Erin Brockovich 1996-ban Amerika történetének legnagyobb környezetszennyezési botrányát kirobbantva 333 millió dollár kártérítéshez juttatta Hinkley városka lakóit.
A filmben Julia Roberts játszotta a címszerepet. Erin állítólag nem különösebben kedvelte a filmet, hiszen ő sosem használta szexuális eszközként a dekoltázsát a cég ellen folytatott küzdelemben.
Erin Brockovich, a háromgyermekes, egyedülálló anya annak idején ügyvédje, Ed Masry irodájában talált adminisztrátori állást. Munkája közben bukkant bizonyítékokra a Pacific Gas and Electric nevű amerikai nagyvállalat ellen, amely hosszú évek óta mérgezte a helyi vízforrásokat, a környék lakói közül sokaknak okozva súlyos, gyógyíthatatlan betegségeket. Erin és az ügyvéd felkarolták Hinkley ügyét és megnyerték a cég ellen indított kártérítési pert. A kisváros lakói, az ügyvéd és maga Erin is Steven Soderbergh filmje és benne Julia Roberts Oscar-díjjal jutalmazott alakítása révén váltak világszerte ismertté.
A valódi Erin a filmnek köszönhető olyan népszerű lett, hogy azóta saját tévéshow-ját vezeti, előadásokat tart és egy önéletrajzi munkát is megjelentetett Nekem elhihetik: az élet küzdelem, de győzhetünk címmel.
Tevékenységét tovább folytatva egy újabb környezetszennyezési üggyel kezdett foglalkozni. Erin és főnöke, Ed Masry bírósági keresete szerint a Beverly Hills-i középiskola alatt található olajkutak által kibocsátott mérgező gázok okozták a környéken a 70-es évek óta előfordult 216 Hodgkin-kóros, non-Hodgkin szindrómás és pajzsmirigyrákos esetet. Ez az arány hússzor magasabb az országos átlagnál. Az asszony érdeklődését a kilencvenes évek elején a helyi középiskolában végzett Lori Moss esete keltette fel, akinél előbb Hodgkin-kórt, majd néhány évvel utána pajzsmirigyrákot diagnosztizáltak. Amikor Brockovich találkozót szervezett a potenciális felperesek számára, több mint 600 volt Beverly Hills-i diák jelentkezett, akiknek Mosséhoz hasonló tünetei voltak. Noha mindenki tudta, hogy Beverly Hills-ben olajat fúrnak, a környék lakói a vállalkozás tényleges méreteivel nem voltak tisztában. Az iskola alatt 18 működő olajkút és földgázpumpa működött, s egy nagy feldolgozóegység, amely a földgázt közvetlenül a helyi csővezetékekbe továbbította. Az iskola főfelügyelője szerint a levegő mérgezettsége bőven az állam által megállapított biztonsági határszint alatt volt. Az egészségügyi szakértők cáfolták a vádakat azzal az indokkal, hogy a három megfigyelt ráktípust még sosem hozták összefüggésbe semmilyen petróleumszármazékkal. Brockovich azonban megingathatatlan volt. “Háromszáz rákos beteg áll előttem, az iskola alatt pedig olajkitermelő berendezés működik vagy működött. Nem kell nagy tudósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, a kettő összefügg” – mondta.
A helyszínt egy olyan cég bérelte, amely 2000-ben díjat nyert azért, mert megengedte, hogy halálos betegségekben szenvedő gyermekek színes burkolatot építsenek a campus melletti fúrótorony köré. Az óriási építmény, amelyre a gyerekek virágokat festettek, a “Remény Tornya” néven vált ismertté. Tudomásom szerint Erin ezt a pert is megnyerte, ezért talán erről a történetről is már múlt időben beszélhetünk.
2009 júniusában a texasi Midland tartományban talált fertőzött víz ügyét karolta fel. Hatalmas mennyiségű hexavalens krómot találtak a terület több mint 40 lakója által használt vízben. Ez a történet kísértetiesen hasonlít a filmben megismertre, Brockovich véleménye szerint “az egyetlen különbség itt és Hinkley között az, hogy magasabb szinteket láttam itt, mint Hinkleyben.”
Erin a mai napig nem hagyta abba korábbi tevékenységét, aktívan részt vesz különböző környezetszenyezéssel kapcsolatos ügyek felgöngyölítésében.
FOLYT. KÖV.!
Források:
popzcineblog.blog.hu; hvg.hu; index.hu; Wikipedia.org;
