A napokban a TED.com-on láttam egy előadást, amit Daniel Tammet tartott. Ez a pasi, akit autizmussal, savant-szindrómával és Asperger-szindrómával is diagnosztizáltak, egy géniusz. A fiatalember gyorsabban von négyzetgyököket bármely számból, mint egy kalkulátor. Továbbá a pí számsorát egészen 22000 számjegyig tudja megjegyezni, illetve egy hét alatt megtanult izlandiul, amit aztán egy izlandi tévéműsorban be is mutatott. A tudósok azt mondják, hogy Tammet azon nagyon kevés savant-szindrómás emberek egyike, aki elképesztő agyi funkciókkal rendelkezik, és ezeket kamatoztatni is tudja. Ugyanakkor az állapota miatt nem vezethet autót, vagy nem képes a konnektorba illeszteni egy villanydugót: hihetetlen képességei és jelentős fogyatékosságai vannak egyszerre.
Az autisták mintegy 10 százalékának vannak különleges szellemi képességei, a nem autisták között pedig egy százalékra becsülik a géniuszok arányát. Hogy miért alakulnak ki az ilyenfajta képességek, senki sem tudja biztosan. A kutatók meglehetős bizonyossággal állítják, hogy egyes agysérülések, betegségek, erőteljes behatások kiválthatnak olyan folyamatot, amelynek eredménye a minden képzeletet felülmúló zsenialitás. Daniel Tammet azért kiemelten fontos az agykutatás számára, mert a többi ilyen típusú képességekkel rendelkező géniusszal szemben ő képes elmondani, hogy mi megy végbe a fejében gondolkodás közben, illetve helyett. A közönséges emberek gondolkodása ugyanis nem vethető össze azzal, ami egy géniusz fejében zajlik.
Tammet ha összeszoroz két számot, akkor nem valamifajta algoritmusokat hajt végre, hanem azonnal tudja az eredményt. Azóta, hogy gyermekkorában átesett egy epilepsziás rohamon képes látni a számokat. Minden számhoz színek, fények, formák, textúrák tartoznak. A kettes számjegy egyfajta mozgás, az öt mennydörgés, villámlás. “Amikor összeszorzok számokat, feltűnik két alakzat, amelyek elkezdenek változni, majd elenyésznek. Közben megjelenik egy új alakzat. És ez maga az eredmény. Ez egy mentális képalkotás. Ez a gondolkodás nélküli matematika” – mondta Daniel Tammet, arra a kérdésre, hogy hogyan képes a számokkal való elképesztő műveletekre. Sajnos én ezt képtelen vagyok a szűk agyammal felfogni, de talán Ti 🙂 .
Allan Snyder a canberrai egyetem professzora, ismert autizmuskutató a kivételes zsenialitás számos teóriája közül a következőben hisz: “Valamilyen agysérülés formálja a hétköznapi embereket géniuszokká. Hogy ez valamilyen elmezavar, egy erős fizikai behatás vagy epileptikus roham, a végeredmény szempontjából szinte mellékes. Úgy vélem, hogy ezekre a képességekre bárki, a normális ember is szert tehet. Ezért dolgozunk együtt Daniellel.”
Az autista géniuszok agyának vizsgálata során arra jöttek rá a tudósok, hogy az agy jobb féltekéje képes ellensúlyozni a bal féltekét ért sérüléseket. Miközben számos autista küszködik a nyelvvel vagy a megértéssel (ezekért a képességekért elsősorban a bal félteke a felelős), elképesztő matematikai és memorizáló képességekkel bírnak ugyanakkor (amiért a jobb félteke a felelős). A fiú különlegessége abban is megmutatkozik, hogy miközben az autisták többségének szókincse igen korlátozott, az övé nem. Sőt Daniel létrehozta a saját nyelvét, a mäntit (amelyre jelentős hatással voltak a képekben gazdag észak-európai nyelvek), de beszél franciául, spanyolul, németül litvánul, izlandiul és eszperantóul is.
Daniel mindaddig nagyon visszahúzódó volt, míg nem látta a Dustin Hoffman alakításával elhíresült Esőember című filmet. Nagyon sok mindent ugyanis éppen úgy csinál, mint a film autista főszereplője. Mindig azonos időben issza meg a teáját, és a könyvei pontosan rendszerezve vannak. Könyvek ezreit olvasta már el, s minden apró részletre emlékszik. Jelenleg egy szoftvermérnökkel él együtt Kentben, akivel az interneten ismerkedett meg. Közel laknak a tengerparthoz, ahová sohasem megy le, mert túl sok a kavics, amit meg kellene számolnia. Autizmusából fakadóan még ma is kényszeresen számol, így inkább elkerüli az olyan helyeket, amelyek túl sok új információt zúdítanak rá. Vásárolni sem szeret éppen ezért, mert a sok árcédula, és a polcokon rendben sorakozó áruk látványa is számolási kényszerhez vezet. “Ha bemegyek egy üzletbe, csak arra koncentrálok, hogy mit kell ma vennem” – mutatja meg a módszert a hétköznapi élethez.
Tammet amúgy vallásos ember, ha nem matematikát oktat, vagy a tudományos teendőivel, a mäntivel vagy effélékkel foglalkozik, akkor a templomi kvízcsapat tagjaként, ottani barátaival tölti az idejét. Az általános kulturális kérdésekben nem ő a legjobb, de ha valami olyasmi kerül terítékre, amiben számok is vannak, akkor verhetetlen. A Guardian riporterének ezt a következőképpen magyarázta: “Szeretem a számokat. Érzelmileg kötődöm hozzájuk. Ez valami hasonló lehet, mint amikor egy költő megszemélyesít egy folyót vagy egy fát egy metaforán keresztül. Az én világomban a számok személyisége érzékelhető. Lehet, hogy őrülten hangzik, de a számok a barátaim.”
Amikor megdöntötte a Pi-meghatározás európai rekordját, könnyűnek nevezte a feladatot. Nem kellett ugyanis gondolkodnia. Egyszerűen memorizálta a számsort, s amikor a rekordot ellenőrző bizottság elé kellett állnia, csak előhívta az agyából a számokat. Olyan volt ez számára, mintha egy mozifilm pergett volna le a szeme előtt, s csak kimondta, amit látott. Vállalkozását így indokolta: “Egyszerűen megtanultam a Pi-értékét 22514 tizedesig, miközben technikailag fogyatékos vagyok, de az embereknek meg akartam mutatni, hogy a fogyatékosság önmagában nem jelöl ki az ember útját.”
FOLYT. KÖV.!
FORRÁSOK: TED.com; wikipedia.com (kép); origo.hu; hvg.hu;
Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: https://moravcsikandi.cafeblog.hu/ oldalon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: