“Szent Búbánat, a félreértések védszentje.” A Búbánat nevet Jókai fordította a német “gond, bánat” jelentésű Kümmernis (der Kummer) névből, mivel a szerencsétlen szentet többek között ezen a néven tisztelték. Legismertebb neve Szent Wilgefortis ( az “erős szűz” jelentésű virgo fortis szóösszetételből eredeztetik). Igazából ezen a néven nem avattak szentté senkit.
Nem vagyok nagy ismerője a katolikus női szenteknek, inkább csak a híresebbeket ismerem, mint például Szent Rita (egy barátnőm kedvenc szentje), Avilai Szent Teréz, Lisieuxi Szent Teréz. Ám Szent Wilgefortis nevét nem hallottam ezidáig. Nem is lenne különösebben érdekes az élettörténete, ha egy mai is meglévő problémával nem lehetne kapcsolatba hozni. És ez pedig az anorexia nervosa nevű pszichiátriai betegség. Sok fiatal lány küzd anorexiával, ami elsősorban (de nem kizárólag) a média által preferált kórosan sovány nőideáloknak köszönhető. Fogyj le, hogy jó állásod legyen, fogyj le, hogy celeb lehess! Fogyj le, mert kizárólag a külső számít! Ne egyél lehetőleg semmit és abból se sokat, és akkor megkapsz pénzt, paripát, fegyvert! Ezzel nem a “zabáld fel az életedet!”programot, inkább az egészséges középutat tartom követendőnek! Meg hát, hogy nem a külső számít (remélem)!
És akkor térjünk a lényegre! A szent leányzó legendájának alapja egy tévedés: a Volto Santo (lat.”szent arc”) néven tisztelt feszületen Krisztus látható övvel megkötött köntösben. Magát a keresztet Nikodémus kezdte el faragni, de egy angyal volt, aki befejezte a művet, épp ezért igen nagy tiszteletnek örvendett és Lucca városában szentélyt is építettek a tiszteletére. Gyertyafényes körmenettel tisztelegtek előtte, melynek Luminaria volt a neve. A későbbi korok viszont másképp ábrázolták a megfeszített Krisztust és lassan magyarázatra szorult a nagy tiszteletnek örvendő, ám különössé vált feszület. A magyarázat egyszerűvé vált: egy női szentről lesz szó, azért a köntös. No, de a szakáll?
A legenda szerint Wilgefortis egy portugál király hetedik leánya volt. Amikor lány megtudta, hogy apja Szicília szaracén királyának szánta feleségül, megrettent, hiszen ő már szüzességi fogadalmat tett Istennek. A legenda néhány verziója arról is tud, hogy apja megpróbált vérfertőző szándékkal közeledni hozzá. A lány a szülői nyomás alatt szenvedve Istenhez imádkozott, hogy valahogyan megmeneküljön a nem kívánt házasságtól. Kemény böjtbe fogott, aszketikus gyakorlatokkal sanyargatta magát, és arra kérte Istent, hogy vegye el szépségét. Wilgefortis szőrös külsejét meglátva Szicília királya visszavonta házassági ajánlatát. Apja ekkor lánya ellen fordult és dühében keresztre feszítette.
A legenda 700 és 1000 körül keletkezett Portugáliában és 1200-ig nem is vált szélesebb körben ismertté. Ekkor azonban gyorsan elterjedt, de mindenhol más néven: Németországban Kümmernis, Hollandiában Ontkommena, Spanyolországban pedig Szent Liberata volt a keresztrefeszített szűz neve.
Itt nem arról van szó, hogy egy szentnek több neve volt, hanem mások is éltek egy időben hasonló kórtörténettel. Európában a középkorban szokás volt, hogy a házassági szándékot az első havi vérzés megjelenésével együtt jelentsék be. A jó családból származó Wilgefortis éppen elérte a pubertást. A legenda kihangsúlyozza az apa és lánya közötti kulturális és etikai különbséget (ezt mutatja a vérfertőzésről szóló monda). Az ellentét a keresztrefeszítésben éri el a csúcspontját, amit a kegyetlen apa családja támogatásával visz végbe.
A Wilgefortis-kultuszt a kor orvoslásából lehet megérteni. Az anorexia nervosát először arab orvosok írták le, de az Egyház visszautasította az iszlám kultúrából származó diagnózist. A névadás azt a gondolatot tükrözi, hogy ő az erős szűz (Virgo Fortis), aki megszabadult a kíntól és aggódástól (Kümmernis). Olyan nőnek tartották, aki megfosztotta magát a női gondoktól (pl. menstruáció). Portugáliában a szexuális problémákkal küszködő nők védelmezője volt. A legérdekesebb a legendában, hogy nemcsak az anorexia tüneteit írja le pontosan, de azokat a pszichés félelmeket is, amelyek ezt a betegséget kísérik.
A kór pszichológiai jellemzője, hogy a beteg fél a normális testsúlyától és hajszálvékony szeretne lenni. Egyfajta morbid félelem él benne a kövérségtől. Ez olyan viselkedéssel társul, amellyel jelentős súlyvesztést ér el, majd ebből adódóan az endokrinológiai következmények is megjelennek a testén. Néhány páciensnél a hormonális egyensúly elvesztése abban nyilvánul meg, hogy szőrnövekedés indul meg a felső ajak fölött és az állon. A haj elvékonyodik és kihullhat, emiatt minden más arcszőrzet hangsúlyossá válik a beteg megjelenésében.
Ma az anorexiát az érzelmek, a család és a társadalom által előidézett kombinált tünetegyüttesként írjuk le, de a középkori Európában ez csodának tűnt. Szent Wilgefortis alakja tehát nem fiktív szentet takar, hanem egy erkölcsi dilemmában az éhezést és vértanúságot vállaló királylányt és sorstársait. Summa summarum adott volt egy létező pszichés betegség, amelyhez hozzárendeltek egy legendát, majd az áldozatot azonosították egy korai Krisztus ábrázolással. Hmm.
FOLYT. KÖV.!
Források:
http://kamalduli.blogspot.hu/2010/07/szent-wilgefortis-az-egyhaz.html
http://szakramentum.blogspot.hu/2014/09/szent-bubanat.html
Bosch-jubileum a művész szülővárosában
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: