Egy ideje morfondírozok azon, hogy nekilátok szortírozni a könyveinket, mert lássuk be, nagy része már csak porfogó. Van egy könyvespolcom, ahol a kedvenc könyveimet tartom, amelyeket elolvasok újra és újra. Azontúl már majdnem mindig ebookot használok, hál’ Istennek egyre több könyv beszerezhető elektronikus formában is. Újságot kizárólag tableten/laptopon olvasok. Ha körbenézek abban a szobában, ahol a legtöbb időt töltjük, és arra gondolok, hogy közeledik a karácsony előtti nagytakarítás, kétségbeesek. Könyvek, képek, csöbrök, gyertyák, dobozok, napszemcsik stb. Ilyenkor elhatározom, hogy most aztán szortírozni fogok, majd óriási lendülettel nekiveselkedek, egyenként kezembe veszem a tárgyakat: “ezt ne, mert egy gimis osztálytársamtól kaptam, azt ne, mert azt Amerikában vettem, amazt azért nem, mert Domi rajzolta szülinapomra”, és szép lassan, minden visszakerül a helyére. Nem sorolom tovább, így megy ez a DVD-k, ruhák, táskák, cipők esetében is. És, hogy ebből mi következik? Néhány hete olvastam a japán minimalizmusról, az jutatta eszembe a közelgő nagytakarítást, majd lassan tovább gondoltam.
A japán stílus sokkal több, mint néhány leegyszerűsített bútor, sallangmentes lakás, stílusuk alapja a zen buddhizmus. A zen egyszerűségre tanít és megmutatja, hogyan tudunk megszabadulni a felesleges dolgoktól. Rendezett, letisztult környezet megteremtésére ösztönöz. A japán lakásokban nincs sok bútor, nagyon kevés a forma, letisztult vonalvezetés, nyugalmasság a jellemző. Azokat a berendezési tárgyakat kedvelik, amelyeket lehet mozgatni, összecsukni, egymásba helyezni, a szem elől gyorsan el lehet tüntetni. A tárgyak és a bútorok általában több funkciót látnak el, és használat után gyorsan összecsomagolhatók. A hálószoba például pillanatok alatt nappalivá alakítható az alvószőnyegek feltekerésével, és a nappali berendezési tárgyainak kipakolásával, melyeket a szekrényben tárolnak. A szobákban a kisasztal vagy ládika van a központban, a fotelek helyett nagyméretű, kényelmes ülőpárnákat használnak. Japán jellegzetesség a mai is használt papírfal, amely térelválasztó funkciót tölt be. A hálószoba elmaradhatatlan berendezési tárgya a rizslámpa.
Fumio Sasaki huszonkét négyzetméteres lakásában nincs sokkal több, mint egy asztal és egy japán matracágy. „Minimalista lettem, így végre azok a dolgok kerülhetnek a felszínre az életemben, amiket igazán szeretek.” A fiatalembernek három inge, négy nadrágja és négy pár zoknija van, ezeken felül a legfontosabb tisztálkodási és háztartási szerek. Valaha tekintélyes DVD-, könyv- és CD-gyűjteménye volt, de két éve megunta a felhalmozást: új életet kezdett, ma pedig már csak a legszükségesebbnek ítélt dolgokat birtokolja. Elmondása szerint élete sokkal szabadabbá vált. A kevesebb több, állítja egyre több japán. Az új minimalistákat az említett zen buddhizmus inspirálja: igyekeznek kikerülni a fogyasztás bűvöletéből, birtoklásvágyukat lehetőleg a minimálisra csökkentve. A zen természetes öröksége a lecsupaszított világlátás, az egyszerűség és a gondolatok megtisztítása. A 41 éves japán író, Naoki Numahata ezt így látja: „Nyugaton egy tér betöltése azt jelenti, hogy tárgyakat helyezel el. De Japánban, például a teaszertartásokon vagy a zenben a dolgokat befejezetlenül hagyjuk, hogy azokat az ember képzelete egészíthesse ki, tegye teljessé.”
A nyugati emberek eleve minimalistának tartják az átlagos, hétköznapi japán életet is: a kisméretű lakásokban hagyományosan többféle célokat szolgálnak az egyes helyiségek, ezért szükséges, hogy a szobák kialakítása ezt könnyen lehetővé tegye. Ennek a zen elveken túl van egy másik oka is: Japánban gyakoriak a földrengések, és az ilyenkor keletkező sérülések majdnem felét a lezuhanó tárgyak okozzák. Mindezek ellenére azért a japánok nagy része is éppúgy szereti magát különféle tárgyakkal körbevenni, mint a mi. Az új divat azonban hódít, ám vannak, akiknek nem tetszik. Kételyeikkel nagyon is valóságos problémát feszegetnek. Vajon miként fog hatni ez a börtönszerű élet a mindennapokra, nem fogja-e inkább beszűkíteni a gondolkodásmódot? A minimalizmushívők szerint, noha sivárnak tűnhet az élet tárgyak nélkül, de rendelkezésre állnak azok a technikai eszközök, melyekkel pótolhatóak a könyvek, DVD-k, CD-k, ezáltal a színház, a mozi… De a kütyükkel pótolhatóak-e a perszonális kapcsolatok, a barátságok? És kérdés az is, hogy ha az összes minket körülvevő “limlomtól” megszabadulunk, nem leszünk e szegényebbek?
Lehet, hogy ez pusztán üres fecsegés, és csak elméleteket gyártok ahhoz, hogy újfent megússzam a rám váró lomtalanítást. 🙂
FOLYT. KÖV.!
Források:
https://www.ridikul.hu/2016/08/21/segit-kiszurni-az-eletbol-a-lenyeget/
https://mno.hu/kulfold/harom-polo-es-negy-nadrag-tobb-nem-is-kell-1348142
https://online-lakberendezes.hu/a-minimalizmus-ihletoje-a-japan-stilus/
http://urbanplayer.hu/dizajn/japan-minimalizmus/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: