A lekvárkirálynő, ahogy az ínyencek nevezik, becsületes nevén Christine Ferber neve ma már világszerte ismert, elsősorban a különleges dzsemeket/lekvárokat kedvelők körében. Sztárséfek és cukrászok rendelik lekvárjait, sokan keresik fel személyesen is a francia és német határ szélen, egy kis – kimondhatatlan nevű – faluban, Niedermorschwihr – ben lévő boltját. Itt készíti finomabbnál finomabb édességeit.
Ferber asszonynak már a szülei és a nagyszülei is pékek, illetve cukrászok voltak. Christine-t az apja Brüsszelbe küldte cukrászatot tanulni, akkoriban ugyanis Franciaországban még nem vettek fel lányokat cukrásznak. A lekvárokat a saját maga által válogatott alapanyagokból, rézüstben főzi. Nem készít egyszerre négy kiló gyümölcsnél többet, mert szerinte így lesz tökéletes az állag és az íz. A termékeit nem nagyüzemi szinten, hanem a mai napig a szüleitől átvett kis manufaktúrában készíti. Christine a napot reggel 5-kor, az alapanyagok begyűjtésével/beszerzésével kezdi, majd 6-kor a cukrászműhelyben lát neki a feldolgozásnak. A lekvárfőzést egy kosár meggyel kezdte, amit ajándékba kapott. A lekvárt kis üvegekbe töltötte, hogy ezekkel is díszítse a kis boltot, hiszen ő elsősorban cukrász. Az elkészült meggylekvár azonban váratlan sikert aratott. A kiváló minőségű alapanyagokat már húsz éve a saját kertjéből, valamint a helyi gazdáktól, termelőktől szerzi be. A meggylekvár mellett például sütőtök-vanília, eper-bodzavirág, eper-menta-bors vagy málna-ibolya lekvárokat is készít. Szinte egész évben befőz. Az üvegeket mindig saját kezűleg tölti meg, a tetejükre pöttyös anyagot tesz, és szalaggal átköti. A Lekvárbiblia című könyvében 270 recept található, foglalkozik vadgyümölcsökkel (gesztenye, vadszeder, vadmálna, áfonya), egzotikus gyümölcsökkel, citrusfélékkel, a bogyósgyümölcsöknek (eper, málna, szeder, ribizli), az almatermésűeknek és csonthéjasoknak (őszibarack, birsalma, körte, sárgabarack) külön fejezetet szentel. Érdekességnek számítanak a veteményeskertből származó lekvárok (édesburgonya, zöldparadicsom, görög- és sárgadinnye) és az elfelejtett gyümölcsökről (bodzabogyó, naspolya, som) szóló részek is.
Christine szerint „nem szabad csalni, türelmesen kell bánni a gyümölcsökkel, hogy megőrizzék állagukat, színüket és ízüket, ahogy a zöldségekkel is, merthogy lekvárt azokból is lehet készíteni, a párosításoknak csak a képzelet szabhat határt. No meg az, hogy éppen minek van idénye, mert dolgozni kizárólag friss áruval érdemes. Igyekszem örömet szerezni magamnak, és ezt másokkal is megosztani”.
Kedvencei: a meggy- és a különleges ízű és illatú birsalmalekvár. Több könyve is megjelent már, amelyek itthon is megtalálhatóak, igaz többségében angol és francia nyelven.
Honlapja: www.christineferber.com. Szakmai tudását és hozzáértését mutatja, hogy ő az egyetlen hölgy, aki valaha nyerni tudott a rangos gasztronómiai versenyen, a Bocuse d’Oron.
Sárgabarack dzsem, fehércsokival és rummal 🙂
FOLYT. KÖV.!
Források:
http://www.christineferber.com/Christine-Ferber.html
http://magyarnarancs.hu/gasztro/a-gyumolcs-az-ur-105007
Lekvárkülönlegességek
http://www.hetek.hu/arcok/201308/egy_kosar_meggy_eleg_a_vilaghirhez
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: