Madame Tussaud viaszmúzeuma napjainkban az egyik legjelentősebb turisztikai látnivaló Londonban. A múzeumok száma folyamatosan bővül a világ nagyvárosaiban. Én Amerikában voltam wax (viasz) múzeumban, és “vessenek a mókusok elé”, de a látottak semmilyen hatással nem voltak rám. Annál izgalmasabb azonban a panoptikum létrehozója.
Több mint kétszáz évvel ezelőtt egy félárva lány nagyot álmodott. Álmait soha nem adta fel, ha kellett változtatott, amikor muszáj volt újrakezdett, de mindig maradandót alkotott.
Anna Maria Grosholtz Strasbourgban született 1761-ben. Már születése előtt félig elárvult, elveszítette édesapját, aki a fronton esett el. Erős természetű anyja a túlélést keresve Bernbe költözött, ahol egy svájci orvos, dr Philippe Curtius házvezetőnője, majd házastársa lett. A doktor az emberi test tanulmányozása érdekében viaszszobrokat készített, később, ahogyan szenvedélyévé vált az alkotás, tanítgatta akkor még bejárónőjének a lányát, Anna Maria-t is. A kislány szinte úgy nőtt fel a doktor mellett, mintha az unokahúga lett volna, és rengeteget tanult tőle, ámulattal figyelte a készülő szobrokat.
Amikor a kis család Párizsba költözött, az orvos már csak a szenvedélyének élt. Először XV. Lajos király híres szeretőjének – Madame De Barry-nak viaszszobrát, készítette el, amellyel azonnal ismert lett. Első viaszkiállítását 1770-ben mutatták be, ami hatalmas szenzáció volt, özönlöttek rá az emberek. Második kiállítására 1782-ben került sor, ahol teljesen új bábukat tárt a közönség elé, szintén hatalmas sikerrel. Curtis a két kiállítás között sem tétlenkedett, mindenre megtanította a kíváncsi Marie-t, aki 17 éves volt, mire első viaszfigurájával, Voltaire másával elkészült, ami olyan jól sikerült, hogy azonnal felkeltette a befolyásos körök érdeklődését. Ekkor már megmutatkozott Mademoiselle Marie Grosholtz üzleti érzéke, tudta, hogy a terméket ahhoz, hogy eladható legyen, reklámozni kell. Emiatt aztán kikiáltót alkalmazott, aki egész nap az üzlet előtt állt, és fennhangon hirdette a “soha vissza nem térő alkalmat”.
Hamarosan Marie átvette az üzlet vezetését is. Bácsikája jótékonykodásait beszüntette. Kicsi viaszfigurákat készített eladásra, amelyet a látogatók megvásárolhattak. Az üzlet remekül ment. Egy ideig a Palais Royal adott helyet a kiállításnak, de a leggazdagabb látogatókat elriasztották az ott őgyelgő prostituáltak. A jó üzleti érzékkel Marie belátta, hogy a panoptikumot el költöztetni onnan.
A forradalom kitörése után a munka más irányzatot vesz. A királyi család szobrai helyett Robespierre, Marat és Danton polgártárs szobrai kerültek a panoptikumba. Egyszer Marie is közel került a halálhoz, kis híján megölték. Már a haját is leborotválták a kivégzéshez, csak percei voltak hátra, mikor imái meghallgattattak és csodálatos módon megmenekült. Életét Jean-Marie Collot d’Herbois közbenjárásának köszönheti, aki Curtis doktor jó barátja volt és szót emelt a lány érdekében. Miután Marie sikeresen megmenekült, egy ideig meghúzta magát, később azonban horrorisztikus felkérést kapott, halotti maszkokat kellett készítenie a guillotine alatt fejüket vesztett hírességekről (a hazaárulókról), hogy azokat rúdra tűzve, mintegy forradalmi zászlóként lobogtassák Párizs-szerte az emberek. Mint például a nyakaszegett XVI. Lajos és neje Marie Antoinette (lsd. előző bejegyzésem). A feladata az volt, hogy a levágott véres fejről gipszmintát vegyen, és viaszszobrot készítsen róla. Marie mondhatott volna nemet is, de akkor hamar előfordulhatott volna, hogy másnap már az ő és szerettei fejét dobták volna tömegsírba.
Így jellemezte önmagát: “Mutatványos vagyok, a halállal járok táncot a szórakoztatásra.” Megtanulta, hogy a holtaktól kevésbé kell félni, mint az élőktől. Később már maga kereste a megörökítésre méltó arcokat. Bejáratos volt a “csontházba”, ahol a lefejezett hullákat tárolták, itt vett mintát Marat gyilkosáról egy 17 éves lányról, valamint a királyról, a királynéról, Maratról, és később Robespierről is.
Curtis doktor 1794-ben meghalt, teljes gyűjteményét Marie-ra hagyva. A lányt nagyon megviselte a doktor halála, szomorúságán az enyhített, hogy időközben szerelmes lett Francois Tussaud francia mérnökbe, aki hamarosan feleségül vette. Két fiúgyermekük született, Joseph és François. 1802-ben, az amiens-i békekötést követően a család úgy döntött, hogy maguk mögött hagyják Franciaországot és Londonba költöztek, ahová természetesen vitték magukkal a viaszbábukat is. Marie saját darabjait és Curtis doktor örökségét is.
Nagy-Britanniában a bábuk iránti érdeklődés csak nagyon lassan indult be, kitartó munkára volt szükség ahhoz, hogy kifizetődő legyen a befektetett munka. Közel 30 évig vándorkiállításokból tartották fent magukat. A folyamatos utazás kárt tett a bábukban, sosem lehetett tudni, melyik városban van alkalmas hely arra, hogy felállítsák a figurákat. 1822-ben Írországba készültek, ahol turnézni akartak. A hajó kapitánya azonban ittas volt, és a hajó Liverpool partjainál elsüllyedt. Marie és családja túlélték a szerencsétlenséget, azonban majdnem minden viaszfigura odaveszett. Ekkor a már nem fiatal Madame Tussaud egy doboznyi megmentett makett alapján nekiállt újraalkotni a szobrokat. Kisebbik fia is csatlakozott hozzá, és tovább vitték a családi vállalkozást. 1835-ben, a Baker Streeten végül megnyitották első saját, állandó kiállításukat. Marie felügyelt mindent és végre olyan elegáns környezetet teremtett figuráinak, amit mindig is szeretett volna, szép háttérrel, szép ruhákkal.
Marie élete végéig aktív maradt, nyolcvanegy éves korában készítette utolsó viaszszobrát, saját portréját, amely a világ számos viaszmúzeumában ma is látható. 88 éves korában, álmában érte a halál.
Az üzlet vezetését fiaira bízta. A róla elnevezett Madame Tussauds panoptikum mára világhíres és jövedelmező. Szinte nincs olyan sztár, akinek ne lenne egy mása a múzeumban, sőt joggal mondhatjuk fordítva is: akinek nincs viaszszobra a panoptikumban, nem is sztár. A múzeum kinőtte önmagát és már külföldön is megtalálható többek között Amszterdamban, Las Vegasban, New Yorkban és Hongkongban is.
FOLYT. KÖV.!
Források: wikipedia; life.hu; nagyasszonyok.blog.hu; www.londonkalauz.hu/madame-tussauds; partyponty.hu (kép1); bumm.sk (kép2);
Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: https://moravcsikandi.cafeblog.hu/ oldalon!
A gyerekem is élvezte Londonban. Egy csomó fotót készített.Ha jól emlékszem, Obamával fotózkodott a legtöbbet. Én Amerikában láttam először, de hát nekem nem jelentett sokat, nekem nem volt múzeum érzésem. De hát más a gyerek.
Szép napot!
Mi három panoptikumban jártunk Európában. Az utolsó látogatásunk Bécsben volt. Unokáim nagyon élvezték az ottani, érdekes fotózást, mi pedig azt, hogy ők jól érzik magukat.
Szép napot Andrea!