Helena az 1800-as évek végén született Krakkóban. Orvosnak készült, ám az egyetemen hamar rájött, hogy a kórház mégsem neki való, ezért megbeszélte szüleivel, hogy abbahagyja a tanulmányait. Apja férjet választott számára, egy jó családból származó 35 éves özvegy személyében. Helenának nem fűlött a foga a házassághoz, ezért úgy döntött, hogy új lehetőségek után néz. Végül 1896-ban nincstelen bevándorlóként áthajózott Ausztráliába, ahol húsz évvel később ő lett a kozmetikai ipar császárnője, és egyúttal a világ első self-made milliomosnője.
Ausztráliában egy távoli nagynénjéhez költözött Queenslandbe. Angolul alig beszélt, és a pénz sem vetette fel. Tőkéje mindössze az édesanyja által csomagolt 12 üveg házilag kevert krém volt, melyeket egyesével eladott. A különleges krémekre egyre többen felfigyeltek. Emiatt aztán egyre többet rendelt otthonról. Miután azonban Európából Ausztráliába csomagot küldeni nem volt olcsó mulatság, elhatározta, hogy egyszerűbb, ha kitanulja a krémgyártás csínját-bínját. Kérésére édesanyja elárulta neki a titkos recepteket. A krém alapja a büdös gyapjúzsír volt. Ezt a kellemetlen szagot levendulával, mandulaolajjal és egyéb fűszerekkel enyhítették. Helena orvosi tanulmányai alatt némi kémiai tudásra is szert tett, így lassan, de biztosan elkezdte nagyobb mennyiségben kikeverni az egyre népszerűbb krémet. Eleinte nem mert értük magas árat kérni, de hamar rájött, hogy a nők számára valamiért sokkal vonzóbb a drága kence. Emiatt aztán a 10 pennyből előállítható krémet, 6 schillingért árulta, és láss csudát, vitték, mint a cukrot. Rövid idő alatt óriási profitra tett szert! A krém Créme de Valaze – a Kárpátokból – néven került piacra. Népszerűségét nem kizárólag a minőség, inkább a lehengerlő marketingnek köszönhette.
Helena ezek után újabb és újabb krémcsaládokat dolgozott ki, amelyek ugyancsak sikeresek lettek. Sydney volt a következő állomás, ahol boltot nyitott. Egy éven belül megnyílt a londoni “Helena Rubinstein’s Salon de Beauté Valaze”, amelyet már szinte megállíthatatlanul követett a párizsi. Az első világháború kitörése után férjével és két kicsi fiukkal Amerikába költöztek, ahol sorra hódította meg az államokat. Helena boltjai azonban nem pusztán üzletek voltak, hanem szépségápolási komplexumok. Rubinstein elsőként ismerte fel, hogy jó marketinggel el lehet érni, hogy bármit komolyan vegyenek, illetve luxusnak tekintsenek!
Nemzetközileg is kimagaslóan egyedi programja az “Egy nap szépség” volt. A beérkező vendég bőrét “elemezték” majd “megfelelő ápolási rutint” írtak elő – na persze szigorúan tudományos alapon…A szalonban a legkülönfélébb állomásokra küldhették a pácienst: szolárium, agyag- és habfürdő, valamint mindenféle arcpakolások és masszázsok várták a hölgyeket.
1939-ben kidolgozta a vízálló szempillaspirált, amelyet a New Yorkban megrendezett világkiállításon mutatott be. Ő volt az első, aki felhívta a figyelmet a napozás veszélyeire, majd a ’40-es években előrukkolt az első önbarnítóval is, melyet Folyékony Napsütés névre keresztelt. 1957-ben előállt a világ legelső tubusos szempillaspiráljával. Még 1941-ben a Park Avenuen szeretett volna lakást venni, de az akkori törvények nem tették lehetővé neki, zsidó származása miatt. Mivel lakást nem vehetett, Helena megvette az egész épületet, és így beköltözhetett abba a lakásba, amibe eredetileg szeretett volna.
Sikeréhez hozzájárult, hogy a háború után a nők egyre nagyobb szerepet kaptak a gazdasági életben és egyre többen vállaltak munkát. Így szívesen kényeztették magukat egy-egy kimerítő nap után a szalonokban, meg aztán az ápolt hölgyeket szívesebben alkalmazták a munkáltatók. Helena 1928-ban eladta cégét a Lehmann testvéreknek 7.3 millió dollárért, (ma körülbelül 90 millió dollár) amit a nagy világgazdasági válságnak köszönhetően, rövidesen 1 millió dollárért visszavásárolt. Élete végéig dolgozott, 92 éves korában hunyt el New Yorkban. Függetlenül attól, hogy a világ egyik leggazdagabb nőjeként tarthatjuk számon, bizonyos dolgokban igenis szűkmarkú volt: minden nap csomagolt magának ebédet.
Élete utolsó napjaiban betörtek lakásába és a rablók pisztolyt nyomva halántékához, követelték a széf kódját, ám Helena Rubinstein megtagadta, mondván, hogy megölhetik, de nem adja oda azt, ami az övé. A rablók üres kézzel távoztak.
FOLYT. KÖV.!
Források:
http://www.lafemme.hu/emberek/279_nincs_csunya_no_csak_lusta
https://en.wikipedia.org/wiki/Helena_Rubinstein
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: