Őszintén szólva fogalmam sincs, hány éves lenne Horn Mici. December 31-én az őt alakító színésznő, Ruttkai Éva lenne 90 éves, aki már 31 éve nincs köztünk. A bejegyzés címe pedig azért utal az Abigélben szereplő rejtélyes dívára, mert így összeköthettem Ruttkai Évát a Horn Micit megálmodó Szabó Magdával, akinek 2017-ben ünnepeljük a 100. születésnapját.
De térjünk vissza Ruttkai Évára (születési nevén Russ Éva), aki 1927. december 31-én született Budapesten. Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész. Ruttkai Ottó és Ruttkai Iván testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa és a ma napig emlékét ápoló Gábor Júlia édesanyja. Még nem volt hároméves, amikor először szerepelt színpadon a Lakner-féle gyermekszínházban egymondatos szerepével: „Parancsolj velem, Tündérkirálynő!”. Hevesi Sándor rendező dicsérő szavainak köszönhető, hogy végül színésznő lett belőle: „Kislány, ha nem bízod el magad, belőled nagyon jó színésznő lesz.” 1944 októberétől decemberig Eőry Kató színésznőnél talál menedéket édesanyjával a deportálás elől. Később Eőry Kató lányának irataival menekül tovább egy biztonságosabb helyre.
1945-ben verset mondott a Zeneakadémián, amikor felfigyelt rá Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója, és leszerződtette. Három hónappal később Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált (a beteg Tolnay Klári helyett). 1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színházban játszott, ahol klasszikus darabok sorában szerepelt. Ekkor szerettek egymásba a kor ünnepelt színészével, Gábor Miklóssal, akivel 1950-ben összeházasodtak, és 1953-ban megszületett Júlia lányuk.
1951-ben visszatért a Vígszínházhoz, amelynek haláláig tagja is maradt. A korabeli kritikák tanúsága és a közönség emlékezete szerint A néma levente Ziliája, A Háború és béke Natasája, a Szent Johanna és a Rómeó és Júlia címszerepe (oldalán Latinovits Zoltánnal) ugyanolyan feledhetetlen volt, mint a Vízkeresztben, A makrancos hölgyben vagy a Sirályban nyújtott alakítása. Emlékezetes maradt játéka – már nagybetegen – Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című drámájának címszerepében is.
Több mint félszáz filmet forgatott, köztük a Budapesti tavasz, az Egy pikoló világos, a Butaságom története, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, az Utazás a koponyám körül, a Szindbád, s utolsó munkája, az Idő van című filmek sikerében nagy része volt.
1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci próbáin találkozott Latinovits Zoltánnal, akivel egymásba szerettek, és a férfi haláláig együtt is éltek. Ahogy Ruttkai Éva egy késői visszaemlékezésében elmondta: „Téptük egymást, de mi értettük egymást legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő…”. Utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt Bellon Gyöngéd kötelék című darabjában 1986. április 24-én. 1986. szeptember 27-én hunyt el Budapesten.
Én ugyancsak 1986-ban, a Gothár Péter rendezésében bemutatott Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabban láttam utoljára, ő alakította Claire Zachanassiant. Ekkor már nagyon beteg, a hangja erőtlen és rekedt, az egyik karját nem tudta használni, de mindezek ellenére a játéka erős és átütő volt. Akik még emlékeznek rá, nem véletlenül mondják róla, hogy a színésznők színésznője. Gyönyörű, tehetséges, nőies és – sikeres. Natasa, Júlia, Zília, Nyina, Mása – eljátszott mindent, egészen az öreg hölgyig. Ruttkai Éva megkérdőjelezhetetlenül a legeslegnagyobbak egyike volt.
FOLYT. KÖV. !