Neri Oxman professzor személyében találta meg Brad Pitt Joli lehetséges utódját?

Noha a cím kissé feltűnőre, már-már  bulvárosra sikeredetett,  a történetet nem annak szánom. A sztár választottja ugyanis egyáltalán nem hétköznapi nő. Neri Oxman nem celeb, hanem a Massachusettsi Műszaki Egyetem építészprofesszora. Egyelőre tagadják, hogy bármi lenne köztük, de a fél világ arról beszél, hogy Brad Pitt és a professzor meglehetősen sok időt töltenek együtt. A 42 éves Neri Oxman nem csupán gyönyörű, de rendkívül okos is. Oxman és Pitt egy olyan építészeti projekt kapcsán találkozott az egyetemen, amiben a színész is érintett volt.

A posztmodern technológiákat újraértelmező izraeli-amerikai Oxman, napjaink egyik leginnovatívabb tervezője, az MIT Médialabor Közvetített Anyag Kutatócsoport alapító-vezetője, az egyik legeredetibb kortárs designer, a negyedik ipari forradalom, a „biológiai korszak” talán legautentikusabb előhírnöke.

Oxman Haifában nőtt fel. A jeruzsálemi Zsidó Egyetem Hadassah Orvosi Iskoláján eltöltött két év után a Technion építészeti szakára váltott, majd Londonban folytatta tanulmányait, később anyagtudatos tervezésből PhD-zett a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT). A neves intézményben kezdett dolgozni, csoportját 2010-ben alapította, vizsgálódásai szakterülete az anyagökológián és a generatív designon túl a biológiára, a medicinára és a viselhető számítási eszközökre is kiterjed.

Munkáiban a tudomány, a mérnöki megközelítés, a tervezés és a művészet organikusan összekapcsolódnak, mindegyik a másik inputja. Számítógépes designnal, digitális gyártással, anyagtudománnyal és szintetikus biológiával tágítják a kvázi-végtelenig kicsi és nagy szerkezetek tervezési lehetőségeit. 

A 3D nyomtatás és a szintetikus biológia ötvözetéből születhetnek meg azok a ruhák, amelyek a jövő űrhajósait életben tartják majd az idegen bolygókon. Bizarr, elképesztő, ötletes szavak jutnak eszünkbe a MIT Mediated Matter csoportja, illetve a német Deskriptiv stúdió együttműködéséből származó Wanderers ruhaszéria láttán. A Neri Oxman vezette csoport egy olyan ruházatot álmodott meg, amely speciális, több alapanyagot egyszerre alkalmazni képes 3D-s nyomtatóval készül, az így létrehozott szerkezetek kapillárisokból álló belsejében pedig ideálisak a körülmények a tervezett DNS-sel rendelkező baktériumoknak, amelyek aztán a Wanderers viselőinek számára biztosítanák az élhető körülményeket. Így például a ruházat állíthatná elő a környezetből a viselője számára szükséges levegőt, ételt, vizet és biolumineszencia (ha valamely élő organizmusban egy kémiai reakció fény (foton) kibocsátásával jár) segítségével még a látásban is segítené.

A képen is látszik, a bonyolult szerkezetű ruhadarab egy emberi szervre hasonlít, arra amely működését segíteni hivatott. A tervezéskor az alkotók a klasszikus ókori „elemfelfogást” is szem előtt tartották, így a föld, a víz, a levegő és a tűz az, amelyhez az egyes ruhák kapcsolódnak. Ezen kapcsolódás egyben azt is jelenti, hogy az adott ruha a hozzá tartozó elemmel „foglalkozik”, így például az al-qamar nevű, tüdőre emlékeztető vastag gallér a levegőért felel. A baktériumok gyakorlatilag már a gyártás során helyükre kerülnek, a speciális 3D-s nyomtatási eljárás ugyanis egy lépcsőben hozná létre ezeket a szerkezeteket.

Neri Oxman a 2016-os davosi Világgazdasági Fórumon A 3D nyomtatás az emberiség új korszakának kezdete címmel tartott előadást.

A Fórumon a professzor az iparosodás és a tömegtermelés óta használt világ-gép paradigmát az „élő minőséget a tárgyakba, épületekbe és városokba” gondolattal egészítette ki. A digitális technológiákkal ugyanis hamar eljön a negyedik ipari forradalom, a „biológiai korszak.” A biomasszát hasznos biotermékké változtató mikroorganizmusok gyárakat képesek utánozni, hatásuk az öltözködéstől az épületanyagokig és a közlekedésig egyaránt érzékelhető. A fonalféreg (E. coli) például cukorrá, a zsír dízellé, a kukorica műanyaggá alakítható át.

„A jövőben apró robotrajok segítségével 3D-ben nyomtatunk csontszövetet, élő, lélegző székeket és épületeket állítunk elő” – nyilatkozta, majd hangsúlyozta: távoli jövő helyett a közeliről beszél, sőt, a felvázolt folyamatok egy része már a jelen.

***

Az anyag az új szoftver: „intelligens anyagok, tárgyak tervezése és gyártása nem az anyagok és az elektronika egybebarkácsolásától fog függeni, hanem inkább attól, hogy mennyire tudjuk magát az anyagot szoftverré alakítani, ki-be alapon működő kapcsoló helyett elosztott intelligenciájú rendszerbe integrálni.”

Az Oxman által elképzelt „anyagökológia” világában a gyártási folyamat gyakorlatilag a dolgok digitális előállítását jelenti. A szenet bioüzemanyaggá változtató fotoszintetikus épülethomlokzatokról, a bőrt szelektív szűréssel tápláló mikrobiomákról, a sérült szövetet kijavító nyomtatott anyagokról beszél. A biológiai korszakban a tervezők és építészek a termékek és szerkezetek növekedését, önkorrekcióját és alkalmazkodását elősegítő új és dinamikus designlehetőségekről álmodhatnak. Bányászat és más hagyományos eljárások helyett szintetikus biológiával, számítógépes tervezéssel, 3D nyomtatással és mindezek összekombinálásával állítunk elő fizikai tárgyakat.

Remélem, sikerült ékesen bizonyítanom, hogy a Pittel hírbe hozott Neri Oxman nem egy üres fejű celebecske, hanem egy zseni. Ha annak ellenére, hogy mindent bevetettem annak érdekében, hogy bemutassam a hölgy munkásságát, mégsem sokat értettél belőle, nem a Te hibád. Vagyunk így még néhány millióan, minimum 🙂 .

FOLYT. KÖV.!

Források: 24.hu; wikipedia; ripost.hu; hirado.hu; harpersbazaar.com (kép); freedee.blog.hu; gyartastrend.hu; twitter.com (kép); design.hu; Yoram Reshef Photography Studio (kép) ;