Sissi legkedvesebb barátnője és bizalmasa, Ferenczy Ida

Sissi legkedvesebb barátnője és bizalmasa egy magyar köznemesi származású nő volt, Vecseszéki Ferenczy Ida. 

Erzsébet 1863-ban elhatározta, hogy megtanul magyarul, ezért először magyar tanárt fogadott, majd egy évvel később magyar társalkodónőt vett maga mellé Ferenczy Ida személyében. Az udvarhölgyek meg voltak sértődve, sokáig szóba sem álltak Idával. Nem értették, hogy mit keres a bécsi udvarban, ráadásul a császárné legbelsőbb szolgálatában egy vidéki köznemes lánya, aki előbb társalkodónője, majd “barátnéjává” lett. Ferenczy Idának nem kis része volt abban, hogy Erzsébet közel került a magyarokhoz, megszerette őket.

Ferenczy Ida Kecskeméten született 1839-ben, egy hatgyermekes vidéki kisnemesi családban. A neveltetése olyan volt amilyen, abban az időben egy vidéki kisasszonyról egyébként is azt tartották, hogy tanuljon meg írni, olvasni, esetleg még németül, és menjen jól férjhez. A köznemesi családból származó lány hiába tűnt ki társai közül műveltségével és éleselméjűségével, a kor viszonyai között nem állt módjában főiskolára járni, ezért sok mindent autodidakta módon sajátított el. 

A család által várva várt jó parti nem akart jelentkezni, így Idácska 25 éves korában még pártában volt, ami akkoriban lássuk be, nem volt nagy dicsőség, sőt úgy tűnt, hogy ez már így is marad. Valószínű, ezért nem gondolkodott sokat Erzsébet királyné felhívásán. A császárné közvetlen szolgálatában ugyanis csak hajadonok lehettek, férjes asszonyok nem. Azzal, hogy Ida Sissi szolgálatába szegődött, önként  mondott le a saját családról. 

Erzsébet 1864-ben találkozott Ferenczy Idával először, s ez a találkozás sorsdöntő volt mindkettőjük számára. Nemcsak Idát bűvölte el a császárné szépsége és intelligenciája, de a császárné is azonnal megszerette Ida közvetlen természetes egyéniségét. Az udvarban, aki nem tudott felmutatni legalább 16 arisztokrata őst, nem számított sokat. Ferenczi Ida pedig csak egy nemesi családfát tudott felmutatni. A császárnénál azonban többet számított az emberi érték, mint a származás. Az egyszerű nemesi családban felnőtt Ida megszolgálta királynéja bizalmát, és 34 esztendőn át kitartott szeretett uralkodónője mellett. 

Az udvari élet szabálya szerint Ida bármilyen közel is állt a császárnéhoz, származása miatt nem lehetett udvarhölgy, így nyilvános megjelenéseire nem kísérhette el. Erzsébet, amikor kedvenc társalkodónője nem lehetett mellette, hosszú leveleket küldött neki, amelyekben beszámol a történtekről, és sokszor írt arról is, hogy mennyire hiányolja. Idát időközben kinevezték brünni alapitványi hölggyé, majd később megkapta  az “Őfelsége felolvasónője” címet.

A magyar nyelv valóságos „titkos nyelvvé” vált közöttük, s a császárné egy alkalommal így írt róla: „Ida nekem nem felolvasónőm, Ida nekem barátnőm!” Erzsébet Idán keresztül  egyre jobban megszerette Magyarországot és a magyar nyelvet, megismerte Deák Ferenc és Andrássy törekvéseit, ami hozzásegítette annak a politikai ténynek a felismeréséhez, hogy ki kell egyezni a magyarokkal.

Ida ismerte úrnője minden titkát, gondozta és személyes levelezését. Szobái a Burgban és Gödöllőn is közvetlenül Erzsébet szobáihoz csatlakoztak. Amikor Erzsébet hosszú utazásaiból megtérve magányosnak és szomorúnak látta a császárt, így szólt Idához: “A császárnak barátnőre van szüksége.”

Ez a barátnő Schratt Katalin, a Burgtheather színésznője – a feltűnés elkerülése végett – Ida lakásán keresztül járt be a Hofburgba a császárhoz, ugyanis a lakás bejárata a Ballhausplatzon volt. Ida tudott hallgatni, a pletykákban, intrikákban nem vett rész, ezzel kiérdemelte Ferenc József nagyrabecsülését is. 

Erzsébet már fia halála előtt is sokat utazott, de Rudolf halála után az útjai még gyakoribbak lettek. Ekkor  már nem a császárné utazott, csak egy megtört szívű anya. Ida fájó szívvel, de csak gondolatban kísérhette bolyongásaiban a gyermekét gyászoló Sissit, és várta a leveleket, amelyeket a királyné kíséretének tagjai küldözgettek neki. 

A genfi tragédia* porig sújtotta, saját szavai szerint: “Erzsébet királyné életével mindent elvesztettem.” Ezekben az években veszítette el testvéreit is, Ida árva lett a szó fizikai értelmében is. Mária Valéria főhercegnővel közösen végezték azt a szomorú munkát, amely során felosztották, hogy ki milyen emléket kapjon a királyné személyes tárgyaiból. A Burgból hamar ki kellett költözni a királyné magyar udvartartásának. Ida először a Reisnerstrassén bérelt lakást, majd később Schönbrunnba költözött. 

Ferenczy Ida harminc hosszú évvel élte túl szeretett királynéját. Az ő emlékének élt tovább, ő volt a szervezője az Erzsébet királyné emlékmúzeumnak. 1907–ben három tagú hölgybizottság járult az idős császár elé azzal a kéréssel, hogy a budai Várban Erzsébet emlékére múzeumot hozhassanak létre, és ennek részére engedjen át a császár bútorokat és emléktárgyakat a királyné lakosztályából. A császár Idát bízta meg mint leginkább illetékest a tárgyak kiválogatásával és a múzeum ügyének intézésével. A megnyílt múzeum nagyon népszerű volt, és a kiállítási anyaga egyre bővült. 

Ida 1928-ban, Bécsben hunyt el, 89 éves korában. A bécsi Ágoston-rendiek Loretto-kápolnájában ravatalozták fel, majd koporsóját a kecskeméti Szentháromság-temetőben, a Ferenczy család sírboltjában helyezték örök nyugalomra, apja és testvérei mellé.

*Erzsébet 1898. szeptember 9-én Genfbe utazott annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak/előkészítettnek látogatását, próbálva lebeszélni ez irányú terveiről, sikertelenül.  Másnap a Genfi-tó partján húzódó sétányon a hajóállomásra sietett, amikor Luigi Lucheni olasz anarchista fellökte és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta. 

FOLYT. KÖV.!

Források: wikipedia.hu; ng.hu; nagyasszonyok.blog.hu; wikipedia.hu (kép);

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: https://moravcsikandi.cafeblog.hu/ oldalon!