Napok óta morfondírozok azon, hogy megosszam e az alábbi történetet, hisz nem az én stílusom. A blogom célja tehetséges, különleges emberek, elsősorban nők ismertté tétele. Noha időnként vannak elhajlásaim, de a fő csapásirány ez és ez is marad. A mai bejegyzés kicsit eltér ettől, de mégis fontosnak tartottam, hogy megosszam. És ebben az esetben tényleg kvázi megosztásról van szó, ezt a történetet valójában a főszereplő maga meséli el. Úgy gondoltam, hogy “csak jó lesz majd valamire”.
Javaslom, hogy ezt az irományt kizárólag ERŐS IDEGZETŰEK OLVASSÁK. A sztorit Stephen King is megirigyelhetné (asszem, mert én még egy S.K. regényt sem olvastam). Kizárólag a tanulságok levonása okán tartom fontosnak ezt a történetet.
És ezek a tanulságok számomra a következők:
1. Nagyon kell vigyázni a gyerekeinkre, unokáinkra, nehogy a kábítószer bűvkörébe kerüljenek.
2. Ha valaki az élete során bármilyen oknál fogva a gödör legaljára kerül, akkor is van kiút, ha megkapja az újrakezdéshez a segítséget a környezetétől, és neki is megvan a kellő ereje hozzá.
***
A megrázó vallomást a Cosmopolitan magazinnak tette a Dél-Karolinában élő, húszéves Kaylee Muthart, aki egy templom előtt, bódult állapotban kivájta a saját szemeit. Hiába hívtak hozzá azonnal segítséget, a látását már az orvosok sem tudták megmenteni.
“Egy hónappal ezelőtt láttam. Illetve inkább azt kéne mondanom: megvoltak a szemeim, mégsem segítettek észrevenni, milyen veszélyessé is vált az életem. Aztán február hatodikán a világom elsötétült” – kezdi történetét Kaylee.
A lány 17 évesen, noha addig kitűnő tanuló volt, otthagyta az iskolát. Egyrészt saját autót szeretett volna, ezért dolgozni kezdett, másrészt egyre több gondja volt a szívritmus-zavarával. Sokszor hiányzott az iskolából, a jegyei romlani kezdtek. Úgy döntött, hogy inkább kihagy egy évet, minthogy lerontsa a sokéves átlagát, így elveszítse az esélyét egy főiskolai ösztöndíjra. Tengerbiológus szeretett volna lenni.
Kaylee 18 évesen kezdett kábítószerezni, előbb füvezett, majd jöttek a szintetikus drogok. Mélyen vallásosnak tartotta magát és úgy érezte, hogy a kemény drogokkal közelebb kerülhet Istenhez. “Drogozás közben a Bibliát tanulmányoztam. Sok mindent félreértelmeztem. Meggyőztem magam, hogy a metamfetamin közelebb visz Istenhez” – mesélte. Miután otthagyta az iskolát, elköltözött otthonról, de barátait sem bírta elviselni maga körül és persze munkáit sem tudta hosszabb ideig megtartani. “Egy alkalommal közel három napig maradtam ébren, és olyan hallucinációkat tapasztaltam, amikre nem számítottam. Amikor a tükörbe néztem, azt hittem, pattanásokat látok az arcomon. Órákat töltöttem a kinyomkodásukkal. A végén már véreztem. Amikor kitisztult a fejem, megnéztem a videót, amit a szobatársam vett fel, amíg be voltam állva. Teljesen kikészített – a lány, akit láttam, aki csak beszélt és beszélt, annyira különbözött az igazi énemtől.”
2018 elején bipoláris zavart diagnosztizáltak nála. “Volt értelme. Amikor boldog voltam, szuperboldog voltam, amikor pedig rossz kedvem volt, mély depresszióba zuhantam. Mindez különösen fogékonnyá tett a drogfüggőségre, magyarázták az orvosok.”
Kaylee arról a napról nem sokat tud, amikor azt a szörnyűséget elkövette magán, hisz akkor is drogok hatása állt.
„Február hatodikán, reggel még mindig be voltam állva. Azt gondoltam, a barátom, akivel együtt lőttük be magunkat, elment a templomba. Meg akartam keresni, a vasúti sínek mentén kóvályogtam. Bár délelőtt fél tizenegy múlt, minden sötét volt, és elmosódott, kivéve egy lámpaoszlopot, aminek a tetején egy fehér madár fészkelt.
Tudtam, ez egy jel, ami arra utal, hogy valakinek valamiféle áldozatot kell hoznia, hogy megmentse a világot. Tudtam, hogy ez az ember én vagyok. Tudtam, hogy hirtelen minden véget ér, és mindenki meghal, ha nem tépem ki a saját szemeimet. Nem tudom hogyan jutottam erre a következtetésre, de szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ez az egyetlen helyes, és racionális dolog, amit tehetek.
Letérdeltem, és imádkozni kezdtem. Azt kérdeztem Istentől, miért pont én, miért kell nekem megtennem ezt. Egy autó állt meg mellettem. Az egyik lakótársam szólt ki belőle, akinek bibliai neve van. Megkérdezte van-e nálam kulcs, mert véletlenül kizárta magát a házból. Ez volt a következő jel. A kulcs. Az én áldozatom a világ megmentésének kulcsa.”
Azt sajnos pontosan tudjuk, mi következett ezután: “Ekkor a hüvelyk, illetve a mutató és középső ujjaimmal mélyen a szemeimbe nyúltam. Megfogtam mindkét szemgolyómat, majd addig tekertem és húztam őket, amíg ki nem pattantak a helyükről. Hatalmas szenvedés volt, a legnehezebb dolog, amit valaha tettem. Már nem láttam, nem tudom, véreztem-e, de az biztos, hogy a drog durván tompította a fájdalmat. Ha az a pap nem hallja meg, amint az üvöltöm, hogy látni akarom a fényt, biztosan megpróbáltam volna a szemüregeimen keresztül az agyamba marni.”
Bár az orvosok minden tőlük telhetőt megtettek, nem tudták megmenteni Kaylee Muthart látását, aki a lábadozása alatt igyekezett a lehető legkevesebb fájdalomcsillapítót szedni. Mindenképpen tiszta akart maradni, mindenképpen meg akart szabadulni a drogoktól. Miután kiengedték a kórházból hazaköltözött édesanyjához, ahol megpróbál új életet kezdeni. Egy nap, reméli, az iskolába is visszamehet. “A látásom elvesztése kellett ahhoz, hogy visszatereljen a helyes útra. A szívem legmélyén örülök, hogy most itt vagyok.”
A Cosmopolitannek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy bár a külvilág sötétbe borult számára, az élete sokkal boldogabb lett. Kaylee jelenleg fizikoterápiára jár, megpróbálja megtanulni, hogyan tud vakon élni. Próbál visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amik korábban örömet okoztak neki. Leporolta a gitárját, és a zongorát is. A látása nélkül nehezen megy neki a játék, de optimista. Olyannyira, hogy szeretné valóra váltani a legrégibb álmát is.
“Vissza akarok menni az iskolába, hogy tengerbiológus lehessek. Bár vak vagyok, azért még merülhetek, hogy érezzem a víz nyomását, a mélységet.”
FOLYT. KÖV. !
Források: 24.hu; borsonline.hu; szeretlekmagyarorszag.hu; life.hu; most.hu; hirstart.hu; blick.ch;
Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: https://moravcsikandi.cafeblog.hu/ oldalon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: