2017 legjobb női séfjének a szlovén Ana Rost választották. 1972-es születésű asszony serdülőkorában síelt, sőt, tagja volt a nemzeti válogatottnak is. 18 évesen Olaszországba ment főiskolára: mivel öt nyelven beszél, diplomáciai pályára készült. Egészen addig ez volt a terve, míg nem találkozott későbbi férjével, Valter Kramerrel. Ezt követően Ana a diplomáciai helyett a gasztronómiát választotta, ugyanis a házaspár átvette Valter családjának az olasz határ közelében működő éttermét és szállodáját. A Hisa Frankó (Frankó háza) eredeti épületét 1868-ban emelték, s egy legenda szerint itt írta Hemingway a Búcsú a fegyverektől című regényét. Mivel Valter már képzett sommelier volt, ő a boroslészleget vezeti, Anáé pedig a konyha, melynek alapanyagai: a hegyvidéki legelőkön tartott állatok húsa, az erdők-mezők ehető növényei és gyümölcsei, a vadak, halak és a helyi termelők tejtermékei. Szakmai előképzettség nélkül első lépésben a mama, nagymama és az anyós családias hagyományaira támaszkodott: tőlük tanulta meg az alapokat, hogyan kell húst bontani és tisztítani, tésztát gyúrni és nyújtani, kenyeret sütni (a mai napig maga süti az étterem kenyerét). Családi kapcsolat révén magánórákat vett egy olasz szakácsoktatótól is, és ettől kezdve folyamatosan képezte magát. Kizárólag helyi és eredeti termékekkel, és nem a trendeket vagy a divatot követve, kiváló alapanyagokkal, elsősorban azokkal, amelyek a ház körül teremnek, illetve, amelyek a szomszéd kertjében. Ott talált például remek csicsókát. Amit a szomszéd gazda addig kizárólag a disznók etetésére használt, az idővel kapóssá vált, újra felfedezték mások is. A hagyományok életben tartása Ana missziója lett. „Járjuk a falvakat és a tanyákat, keressük az öregeket, akik még emlékeznek a régi módszerekre. Találtunk egy 80 éves nénit, aki még úgy fermentálta a túrót, ahogy a régiek. Azt mondtuk neki: csinálja csak tovább, az egészet felvásároljuk.
Az asszony napi 18 órákat dolgozik a konyhán. “Az utóbbi pár évben rájöttem, hogy még ebben az őrült hajtásban is a gyerekeimet és a családomat teszem az első helyre, akárki elé.”-vallja.
***
Krémes csirkemájbonbon levelestésztára és vöröskáposztára tálalva.
Az első hivatalos „fellépéséről” a lengyelországi Cook It Raw-on, az alábbiakat meséli: lekéstem a gépemet, majd emiatt a sajtótájékoztatót. Aztán ruhástól beleestem a folyóba – újságírók hada és fotósok emlékezhetnek a pillanatra. Amikor főztem és éppen a húst vágtam fel, egy kutya felugrott az asztalra és megharapta a kezemet, irány az orvos. Másnap az utolsó vacsorát készítettem elő (férfi) séfkollégákkal: ők bogyós gyümölcsöket készítettek én retket. Közben egy méh berepült a konyhába és addig-addig körözött a fejem körül, míg végül megcsípett, és nekem, életemben először komoly allergiás tüneteim lettek a csípéstől. De a vacsora jól sikerült. Így mutatkoztam be a férfi séfek komoly világában.
Amikor a The World’s 50 Best Restaurant a világ legjobb női séfjének is kikiáltotta, ezt mondta:
„Nem visz közelebb az emancipációhoz, ha külön díjakat adunk a nőknek. Ez a színészetben működik, más területen nem. Talán a női festőknek van külön múzeum? A konyhán dolgoztak fiúk, akiknek túl nehéz volt a munka, a lányok jobban bírták. A vendéget nem érdekli, milyen nemű a séf. Csak az, ami a tányérjára kerül.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: