A színészet nagyasszonya, Judi Dench

Gyönyörű kép egy gyönyörű színésznőről. Judi Dench-et nemcsak én kedvelem nagyon, hanem Fehérvári Edit barátném is. Csodálatos színésznő, és egyben csodálatos nő is. Lenyűgöző, ahogy az öregséget viseli. A napokban egy videó keringett róla a FB-on, amelyben reppelt, és milyen humorosan. Filmjei közül a Philomena, a Csokoládé és a Marigold hotel 1-2. a kedvenceim. Gondoltam, ha már ennyire szeretjük, akkor kicsit jobban utánanézek az életének.

Judith Olivia Dench 1934. december 9-én született Yorkban, Angliában. Édesanyja Eleanora Olave Jones, édesapja Reginald Arthur Dench orvos. Bátyja, Jeffery Dench színész. Unokahúga, Emma Dench római történész és professzor. Judi a The Mount School-ban tanult. 1971. február 5-én hozzáment Michael Williams brit színészhez. 1972. szeptember 24-én megszületett Tara Cressida Williams nevű lányuk, akit a közönség Finty Williams néven ismer. Michael 2001. január 11-én tüdőrákban elhunyt.

Judy nem színészként, hanem divattervezőként kezdte pályafutását. A világot jelentő deszkákra 1957-ben Opheliaként lépett először, majd 1961-ben a Royal Shakespeare Company társulatának tagja lett. Legemlékezetesebb színpadi szerepei közé tartozik Júlia a Zeffirelli rendezte Shakespeare-darabban, ő volt a Kabaré londoni bemutatóján az első Sally Bowles, Lady Macbeth ruháját Trevor Nenn rendezésében vette magára. Játszott a West Enden, fellépett a londoni Nemzeti Színházban, a New York-i Broadwayn pedig megkapta a legrangosabb színházi elismerést, a Tony-díjat.

Filmvásznon a hatvanas évektől szerepel, 1965-ben a Four in the Morning című filmért a brit Oscarnak tartott BAFTA-díjjal tüntették ki. 1968-ban a Szentivánéji álom, 1978-ban a Macbeth, 1989-ben az V. Henrik Kenneth Branagh által rendezett filmes változatában aratott nagy sikert. A nemzetközi áttörést az 1986-ban készült Szoba kilátással hozta meg számára, a legismertebbé azonban akkor vált, amikor – túl a hatvanon – 1995-ben elvállalta az Aranyszem című James Bond-filmben M szerepét. Az addig hagyományosan férfiak által játszott titkosszolgálati főnököt olyan jól alakította, hogy a negyedik Bond-filmje után távozott Pierce Brosnan után Daniel Craig„főnöke” is ő lett. Összesen hét Bond-filmben szerepelt. Az akciófilmekben tett kirándulások csak intermezzot jelentettek a karrierjében, az ő igazi terepe a drámai szerepek alakítása maradt, a Mrs. Brown és a Szerelmes Shakespeare sikerét követően láthattuk még a Tea Mussolinivel, a Bunbury, a Csokoládé, az Iris – Egy csodálatos női elme, a Büszkeség és balítélet, az Egy botrány részletei filmekben. Szerepet vállalt Fellini 8 és 1/2 című klasszikusa nyomán született Kilenc című musicalben s több életrajzi filmben is: a J. Edgar – Az FBI embere című drámában a Szövetségi Nyomozóirodát megszervező Hoover anyját alakította s játszott a Marilyn Monroe életét feldolgozó, az Egy hét Marilynnel című alkotásban. 2011-ben a Keleti nyugalom – Marigold Hotel című dráma-vígjátékban Judit alakításáért legjobb színésznőnek jelölték a a Brit Független Film Díjra, illetve Golden Globe-díjra is. A film, amit a kritikusok is pozitívan fogadtak, a 134 millió dolláros bevételével még a készítőket is meglepte. A néhány évvel később leforgatott 2. részben is szerepelt.

A színésznő noha egyre több filmes feladatot kapott, a színpaddal soha nem szakított, a Szentivánéji álomban Titaniaként láthatták a nézők, majd az Alice Csodaországban című Lewis Carroll-regényt ihlető kislány életéről szóló, Alice és Peter című darabban lépett színre. Néhány éve egy Grimm-meséket feldolgozó iskolai színjátékban az óriásnak kölcsönözte a hangját. 2010-ben a brit színházlátogató közönség minden idők legnagyobb színésznőjének választotta meg, abban az évben a színházi világnapon az ő köszöntőjét olvasták fel világszerte.

Judi Dench-nek hét Oscar-jelölése volt, amelyből az elsőt 63 évesen kapta. Díjra azonban csak a második jelölését válthatta, 1998-ban: a legjobb női mellékszereplő díját úgy kapta meg, hogy a Szerelmes Shakespeare című filmben alig nyolc percet töltött I. Erzsébet királynőként a filmvásznon. Sokoldalúságát mutatja, hogy nemcsak drámai, hanem zenés vígjátékban (Mrs. Henderson bemutatja) is jelölték Oscarra. Legutóbb a Philomena – Határtalan szeretet című brit filmdrámában nyújtott alakításáért izgulhatott a gálán. A filmben, amely megtörtént eseményt dolgozott fel, egy anyát alakított, aki ötven év után indul házasságon kívül született, tőle elszakított fia keresésére. Sajnálom, hogy nem ő lett a befutó, megérdemelte volna. A napokban bemutatott új filmje a Viktória királynő és Abdul, különleges igaz történet egy szokatlan barátságról, Viktória királynő uralkodásának kései éveiből.

Férjével, Michael Williamsszel a nyolcvanas években közös sorozatuk futott a brit televíziókban. A színésznő összesen hét Laurence Olivier-díj, tíz BAFTA-díj, két Golden Globe-díj és egy Oscar-díj tulajdonosa. A brit színpadok királynője II. Erzsébet királynőtől 1988-ban megkapta a Dame címet (a lovagi cím női megfelelőjét), 2005-ben pedig a brit alattvalónak adományozható legnagyobb kitüntetést (Companion of Honor). Életművéért 2008-ban az Európai Filmakadémiától kapott elismerést. 2011-ben a világ filmművészetében játszott rendkívüli szerepéért Kristályglóbusz díjjal tüntették ki a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon, majd ugyanott 2017-ben életműdíjat kapott. A 2017. évi nyitógálán az életműdíjban részesülő színésznő szerényen és rokonszenvesen állt a sajtó elé, az elismerésről elmondta, hogy számára minden elnyert díj nemcsak meglepetés, de nagy megtiszteltetés is.

Idős kora ellenére sem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, bár szembetegsége miatt a forgatókönyveket a lánya vagy ügynöke olvassa fel neki. “Aktívnak kell maradnom. Nem vagyok jó társasága önmagamnak. Sosem voltam. Mindig a színészek jelentették a családot számomra.” Judi makuladegenerációban szenved, és az ő esetében a kórnak egy olyan fajtája alakult ki, amely a retina szöveteit károsítja és a látás elvesztéséhez vezet. Egy, a People magazinnak adott interjújában mondta el, hogy betegsége egyre súlyosabbá vált: rohamosan romló látása már nem csupán a szövegtanulásban, hanem a mindennapi életben is hátráltatja.

Én akkor zártam végérvényesen a szívembe, amikor olvastam, hogy a lányától, 81. születésnapjára egy tetkót kért és kapott ajándékba. Egész pontosan egy carpe diem feliratot a csuklójára. Mint mondta, mindig ez volt a mottója: használd ki a napod. Nekem is néhány nap múlva lesz a szülinapom, és én is ilyesmit kértem, csak a felirat lesz/lenne más…

FOLYT. KÖV.!