Karácsony közeledtével egyre nagyobb a tülekedés, nyomakodás a boltokban, az utcákon. Óriási divatja van a csilivili adventi vásároknak is. Pedig milyen ellentmondás feszül már magában a fogalomban is: “adventi vásár”. És mennyire nem erről szól ez az ünnep. Na, de nem szeretnék tovább moralizálni. Az efféle őrültségnek számomra az összes pozitív hozadéka a megszaporodott adomány- és ételosztás. Hál’Istennek ilyenkor “bódog bódogtalan” gyűjt, oszt. Kevés azonban az olyan szervezet, egyház, amelyik nem csak ilyenkor, kampányszerűen gondoskodik a mélyszegénységben élőkről. Ilyenek például a krisnások, a máltaiak…. És akkor meg is érkeztünk a mai választottamhoz.
A “Budapest angyalának” és “Európa legjobb koldusának” elnevezett Csilla von Boeselager 1941-ben, Fényes Csilla néven született Budapesten. Négy éves volt, amikor a család elment Magyarországról. Két bajorországi menekülttáborban töltött év után Venezuelában telepedtek le, ahol rendkívül szerény körülmények között éltek. Csilla Caracasban, a ferences nővérek iskolájában tanult, majd az USA-ban vegyész diplomát szerzett. Ezt követően amerikai cégeknél dolgozott, többek között New Yorkban a Shellnél. 1971-ben Frankfurtban vállalt állást, és attól kezdve Németországban élt. Néhány évvel később férjhez ment Wolfhard von Boeselager vesztfáliai nagybirtokoshoz. Két lányukkal és örökbe fogadott fiúkkal az arnsbergi kastélyban éltek.
Az első Magyarországra induló segélyszállítmányt az 1980-as évek végén szervezte. 1989 februárjában Kozma Imre atyával megalapították a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, amely rövid időn belül a legnagyobb nem kormányzati kezdeményezésű karitatív szervezetté nőtte ki magát. A Szeretetszolgálat közvetve több ezer embert tudott megmozgatni Magyarországon, ami 80 helyi szervezet létrehozását jelentette, személyesen megkeresve, meggyőzve a helyi csoportok rátermett, elkötelezett, későbbi vezetőit.
A magyarországival párhuzamosan a német helyi szervezetek kiépítésén is fáradozott, ahol az adományokat (ruhaneműket, élelmiszert, bútort, vagy akár orvosi eszközöket is) gyűjtötték, a célnak megfelelően válogatták, majd küldték tovább a rászorulóknak. Kezdeményezése alapján ’89 augusztusában a zugligeti plébánia udvarán tábort hoztak létre a keletnémet menekültek részére, ahol az önkéntesek mintegy tízezer emberről gondoskodtak. Még az év karácsonyán, a romániai forradalom idején szintén önkéntesek siettek az országba a rászorulók támogatására. Két évvel később a Jugoszláviában kirobbant dél-szláv háborúban segítették a lakosság menekülését a háború szörnyűségei elől. Az adományozók bizalmára támaszkodva 1990 óta intenzíven gyűjtötte a pénzadományokat is, hogy a lehető legszélesebb körben, és a lehető leghosszabb ideig tudjon segítséget nyújtani Kelet-Európa új demokráciái számára. 1999-ben. `Egy márkát Magyarországért` jelszóval gyűjtőakciót kezdeményezett Németországban, valamint megalapította az Osteuropa-Hilfe (Kelet-Európa-segítség) elnevezésű alapítványt, hogy támogatni tudja a rászorulókat. A ma már több száz taggal rendelkező szervezet részben még az általa elindított projekteket folytatja tovább Magyarországon és a környező országokban. A bárónőnél 1988-ban rákot diagnosztizáltak, de ő még a kórházi kezeléseit is adománygyűjtésre használta fel. Környezete semmit nem vett észre betegségből. Őszinte elkötelezettségének és nagyszerű szervezőkészségének köszönhetően kapta a már említett Budapest angyala és Európa legjobb koldusa neveket. Annak ellenére, hogy betegsége egyre súlyosabbá vált, ő tovább dolgozott. Még néhány nappal az 1994. február 23-án bekövetkezett halála előtt is tárgyalásokat folytatott és telefonon szervezte az adományozókkal, a segítőkkel a munkát. Halála óriási veszteség volt. Barátai közül néhányan azon fáradoztak, hogyan tudnák az Osteuropa-Hilfe sikeres munkáját az alapító akaratának és szellemiségének megfelelően folytatni. A bárónő férje, Wolfhard von Boeselager elfoglaltságai ellenére elvállalta az elnöki feladatokat, ami nem kis munkát jelentett. Az Osteuropa-Hilfe sikerének a kulcsa, hogy az államtól, egyháztól független szervezet tagjai társadalmi munkában dolgoznak. Barátai így emlékeznek rá: “mindig a legjobbat akaró, a segítségnyújtás terén kompromisszumot nem ismerő, különleges, pozitív kisugárzással rendelkező volt, akinek erejéből, hitéből, lelkesedéséből mindenki, akivel csak találkozott, töltekezni tudott.” Műve és szellemisége tovább él, hála munkatársainak, barátainak, családjának. Ha bármikor meglátom a máltai keresztet, mindig eszembe jut.
FOLYT.KÖV.!
Források:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/memoriam-csilla-von-boeselager
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=13671
https://en.wikipedia.org/wiki/Csilla_von_Boeselager
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: