatózva, nehogy az őrök gyanút fogjanak. Krumpliszsákban, mentőautókban elrejtett dobozokban, szerszámosládában bújt meg egy-egy kisbaba. Először csak az árva gyermekeket menekítették ki, de amikor bizonyossá vált, hogy a nácik végrehajtják a „Végső megoldás” tervét, menteni kezdték azokat is, akiknek még éltek a szülei. A gyermekeket gyermektelen pároknál, árvaházakban vagy egyházi intézményeknél helyezték el. Michal Glowinski életét is Irena mentette meg. A férfi később így mesélt róla: „Egy szervezési géniusz volt. Bár ő volt a legfiatalabb a szervezetben, képes volt gyors döntéseket hozni és senki sem kérdőjelezte meg azokat.” Összesen 2500 gyermek köszönhette az asszonynak az életét.
A későbbi családegyesítés érdekében Irena a gyermekek valódi és új személyazonosságát kódolva leírta, és az üveget, amelybe a dokumentumot tette, a német hadsereg egyik barakkja mellett lévő almafa tövében elásta. 1943. október 20 -án lebukott, és a Gestapo a hírhedt Pawiak börtönbe vitte. Három hónapig fogva tartották, megkínozták, majd halálra ítélték. Kezét, lábát eltörték, de ellenállt a kínzásnak, és nem adta ki a gyermekek adatait. Irena kivégzésével példát akartak statuálni mindenkinek, aki segíteni próbál a zsidó családoknak. Varsóban plakátokon hirdették ki a halálos ítéletét. A Zegotának szerencsére sikerült lefizetnie az őröket, ezért a lányt nem ölték meg, hanem összeverték és egy erdőben hagyták. A háború további részében rejtőzködve, álnéven élt, de továbbra is részt vett zsidók mentésében. Noha a háború után az iratokat átadta az illetékes zsidó szervezet képviselőinek, a családokat megsem sikerült egyesíteni. A legtöbb gyermek családja ugyanis életét veszítette Treblinka gázkamráiban. Sokan a befogadó szüleiknél maradtak, ötszázan Izraelben kezdtek új életet, további ötszázan pedig szétszéledtek a világban.
A szovjet hatalomátvétel után Irenát a kommunista kormány üldözte, mert kapcsolatban állt az emigráns lengyel kormánnyal. Bár emberek ezrein segített, a saját élete nem volt mentes a zűrzavartól. Irena még a háború előestéjén találkozott Stefan Zgrzembskivel, a románcukból született Janka lányuk. Feleségül azonban Meiczyslaw Sendlerhez ment. A háború után Irena elvált Sendlertől és hozzáment Stefan Zgrzembskihez. Jankán kívül még két gyermekük született, Andrzej, aki gyermekkorában elhunyt és Adam, aki felnőttként szívelégtelenségben halt meg. Irena 12 évvel később Stefantól is elvált, és újra összeházasodott Sendlerrel. Az asszony rengeteg ember életét mentette meg, a saját életét azonban nem tudta rendbe tenni. Második házassága Sendlerrel újfent nem sikerült.
Irena soha nem vásárolt semmit. Úgy gondolta, ha újra kitör a háború, úgyis minden megsemmisül. Férje volt az, aki könyveket, használati tárgyakat vett. A villámlástól és tűzijátéktól rettentően félt. Nem tudott egyedül aludni, csak ha tudta, más is tartózkodik a lakásban. Bár a háborúban hőstetteket hajtott végre, a hétköznapi életben nem tudott kiigazodni. A háború borzalmai nagyon megviselték.
Mikor Irena magával vitte a gyermekeket, érezte a szülők aggodalmát: ha a kicsik keresztény családokhoz kerülnek, teljesen elveszítik identitásukat. Talán úgy fognak felnőni, hogy tudomásuk sem lesz zsidó gyökereikről. Elzbieta Ficowska, akit Irena második lányaként szeretett, féléves volt, mikor egy dobozban sikerült kijuttatni a gettóból. 17 éves korában mondta el neki nevelőanyja a származása történetét. Szülei egy kis ezüstkanalat tettek mellé a dobozba, melybe a nevét és születési dátumát gravírozták. Ez a kiskanál és egy gyűrött babafotó, ami Elzbietát vér szerinti családjára emlékezteti. Néha ellátogat a zsinagógába, de nem találja ott a helyét, idegennek érzi magát. Megpróbálta megtalálni igazi szüleit, de nem akadt a nyomukra. Soha egy fényképet sem látott róluk. Egy interjúban így nyilatkozott: „Tulajdonképpen három anyám van: egy zsidó, akit nem ismerhettem, egy lengyel, aki felnevelt és Irena, akinek az életemet köszönhetem. Irena nemcsak minket mentett meg, hanem gyermekeinket és unokáinkat is, és minden utánunk jövő nemzedéket.” Michal Glowinski szerint sok megmentett gyermek lelkében hagyott nyomot a gettóban töltött idő: „Túl lehet élni a Holokausztot, de nem lehet elkerülni a hatásait.”
1965-ben a Jad Vasem a Világ Igazai közé jelölte Irenát, amit csak 1983-ban hagyott jóvá az izraeli Legfelsőbb Bíróság. Irena ekkor kapott először engedélyt a lengyel kormánytól, hogy elhagyhassa az országot. 2003. október 10-én megkapta Lengyelország legmagasabb civil kitüntetését, a Fehér Sas Érdemrendet. Az amerikai Lengyel Kulturális Centrumtól Jan Karski-díjat kapott. Munkáját levélben II. János Pál pápa is megköszönte. 2007-ben a lengyel szenátus is kitüntette, de 97 évesen már nem tudott elmenni a díj átadására.
2007-ben jelölték a Nobel békedíjra, melyet végül Al Gore kapott meg. Élete utolsó éveit tolószékben töltötte, a Gestapo kínzásai nem múltak el nyomtalanul. Varsó Újvárosában, az Irgalmas Testvérek által működtetett lakóotthonban élt. Családja, barátai gondoskodtak róla.
2008. május 12-én halt meg, 98 évesen. „A földi létem értelme minden megmentett gyermek, akinek segíteni tudtam. Arra neveltek, hogy segítsek az embereknek a bajban, tekintet nélkül vallásra és nemzetiségre. A hős szó nagyon idegesít engem. Ennek az ellenkezője igaz: nem vagyok hős, sőt, mélységes lelkiismeret furdalást érzek amiatt, hogy csak ennyit tudtam tenni.”
Életéről könyv és filmek is születtek.
FOLYT. KÖV.!
A róla készült film magyarul is megtalálható a YouTube-n
Források:
http://www.ertedvagyok.hu/106/106_25-26.pdf
https://hu.wikipedia.org/wiki/Irena_Sendler
https://hu.wikipedia.org/wiki/Irena_Sendler
http://www.auschwitz.dk/sendler.htm
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: