Múltkor írtam a buddhista szerzetesek életmódjáról, egészséges táplálkozásáról, most gondoltam itt az ideje egy másik szerzetesrend bemutatásának. És miután közeleg a nyár, talán kedvet csinálok egy szép és tartalmas görögországi körutazáshoz is. De ide csak a pasiknak! 🙂
Az Athosz-hegyi Köztársaság Görögország északi részében, a Chalkidiki-félsziget keleti nyúlványán, az Ájion Órosz-félszigeten fekvő autonóm kolostorköztársaság.
A legenda szerint itt kötött ki Kr. u. 49-ben Mária János evangélistával, amikor Ciprus felé hajózott, és olyan szépnek tartotta, hogy imában arra kérte Jézust, adja neki a kertet. Az első (Nagy Lavra) kolostort 963-ban alapította a hegyen Szent Atanáz. Azóta is ez van a kolostorok közötti hierarchia csúcsán. A bizánci birodalom 1060-ban alkotmánnyal látta el a szerzetesi közösséget, amelyben megtiltotta, hogy nők és gyerekek éljenek a területen. Sőt, azok a hajók, melyeken nők is tartózkodnak, 500 méternél közelebb nem mehetnek a félszigethez – egyes nézetek szerint még a nőstény állatok is a kitiltottak listáján szerepelnek. Az Európai Parlament 2003-ban kérte a tilalom feloldását a nemek közötti egyenlőségre való tekintettel. Nem tudom, hogy változott e azóta a helyzet. Gyanítom, hogy nem.
A szent hegy az ortodox vallás egyik központja. A húsz kolostor a görög államon belül önrendelkezéssel, nagyfokú autonómiával bír, amelyet a görög alkotmány szavatol. Területén kizárólag 21 évesnél idősebb, ortodox vallású férfiak élhetnek, akik szerzetesként egyszerűsített eljárással, formalitások nélkül megkapják a görög állampolgárságot is. A legtöbben eleve görögök, de élnek itt orosz, szerb, bolgár és román szerzetesek is. A terület politikai ügyeiben a görög külügyminisztérium az illetékes. Egyházi és vallási ügyekben viszont a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus. A szerzetesi köztársaság központja Kariész, ahol a terület irányítását ellátó négytagú Szerzetesi Tanács székel. Itt élnek a nem szerzetes férfiak is.
A szerzetesek fegyelmezett életet élnek, ami az étkezésükre is kihat: nem fogyasztanak félkész ételeket, csendben, meghitt körülmények között fogyasztják el a napi betevőjüket. A szigorúbb, cönobita rendszabály szerint élők aszkéta életmódot élnek: sokat böjtölnek, állati eredetű ételt nem esznek, és minden percük be van osztva. Az életvitelüknek köszönhetően a szerzetesek mintegy 10 évvel élnek többet a görög lakosságnál.
A nem cönobita szerzetesek életmódját három táplálkozási szakértő tanulmányozta.
Richard Storey, Sue Todd és Lottie Storey a tapasztaltak alapján a hét napjait három időszakra osztotta. Három nap mértékletesség, három nap böjt, és egy ünnepnap. A böjtös napokon tartózkodni kell a tejtermékektől, a haltól, az alkoholtól, a tojástól, az olajtól, helyettük kis adagokban gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, diót, mogyorót és hüvelyeseket kell fogyasztani.
A mértékletes napokon a tipikus mediterrán étrend érvényes, azaz friss tejet, olívaolajt, halat, csirkehúst és tojást kell fogyasztani. Szigorúan tilos a cukor, a félkész ételek és a vörös húsok fogyasztása. Ebben az időszakban engedélyezett az alkohol is, mértékkel, és főleg a vörösbor fogyasztását ajánlják. Ebből napi két pohárral ihatnak.
Az ünnepnapon mindenből lehet fogyasztani, szintén mértékkel. Ekkor jöhet a vörös hús, a csokoládé, sütemények, és a vörösboron kívül egyéb alkoholos italok is.
A szerzők szerint teljesen tetszőleges, hogy ezek a periódusok hogyan követik egymást, lényeg, hogy minél természetesebben alkalmazkodjunk az étrendhez. Amit különösen hangsúlyoznak, az a mértékletesség, és az a mód, ahogy a szerzetesek élik a mindennapjaikat. Saját maguk termesztik meg a zöldségeket, gyümölcsöket, rendszeresen dolgoznak a szabadban.
Richard Stoney, a The Mount Athos Diet könyv egyik szerzője az elmúlt 15 évben évente ellátogatott a kolostorokba, és arra a következtetésre jutott, hogy a szerzetesek étrendje a mi világunkban is jól működhet. A szerzeteseket a világ legegészségesebb emberei között tartják számon, daganatos betegségek és az Alzheimer-kór alig van jelen közöttük.
Stoney egy interjúban elmondta: minden egyes alkalommal, amikor hazatért az Athosz-hegyről, néhány kilóval kevesebbet nyomott, egészségesebb volt, és soha sem érezte, hogy ez különösebb erőfeszítést követelt volna tőle. A szakértők tesztelték is a szerzetesek étrendjét, amely által mindenki fogyott, Stoney egyenesen 10 kilótól szabadult meg. Szerinte az étrendhez azért is könnyű alkalmazkodni, hisz nem kell folyamatosan a kalóriákat számolni. Továbbá ezt az étrendet követők egy idő után azt vették észre, hogy nincs többé szükségük félkész ételekre, cukorra, pedig mindezeket korábban rendszeresen fogyasztották. Véleményem szerint ez nem diéta, hanem egészséges életmód, ebből kifolyólag nem elég csak a táplálkozáson változtatni, életmódot kell váltani annak, aki eredményt akar elérni. És ehhez szükség van mozgásra, amit a szerzetesek a kerti munkával oldanak meg, továbbá meditációra, imára, napi elcsendesedésre, kinek-kinek hite szerint, de a legfontosabb, szükség van az élettempó visszavételére. Így is csak töredékét tudjuk megvalósítani a szerzetesek életmódjának, de ha meg sem próbáljuk? Nulla próbálkozás, nulla eredmény. 😉
FOLYT. KÖV.!
Források: wikipedia, origo.hu (kép2); http://filantropikum.com/csodakra-kepes-az-athosz-hegyi-szerzetesek-etrendje;https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/athosz.html; https://www.rd.hu/Athosz_az_aty%C3%A1k_szent_hegye; Reader’s digest (kép1);
Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: https://moravcsikandi.cafeblog.hu/ oldalon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: