A címnek választott idézet elsőre talán kissé szentimentálisnak tűnik, ám nem tőlem, hanem a 44 éves Lubics Szilviától származik, akit 2011-ben és 2012-ben az év ultrafutónőjének választottak. Ezért aztán nagyon is hiteles. Lubics Szilvia háromgyermekes családanya, praktizáló fogorvos, ő az első magyar nő, aki megnyerte a Spartathlon ultramaratoni futóversenyt. Lenyűgöző teljesítmény az övé, családanya, dolgozó nő és kiváló sportember. Arról, hogy mindezt hogyan tudja összeegyeztetni, így nyilatkozik. “Nem egyszerű mindent összeegyeztetni, de már évek óta így élek. Mindennap korán kelek, összerakom a gyerekek cuccait, megreggelizünk, elviszem őket az iskolába, utána végigfutom a délelőttöt, lezuhanyozom, és délután rendelek. Este jön a harmadik műszak, leülünk a családdal, beszélgetünk, játszom a gyerekekkel, engem ez kapcsol ki, legfeljebb még olvasni szoktam. Tévét például soha nem nézek, észre sem venném szerintem, ha elvinnék a lakásból. Egyszerű és szerencsés ember vagyok, egész nap azt csinálom, amit szeretek.” Igazi példakép.
A Spartathlon egy mintegy 246 kilométeres ultramaratoni futóverseny Görögországban, Athén és Spárta között. Az 1983 óta évente rendezett verseny szeptember utolsó péntekén rajtol, és a futók az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak. A Spartathlon egy Pheidippidész nevű athéni futár Hérodotosz által dokumentált futását reprodukálja, és történészek szerint ez a futás képezi a modern maratoni mitológia alapját. Krisztus előtt 490-ben a görög-perzsa háború egyik legjelentősebb ütközete, a maratoni csata előtt Miltiadész utasítására egy Pheidippidész nevű futár gyalog Athénból elindult Spártába, hogy segítséget és katonákat kérjen Leónidasz spártai királytól. A verseny az egyik legkeményebb ultramaratoni futás a világon. A táv teljesítéséhez a futóknak 36 óra áll rendelkezésükre. A 245,3 kilométeres távot megtette Lubics Szilvia is, aki 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben meg is nyerte, 2017-ben pedig 33 óra 20 perc alatt teljesítette a versenyt.
A mintegy 246 kilométeres távon néhány nagyobb pihenőpontot iktatnak be a szervezők, ahol találkozni lehet a kísérőkkel, ám csak az első 82 kilométer után, addig pedig a kisebb frissítőállomásokon szabad megállni, hogy ennivalót és folyadékot vegyen magához a versenyző. Összesen 75 ilyen frissítőpont van, a verseny előtt a szervezők kitesznek 75 fekete zsákot, a versenyzők pedig beleteszik a zsákokba a nevükkel és rajtszámukkal ellátott csomagot, amit az egyes állomásokon majd szeretnének elfogyasztani.
“Én minden második zsákba teszek valamit, nem szoktam minden pontnál frissíteni. Enni egyébként sem eszem ilyenkor, egy speciális, fehérjéből és szénhidrátból álló port keverek el vízben, és azt iszom meg, valamint egy kis energiazselét iszom mellé. A palackozott vizet is magamnak viszem, a helyi frissítőket soha nem fogadom el. Vannak, akik kolbászt esznek, de nekem ez vált be.”
A Spartathlon keménységét mutatja, hogy az indulóknak általában még a fele sem ér célba. “Embert próbáló verseny, ahol nagyon fontos a helyismeret. Olyan ez, mint egy hullámvasút, alig van benne sík szakasz, de nem is baj, mert az borzasztóan lehangoló tud lenni.” Nincs pénzdíjazás, a történelmi hagyományokat szem előtt tartva a célban mindenki kap egy olajág-koszorút, beöltözött spártai nők pedig az Evrotasz folyó vizével itatják meg a versenyzőket, ahogy tették ezt Kr. e. 490-ben Pheidippidésszel is. Ezenkívül a résztvevők egy-egy emlékplakettet, a győztesek pedig szobrot és aranyérmet kapnak.
Lubics Szilvia úgy jutott el idáig, hogy nagyon sokáig szinte semmilyen sportot nem űzött. “Aztán az egyetemen a tanulás mellett semmi mást nem csináltam, 23 éves voltam, amikor elkezdtem aerobikozni. Az első fiamat 25 évesen szültem meg, akkor abbahagytam az aerobikot is, otthon tornáztam 20 perceket. A második fiam születése után kezdtem el futni, gyorsan lefutottam három maratont, majd terhes lettem a harmadik fiammal. Félidős terhesen még teljesítettem egy félmaratont, szülés előtt tíz nappal is négy kilométert futottam, szülés után pedig gyakorlatilag előbb futottam, mint gyalogoltam, innentől kezdve pedig folyamatosan jöttek a versenyek.”
Ez az emberfeletti teljesítmény számára már természetes. Vajon mi az, ami erre az elképesztő teljesítmény elérésére inspirálja? „Ha van egy álmunk, minden nap tenni kell érte, és a siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták”.
FOLYT. KÖV.!
Források: origo.hu; magyarnarancs.hu; lubicsszilvi.webnode.hu; peakshop.hu (kép); wikipedia.hu;
Korábbi bejegyzéseimet megtalálod a: https://moravcsikandi.cafeblog.hu/ oldalon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: